AJÁNLÓ
Pest megye
A szkíták lovas-pásztor népe legkésőbb a Kr.e. VI. század végén szállta
meg a Duna bal partját. A kelták Kr.e. 300 körül érkeztek a megye
területére. Krisztus születése előtti évtizedekben a Dunakanyarban az
eraviszkuszok, tőlük délre a kelta anartusz törzs élt. Kr.e. 11-től a
megye Duna jobb parti része már a római birodalom Pannónia
provinciájának része lett. A bal parti részt a szarmata-jazigok, majd
rövid ideig a kvádok uralták. A rómaiak helyét a hunok foglalták el,
majd Attila halála után a gepidák, keleti germán népek és a longobárdok,
végül az avarok szállták meg a Dunakanyart.
A magyar honfoglalás után Pest megyében sűrű településrendszer jött
létre. A Duna menti részen két fejedelem osztozott: Kurszán főfejedelem
szállásterülete lett a római kori, az egykori Aquicumtól, Óbudától
északra eső rész, Árpádé a környező Duna menti sáv a Csepel-szigettel
együtt. Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után az elhunyt tisztsége
és területe Árpádé lett, leszármazottai a megye jelentős részét
birtokolták. A megyéket első királyunk, Szent István szervezte és
alkotta meg. Pest megye kialakulása szakaszosan történt.
Pest alapítása
Pest alapításáról a tudomány jelenleg semmilyen információval nem
rendelkezik. Sajnos nem tudjuk, hogy a település mikor alakult ki és s
mikor öltött városias formát.
Budapest területén a legkorábban a Duna bal partján, Pesten indult meg a
városi fejlődés. A települést a XI. században már révátkelőhelyként
említették. Lakosai kereskedelemmel foglalkozó böszörmények (mohamedán
vallású volgai bolgárok) voltak. Tőlük származtatják a város nevét,
amely bolgár-szláv nyelven “kemencét” jelent, de ezt megfelelő
bizonyítékkal eddig nem támasztották alá.
AJÁNLÓ
Pest a középkorban
A várost Pest néven elsőként 1148-ban említik. II. Endre király az 1220-as években német lakosságot telepített be, akik a várost saját nyelvükre fordítva “Ofen”-nek nevezik. Rogerius feljegyzésében a tatárjárás idején Pest nagy és igen gazdag német helységként szerepel, amely II. Endrétől 1230-ban kapja meg első városi szabadságlevelét és ekkor készítették első királyi pecsétjét is.
Pest első térképe
Az 1684-es ostrom után, 1695-ben felállították az első telekkönyvi hivatalt Pesten. Az ingatlanokat elajándékozták vagy csekély összegért árusították, s 1705-től a város megkapta a telekkönyvezés jogát. Így derült ki az is, hogy 1711 után sok telek vált elhagyatottá akár a harcok, a járványok miatt, akár azért, mert a hatóságok elvették attól, aki három év elteltével nem épített házat.
Pest a török után
Az első, 1688-1690 között készült telekösszeírás idején a városban kimért 273 telek közül 91-et teljesen pusztán, épületmaradványok nélkül találtak, 8 telken pedig csak kunyhót. A városban 164 olyan telek volt ekkor, amelyen használható falak állottak. Ezekben a házakban, illetőleg a falak között ekkor csak 101 szobát és 34 pincét találtak.
Pest határa
Pest város falain kívül az 1686-os felszabadítás idején lakótelepülés nem volt. A XVII. század végén, a város új lakosai a lakatlan, elvadult határban szétszórtan csupán néhány kőépületnek a romjait találták. Ilyen romok voltak a Váci kaputól északra a középkori Újbécs valamelyik épületének a maradványai, valamint a mai Boráros tér környékén a középkori Szentfalva község elpusztult templomának a romjai.
Pest külvárosai
A középkor folyamán Pest mai határában létezett falvak nem külvárosok, hanem Önálló települések voltak. A pesti külváros alapításának a tervéről az első adat 1699-ből való. A városi tanács az udvari kamara által 1696-ban a városnak átengedett területen, a várostól negyedórányira lévő puszta falaknál (a mai Boráros tér helyén) jelölt ki helyet a településre.
Városrendezés
Az 1867-es kiegyezést követően a jövőbeni főváros területén három különálló város létezett, ám azok szoros kapcsolataik és egymásrautaltságuk végett már előre vetítették a majdani egyesítést. Hivatalosan ugyan Pestről, Budáról és Óbudáról van szó, de ugyanakkor már gyökeret vert az egységet szimbolizáló Budapest elnevezése is.
Pest felmérése
Wahrmann Mór városatya javaslatára 1871. március 15-én nemzetközi tervpályázatot írtak ki abból a célból, hogy a városegyesítés előtt általános beosztási és rendezési tervet készítsenek. A pályázóknak a beépítés szempontjából négy övezetben kellett gondolkodniuk: reprezentatív belváros, kereskedelmi és ipari negyed, gyárváros, villanegyed.
Katonai létesítmények
A XIX. században a hagyományosan épített védelmi rendszerek immáron szerepüket vesztették, amelyek a XVIII. század közepétől fogva egyre inkább a városfejlődés gátjává is váltak. A XVIII. század végétől, a XIX. század elejétől már nem beszélhetünk a védelmi rendszer meghatározó szerepéről.
A Hatvani utca kiszélesítése
Az 1893. évi XIV. törvénnyel kimondták két új állandó Duna-híd építésének érvényét, valamint a Kerepesi út folytatásaként a Hatvani utca kiszélesítését is, létrehozva ezzel egy széles sugárutat keletről nyugatra - az új hidak egyike által - egészen Budáig. A törvény nem csak két új híd megépítését, de a Hatvani utca szélesítését is szabályozta: 24,65 méteresre kellett kibővíteni.
A Belváros lerombolása
"Budapest kellő közepe, a Belváros, épen a régi Pest, nagy részben most teljes rom. Ócska házait bontják egymás után. Útczák, terek tűnnek el. Nem kár értök, mert nagyobb építészeti becsük nem levén, idők folytán sem váltak a múlt tiszteletreméltó emlékeivé, hanem rozoga, vén házakká lettek."
A Párisi-ház lebontása
A régi Pest városának bontása hosszú-hosszú évekig tartott, s még a XX. század elején is állt néhány olyan házikó, amely a középkori város maradványaként fellelhető volt itt-ott egy-egy telken, s amely a városvezetők parancsára bontásra lett ítélve. A Párisi-ház egyike volt ezeknek, mert az újonnan létrejövő Pest fő közlekedési útvonalának útjában állt.
AJÁNLÓ
