Zichy-kastély

III. kerület, Óbuda, Fő tér 1.

Írta: Varga Máté 2021. április

A Fő tér, a Szentlélek tér, az Óbuda rakpart és a Hajógyár utca által határolt területen, gazdasági épületektől körülvéve áll Óbuda XVIII. századi földesurainak, a Zichy-családnak barokk kastélya. Bejárata a Fő tér felől van. Az épületegyüttes 1766-tól kincstári tulajdon lett, később dohányraktár, míg a kastélyban lakások létesültek. Jelenleg kulturális létesítmény.

A gróf zicsi és vázsonykői Zichy család egy ősi magyar főnemesi család, amely a mai napig él. Az egykor legnagyobb, legbefolyásosabb és leggazdagabb magyar családok között tarthatjuk számon.

Óbudát hat másik községgel egyetemben, a törökdúlás és hódoltság véget érte után, Zichy István, a magyar kamara elnöke 1659-ben királyi adományként és részben pénzbeli megváltásként kapta. Óbuda lakossága, amely a XVI. században a végvári csapatok védelme alatt a török elől menekülve kitelepült Esztergomba (lásd: A magyarok kimenekítése Óbudáról, 1598.), majd onnan Érsekújvárra, ez idő tájt már visszaszivárgott szülőföldjére (sváb telepesekkel együtt), vállalva az ott található nyomorúságos életet.

Zichy István, aki 1695-ben elnyeri a grófi címet, megteremti az alapjait a XVIII. századbéli Óbudán a családi székhelynek. A század végén a későbbi kastély helyén csak egy földesúri majorépület állt. Egy 1727-es leirás szerint itt két szobát, konyhát, kamrát magában foglaló lakáshoz 18 öl hosszú (kb. 35 méter) szin csatlakozott, amelyben a szőlőpréseket tartották és az urasági gabonát tárolták.

István halála után fia, Zichy Péter (1674-1726) örökli a birtokot, s valószínűleg ő kezdi el építtetni az első kastélyt, amelyről sajnos semmiféle közelebbi leírás nem maradt fenn. Tőle özvegye, gróf Bercsényi Zsuzsanna és fia, Zichy Miklós (1709-1758) örökli. Bercsényi Zsuzsanna Óbudát választotta özvegyi rezidenciául, aki 1728-ban a fiával kötött szerződésében kijelentette, hogy Óbudán "személyéhez és rendihez illő" épületet fog emeltetni.

Ez az első óbudai Zichy-kastély az eddigi urasági major helyén épült, valószínűleg 1729-1730-ban. Az 1732-es canonica visitatio-ban már említés történt a Zichy-kastélyban lévő urasági kápolnáról. Bél Mátyás 1737-ben megjelent munkájában "urbana villa"-nak nevezte a grófi házat, amely leírása szerint a város északi felében, a kis és nagy szigettel szemközti Duna-parton állt; az épület, amelynek sarkait szerény méretü tornyok diszitették, a lakószobák mellett ebédlőtermet és kápolnát foglalt magában. Az óbudai trinitáriusok protocolluma 1738-ban kastélynak nevezte a Zichy-házat, amely a leírás szerint az egykori prépostsági templom romjaitól mintegy 40 lépésre északra állt.

Bercsényi Zsuzsanna 1745-ben bekövetkezett halála után Zichy Miklós az egész uradalom székhelyét áttette Zsámbékról Óbudára, s ezzel a grófi udvartartás is átkerült a Duna-parti mezővárosba. Zichy Miklós 1746-ban megbízást adott az addig Zsámbékon lakó Bebo Károly szobrásznak és Jäger János Henrik budai kőfaragómesternek a Bercsényi Zsuzsanna által emeltetett földszintes, feltehetően egyszerű külsejű kastély átépítésére és kibővítésére.

Az 1746-ban megkötött szerződés szerint a régi kastély két szárnyát meg kellett tartani, amelynek Jäger eleget is tett: a két L alakú régi szárnnyal szemben az új kastélyépületet a középtengelyben helyezte el, és ahhoz a Duna felé csatlakozó díszudvart alakított ki (egy későbbi, az Országos Levéltárból előkerült terv már arról tudósít, hogy az eredeti elképzeléstől eltérően csak a főépület készült el, míg a többi melléképület és a kert kompozíciója módosult).

A régi épület falait felhasználták az új kastély földszintjéül. A főépület, a melléképületek, kerti házak építése, a díszpark kialakítása, a kastély belső kiképzése az 1750-es években is folyt. Az új Zichy-kastély a korábbinál nagyobb területet foglalt el: a park kialakításához ugyanis megvették az eredeti kastélytól délre eső öt parasztház telkét.

Az egyemeletes, fényűzően berendezett, értékes barokk kerttel övezett palota 1752-ben készült el, míg a hozzá csatlakozó melléképületek néhány esztendővel később, 1857-ben. Zichy Miklós gróf azonban már nem sokáig élvezhette új palotáját, ugyanis 1758-ban meghalt.

Az 1761-es térképen jól kivehető a két L-alakú épület közé épített kiegészítés

A főépület lépcsőzetét és kápolnáját freskók díszítették, továbbá a berendezése vetekedett az akkori főúri kastélyokkal. Mária Terézia, aki Migazzi bíboros kíséretében 1764-ben meglátogatta a palotát, még teljes pompájában láthatta az akkor már rangos, híres kastélyt. Valószínűleg az ő vizitjének tudható be, hogy a Kamara 1766-ban visszavásárolta az özvegytől az egész óbudai uradalmat évi tizenhatezer forint életjáradékért.

Miután az uradalom a Magyar Kamara kezelésébe került, a kastély melléképületébe az újonnan kinevezett jószágigazgató költözött. A királynő azonban 1767 júliusában elrendelte, hogy a volt Zichy-kastélyt azonnal adják át a Militair Oeconomica Commissio (katonai gazdasági bizottság) használatába. Valamilyen okból az átadás azonban évekig elhúzódott. Először a katonák nem siettek elfogadni az épületet, később pedig - amikor 1774-ben ujabb döntést hoztak a kastélynak a Commissio részére való átadásáról - a prefektus húzta el a kiköltözést néhány évig, azon a címen, hogy megfelelő épületet keres a prefektusi hivatal és lakás céljaira; 1780-ban azonban a kastély nagy részébe beköltözött a katonaság.

A parkot is ezekben az években rombolták szét. A télikertből a narancsfákat Grassalkovich kamaraelnők már 1770-ben elszállíttatta, a többi egzotikus fát, bokrot és a kertet díszítő barokk szobrokat pedig 1777-ben árverésre bocsátották. 50 bukszusfát és 20 kőszobrot Beleznay Mihály ezredes vett meg, összesen 193 forintért; 16 putto szobrot és egy 12 figurából álló paraszttánc című szoborcsoportot Falçk Ferenc budai hidvámbérlő; további 4 szobrot és 4 kővázát egy harmadik vevő. Mindezért összesen 85 forint folyt be, holott annak idején Bebo Károly a park és a kastély szobraiért 2800 forintot kapott.

A kastély belső berendezéséből semmi sem maradt fenn, ami annál is inkább nagy kár, mert amennyire ez az építési szerződésből, a számlákból, az 1758-ban készült becslésből és az 1766-ban felvett leltárból rekonstruálható, az óbudai Zichy-kastély a mai főváros teterületén az egyik legjelentősebb barokk palota lehetett.

A Comissio 1838-ban épségben úszta meg az árvizet (a feketével jelölt épületek omlottak össze)

A palota Pest megye fennhatósága alá tartozott 1850-ig. Fénykora ekkor véget ért. Egy évszázados Zichy-tulajdonjog után kertjei már nem pompáztak többé. A kincstár katonai ruhatárnak, gabonatárolónak, és szálláshelynek használta, sőt később még dohányraktárnak, irodáknak és lakásoknak is.

Ezt az időszakot számtalan átalakítás, bontás, bővítés kísérte, s az eredmény: az eredeti építészeti kompozíció már a XVIII. század végén nincs többé! Parkjait, díszes kapuit és oromzatait elbontják. Régi szépségét, gazdagságát ma csupán a főépület tanúsítja.

A Duna-ág a Hajógyári-sziget mellett 1916-ban - előtérben a DDSG Traisen (1884) vontató gőzhajó kórházhajóvá átalakítva, túlparton a Zichy-kastély
(kép: Fortepan)

A XIX. század folyamán ruharaktárként szolgált, az 1950-es években pedig szükségszállásokat létesítetek benne.

A kastély Szentlélek téri homlokzata 1950-ben, mellette a szentendrei HÉV pályája

A főépület 1974-es helyreállítása óta művelődési házként funkcionál.

"A III. kerületi tanács felismerte a műemlék épület értékét, s a kastély adta lehetőségeket. Két év szorgalmas munkájával 1977 januárjában adták át az egykori rajzok és tervek felhasználásával újjávarázsolt épületet. A Zichy- kastély ma a III. kerületi tanács Frankel Leó művelődési házának óbudai klubháza, a főváros egyik kultúrközpontja. Nyaranta az udvaron zenei esteket, koncerteket rendeznek, a kastélyban a Kassák Lajos-emlékmúzeum, a hely- történeti kiállítás és a pincegaléria kapott helyet. De . itt talál otthonra többek között az amatőr filmesek klubja, a képzőművészeti szakkör, s minden hónap első péntekjén ebben a hangulatteremtő környezetben várja a közönséget a „Régi zene - régi hangszerek”, s ugyancsak havonként az „Óbudai esték” sorozat, amelyen eddig többek között Ruttkay Éva, Haumann Péter és Szersén Gyula lépett fel" - írja a Népójság 1978. május 5-én.

Az egykori pompát a lépcsőház gazdag kiképezése érzékelteti. A kastély első emeletén kapott helyet Kassák Lajos (1887-1967) múzeuma. Az író, a költő, a festőművész, a hazai avantgárd irányzatok vezéralakja utolsó éveiben Óbudán élt. A kastélyban a mester életművét bemutató állandó kiállításon kívül időszaki kiállításokat is szerveznek az avantgárd művészet tárgykörében.

A melléképület Duna felé eső részében kapott helyet a Vasarely Múzeum. A melléképület déli szárnyában elhelyezett Óbudai Helytörténeti Gyűjtemény bejáratát az udvar déli részén találjuk. Az Óbudai Pince Galéria a kortárs művészek kiállítóhelye.

Érdemes tudni, hogy a kastély előterében lévő Főtér és annak környéke nem a középkori Óbuda városának területe, hanem a Boldogságos Szűz Szigete, Révjenő és Újbécs településekkel. A középkorban a Boldogságos Szűz Mária Szigetének hívták a területet, amelynek északi csücskén állt az esztergomi Lodomér érsek vára (Turris et Castelli existencium In Capite Insule Beate Virginis Marie iuxta veterem Budám). Bővebben lásd: Buda születése

Képek

Óbudai Múzeum

A főváros első hely- és településtörténeti múzeuma 1927-ben alakult meg Óbudán, a Kiskorona utca 10. szám alatti polgári fiúiskolában, Pálóczi Edgár szervezésében, Óbudai Árpád Múzeum néven. Sajnos a múzeum anyaga 1945-ben teljes egészében elpusztult.

A mai Óbudai Múzeum jogelődje 1973-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulóján alakult Óbudai Helytörténeti Gyűjtemény néven. 1973-1994 között az intézmény előbb az Óbudai Művelődési Központ, majd az Óbudai Társaskör részeként üzemelt. 1994-ben az Óbudai Helytörténeti Gyűjtemény önálló intézmény lett, amelyet 1996-ban a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya múzeummá nyilvánított Óbudai Múzeum néven.

Az intézmény fenntartója Budapest III. Kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata. 2007-ben Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata új kulturális koncepciója alapján a Platán Könyvtár és az Óbudai Múzeum összevonásával 2008. április 1-vel létrejött az Óbudai Múzeum és Könyvtár.

A múzeum 2009-ben 5 évre szóló fejlesztési stratégiát fogadott el, amelyben modern, XXI. századi, a megváltozott látogatói igényekhez igazodó intézmény kialakítását tűzte ki célul. Ennek a koncepciónak a keretében készült el 2010-ben az ALFA program pályázati támogatásával az Óbuda - egy város három arca című új állandó kiállítás, és nyílt meg a Szentlélek tér felőli új főbejárat, közönségfogadó tér múzeumi bolttal. Átalakult az időszaki kiállítási struktúra, a rendezvénystruktúra, beindítottuk a múzeumpedagógiai foglalkozások rendszerét, amelyhez a kezdeti forrásokat 2010/11-ben elnyert két TÁMOP pályázat biztosítja. 2011 decemberében a III. kerületi önkormányzat képviselőtestületének határozatával az Óbudai Múzeum ismét önálló közgyűjtemény lett.

"Óbuda - egy város három arca"

Az állandó kiállítás Óbuda történetét a középkortól a XX. század közepéig három jól elkülöníthető, a városképében is markánsan különböző korszakra osztotta, így született meg az „egy város három arca”, kiállításcím. Fő célunk, hogy a látogató az egymásra épülő történeti rétegeket, folyamatokat megértse, összefüggéseiben lássa; valamint az egyes korszakokon belül megismerje a jellegzetes Óbudát, azokat az egyedi, a városrészre jellemző életmódbeli, társadalmi helyzeteket, amelyek megkülönböztetik a főváros többi részétől. A kiállításban elhelyezett interaktív elemek négy érzékszervre hatnak (látás, hallás, tapintás, szaglás), emellett lehetőséget biztosítanak a látogatói kreativitás kibontakoztatására. A macskaköves óbudai utca évszázadokon keresztül meghatározta Óbuda arculatát, mintegy összekötő eleme a város „arcainak”. A kiállítótérbe lépve jellegzetes macskaköves utca fogadja a látogatót, ahol jobb oldalon régi utcaképeket, a baloldalon háromszintű történeti kronológiát lát.

Mezővárosból ipari külváros: Ez a rész a XVIII. századtól a XX. század közepéig vezeti a látogatót, itt kapott teret a barokk Óbuda arculatát nagyban befolyásoló Zichy család története, a kastély 1774-es állapotát bemutató makett, a betelepítések, a szőlőművelés és a kiskocsmák világa, a XIX. századi iparosodás folyamata, valamint a városegyesítés, amely eredményeként az egykori mezőváros Budapest ipari külvárosává vált.

A város mai arcának kialakulása – a panelkorszak: Ebben a térben mutatjuk be a kerületet alapjaiban megváltoztató településszerkezeti változást, a szanálást (korabeli filmhíradó részletekkel, az átépítésről szóló filmmel, gazdag fotóanyaggal), az épülő lakótelepi világot, valamint a főváros első modern bevásárlóközpontját, a Flórián áruházat.

"Játék a városban"

A múzeum első nagyobb szabású játékkiállítása, amely még nem a saját gyűjteményi anyagra támaszkodott, 1977-ben került megrendezésre Karlócainé Kelemen Marianne magángyűjteményéből, ’Gyermekjátékok a múltból’ címmel. A két teremben, a fiúk és leányok játékait külön csoportosítva, 19-20. századi polgári játékszereket csodálhattak meg a látogatók. A sikeres kiállítás tematikája iránymutatásul szolgált a kialakulóban levő gyűjtemény további gyarapítására, az ekkor kialakult szerkezet máig meghatározza a gyűjtemény jellegét. Janek Éva lelkes gyűjtőmunkájának köszönhetően a következő években babaszobabútorok, miniatűr porcelán étkészletek, konyhai felszerelések, különféle mechanikus játékok, litografált lemezperselyek, dobok és járművek, kőépítő készletek, gőzgép modellek, laterna magica került a gyűjteménybe. 1988-ban rendezett először teljes egészében saját gyűjteményi anyagra építve kiállítást a múzeum, ’Új szerzeményeinkből kicsiknek és nagyoknak’ címmel. Különlegessége volt, hogy a felnőttek háztartási eszközeit - mintegy installációnak használva – együtt mutatta be miniatürizált másolataikkal. A ’80-as évek végétől rendszeressé váló, jellemzően tematikus időszaki kiállítások népszerűsége a kerületen túl is ismerté tette az Óbudai Múzeumot, amelynek neve így a köztudatban összefonódott a játékkal. Egyre gyakrabban nyílt lehetőség a felajánlások mellett vásárlás útján gyarapítani a gyűjteményt, tudatos gyűjtéssel pótolni a hiányosságokat. 2001-re állandóan látogathatóvá vált a gyűjtemény egy része két egybenyitott kiállítótérben, ahol hagyományosabb felfogásban, nagy vitrinekben kerültek bemutatásra a városi leányok és fiúgyermekek játékszerei: enteriőrökbe rendezett babaszobabútorok, babakonyhák, életképek porcelánfejű babákkal, valamint társasjátéklapok, mechanikus játékok, fa- és lemez járművek, vasúti terepasztal.

Az Óbudai Múzeum 2008-ban történt átalakulása után, a korábbi két teremből álló, majd egy térbe zsúfolt, fellazult tematikájú, installációjában is elavult kiállítás lebontásra került. Ettől kezdve szerepelt a múzeum legfontosabb tervei között egy koncepciójában és tereiben is megújult állandó játéktörténeti kiállítás létrehozása. Ennek eredményeként és a támogatásoknak köszönhetően 2016. június 21-én ’Játék a városban’ címmel megnyílt az új kiállítás, a múzeum kifejezetten erre a célra adományozott épületszárnyának újonnan kialakított emeleti részein. A kiállításrendezési koncepció elmozdul a korábbi - fiúknak-lányoknak szánt játékok - megközelítéstől, helyette a gyűjteményi anyag minél szélesebb körű bemutatását célozza meg és a tárgyi anyag jellegéből kiindulva egy városi teret vizionál, ami így ráadásul az Óbudai Múzeum várostörténeti profiljához is illeszkedik. A belsőépítészeti és grafikai elemekkel markánsan felidézett városi installációban barangolva a látogató a közlekedéstől kezdve, az otthonon, a parkon, az iskolán és a gyáron át egészen a játékkereskedelemig eljuthat. Az egyes színterek jól definiált hátteret adnak az adott műtárgyi egységekhez, így jelenítve meg Magyarország 1990 előtti emblematikus polgári és szocialista játékait, többek között babákat, bababútorokat, autókat, építő- és társasjátékokat, lemezjátékokat. Emellett az egyes fő témák, tárgycsoportok komplex interpretálásához többek között pszichológiai, neveléstörténeti, gyártástechnológiai és kultúrtörténeti aspektusok, valamint különböző interaktív elemek is szolgálnak.

"Templomok a talpunk alatt" - Az Óbudai Fő tér középkori templomai

Az Óbudai Múzeum pincéjében látható állandó kiállítás a mai Fő téren állt két középkori templom történetét mutatja be. Kevesen tudják, hogy Óbuda a XI. századtól 1343-ig királyi, majd a török időkig királynéi központ volt. A város középkori épületei azonban áldozatul estek a tatárok és a törökök pusztításainak, majd a Zichyek és a lakosság építkezéseinek. Így ezen épületek romjai nagyrészt a „talpunk alatt” rejtőznek. A tárlat ötletét is a múzeum pincéjében előkerült, az egykori Szűz Mária templomhoz tartozó két falmaradvány adta. A kiállítás – ásatási fotók és naplók, rekonstrukciós rajzok és néhány eredeti kőtöredék segítségével – e gótikus katedrális elődjének, a románkori Szent Péter templomnak is emléket kíván állítani, de egy mai térképre vetítve megismerkedhetünk a középkori Óbuda többi épületével is. Továbbá betekintést nyerhetünk „Vetus Buda” mecénása, Łokietek Erzsébet királyné (1305-1380) életébe is, aki fiától, Nagy Lajos királyunktól kapta ajándékba a várost és várát.

"A Goldberger..."

Az Óbudai Múzeum–Goldberger Textilipari Gyűjteménye állandó kiállításával méltó emléket kíván állítani az 1784-ben, Goldberger Ferenc által alapított, és több mint 200 éven át fennállt textilgyár történetének. A kiállításnak kettős küldetése van:

Egyrészt, öt nagy egységre bontva mutatja be azt a folyamatot, amely során a néhány fős manufaktúraként induló kékfestőműhely – a család egymást követő generációinak modernizálása következtében – világhírű vállalattá fejlődött. Ezzel nem csak Óbuda életére volt nagy hatással, hanem meghatározó szereplőjévé vált a korabeli magyar gazdaságnak, majd választ kaphatunk arra, hogy miként létezett a szocialista gazdaságpolitika korszakában, illetve mi vezetett a megszűnéséhez. Másrészt kiállításunk arra is törekszik, hogy a gyár fejlődésének bemutatása közben – számos interaktív elem segítségével – érthetővé tegye a textilnyomás technológiáját.

A kiállítás a Goldberger Textilipari Gyűjteményben látogatható.

Zichy-kastély

III. kerület, Óbuda, Fő tér 1.

A hamis Zichy-térkép, 1759.

Képek

Óbudai Múzeum

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek