A három település, Óbuda, Buda és Pest egyesítését
már a XIX. század elején tervbe vették, amit egy tiszavirág életű
egyesítés
követett 1849-ben, - Széchenyi ötletétől vezérelve - Budapest néven. Az
1867-es Kiegyezést követően minden akadály elhárult azelől, hogy a régi
városok alapjaira egy új világváros épüljön.
A jövőbeni főváros megjelenéséről sok-sok vita folyt az ország és a
városok vezetésének tagjai között (lásd:
Városépítészeti modell).
E viták alatt abban próbáltak meg dűlőre jutni, hogy az alakulgató
metropoliszban hová épüljön új híd, új vasútvonal, hol épüljön meg az új
körút, meddig húzódjon a rakpart, hová telepítsenek közraktárakat és
pályaudvarokat, de ekkor kellett dönteni arról is, hogy a Belvárost
körút vagy hajócsatorna szelje e ketté, s az új főutak milyen irányban
fussanak.
A legfontosabb irányító és felügyelő szervezet, a Fővárosi Közmunkák
Tanácsa 1870-ben jött létre, amely az indulásának évében máris felvett
24 millió forintos hitelt, hogy mielőbb nekiláthasson a főváros
rendezésének. E fejlesztés érdekében pályázatot írtak ki 1871-ben,
amelynek eredményeként született meg az első egységes terv Pest
rendezésére - Buda ekkor még halasztást kapott, ugyanis nem készültek el
időre a szükséges térképészeti felmérések.
"E nagy mű megállapításánál, mely egy-két századra nyújtja a keretet
és alakot, melyen belül és mely szerint a főváros fejlődni fog" -
fogalmazza meg Pesttel kapcsolatban a Fővárosi Közmunkák Tanácsának
1872-es jelentése.
A rendezési terv két nagy részre tagolódott: egy újonnan létesítendő
körút belső részére, valamint az ettől kívülre eső területekre.
Legfontosabb feladatnak a Belváros rendezését tartották, amelyben össze
kellett kötni a Kerepesi utat a Dunával (azaz létre kellett hozni a mai
Rákóczi utat a történelmi városmagon keresztül), valamint az ódon és
szűk utcák helyett szélesebb és levegősebb közterületeket kellett
teremteni. Sajnos mindez a középkori Pest esztelen pusztításával járt,
amelynek során szinte nyom nélkül sikerült eltűntetni a történelmi város
nyomait (lásd: A
Belváros lerombolása) (míg Prágába épp a középkori városmag miatt
látogatnak el turisták milliói, addig Budapesten - kevés kivétellel -
semmi nyom nem maradt meg e korszakból - a Szerk.).
A mai Lipótváros északi része ekkor jórészt
szabályozatlan volt, amely tulajdonképp a a város szélének számított, de a
szabályozásban komolyan számoltak e területtel, amelyben nagy falat volt
az Újépület
rendezése: "Midőn építették, nagyságánál fogva Pestnek büszkesége és
később, igen sokáig, a város terjedésének mintegy útmutatója volt; ma
nem egyéb, mint a fokozott ízlésnek és szépségi igényeknek többet meg
nem felelő kőhalmaz és végtelen akadálya a város fejlődésének, melynek
ma, egy rövid század múlva, úgyszólván már szivében áll" - írja róla
a fentebb már említett 1872-es jelentés. Ekkor ugyan még bizonytalan
volt az épületmonstrum megszerzésének ideje, viszont már számoltak vele.
Ferencváros ekkor még ipari területként szerepelt az elképzelésekben,
aminek rendezését az építendő
Nagykörút
függvényében határozták meg: "Ferenczváros lévén hivatva a fővárosi
gyár-, ipar- és őstermény-kereskedés gyúpontjává lenni, itt tágas
forgalmi vonalakról kellett gondoskodni".
Érdekesség, hogy a mai
Hungária
körút és egy közbenső körút elképzelése már akkor megjelent, amikor
a Nagykörút még csak papíron létezett.
"A fővárosi közmunka-tanács azon nézetben van, hogy a már fennálló
váczi, kerepesi, kőbányai, üllői és soroksári főutakon kívül, több
elsőrendű sugárirányú út előállítása még a legtávolabb jövőre
terjesztett gondoskodás által sem indokoltathatnék, miért is a
szabályozási tervbe felvett másod- és harmadrendű jelentőséggel bíró és
sugárirányú utak létesítése csupán csak az illető telekbirtokokhoz való
hozzájuthatás és a helyi közlekedés érdekében állapíttatott meg" -
írja a jelentés egy esetleges újabb sugárút építéséről.
Az elképzelés szerint Kőbányát a fővároshoz csatolták, amelyet ipari
területnek, valamint a sertéstenyésztés központjánk szántak. A terv
továbbá foglalkozott a közraktárakkal, a lóversenytérrel, az új
temetővel és Városligettel is, de megjegyezték, hogy e terület
rendezésére a terv csak 1873-ban fog megszületni.
A Belváros 1872-es rendezési terve Siklóssy könyvéből