Festetics-palota

VIII. kerület, Józsefváros, Pollack Mihály tér 3.

Írta: Varga Máté 2021. április

A Nemzeti Múzeum mögött húzódó téren álló épület az ország történetében a XVIII. század óta fontos szerepet játszó Festetics-család városi palotája volt, mely az átalakítások ellenére is megőrizte eredeti képét. Még a világháborút megelőzően állami tulajdonba került, mivel Festetics Tasziló 1933-ban bekövetkezett halála után a magyar állam megvásárolta az épületet.

Festetics György tolnai Festetics László (1785–1846) és herceg Josefine von Hohenzollern-Hechingen (1790-1856) harmadik gyermeke. Tanulmányait magánúton végezte, de jogi vizsgáit Pozsonyban, a királyi akadémián tette le, majd néhány esztendőt a katonaságnál töltött, a pályát mint alezredes hagyta el 1849-ben. Ekkor, 1849. február 17-én vette feleségül Sopronban Erdődy Eugénia grófnőt (1826-1894), akitől négy gyermeke született: Tasziló 1850-ben, Jenő 1852-ben, Georgina 1856-ban és Pál 1858-ban.

György nagy szenvedéllyel gazdaságainak és birtokainak észszerű rendezésének látott neki, s így csakhamar a legvirágzóbb gazdaságok egyike lett az övé. Saját gazdasági ügyei mellett jótékony adakozások és alapítványok által a felebaráti szeretetet is gyakorolta. 1856-ban hathatósan közreműködött a sopron-kanizsai vasút létesítésében, amelynek tervét a minisztériumhoz ő nyújtotta be. 1860-ban az akkori magyar kormány kijelölte Vas vármegye főispánjává. 1861-ben bekerült a felsőházba, de nem sokáig tartott ez az állapot, s újból a magánéletbe vonult vissza.

Visszavonulásának idejében a Belső-Józsefváros - Pest külvárosaként - még laza kertes beépítésű volt, viszont az utcahálózat mai csapásiránya lényegében ekkorra már kialakult. A nagyrészt dűlőutakból alakult utcák által határolt háztömbök szélein fölszintes, egyemeletes épületek álltak, amelyekhez nagy zöldséges- és gyümölcsöskertek tartoztak.

A klasszicista stílusú Nemzeti Múzeum megépülése a század közepére felértékelte e területet, s az újkori magyar történelemben páratlan folyamatra került sor a kiegyezés táján: az arisztokrata családok egymás közelében építették fel palotáikat, bérpalotáikat, ily módon az úgynevezett mágnás-negyedet kialakítva a múzeum környékén.

Az ország gazdasági fejlődésében, a politikai változások elősegítésében vállalt aktív szerep, a személyes ambíció és a társadalmi szerepből következő reprezentációs igény következménye, hogy a város gyors fejlődésnek indult, divatossá váló részén vásárolt telket Festetics gróf is.

"Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen” - mondotta, s mintegy példát mutatva elsőnek építtette fel városi palotáját a mai Pollack Mihály téren. Az sem véletlen, hogy a korszak legsikeresebb építészét bízta meg a feladattal. Miután 1862 februárjában megvásárolta a saroktelket, május 28-án már be is nyújtották Ybl Miklós tervét. Építőmestere Wechselmann Ignác volt.

Az alábbi képen jól látható, hogy az akkori Józsefváros palotái milyen környezetben épültek: a mai Degenfeld-palota helyén egy földszintes vályogház állt, amely méltán tükrözi a külpesti földek jellegét.

A Festetics-palota, valamint a Degenfeld-palota építése előtti kis házikó 1865 körül
(a kép nemcsak a Festetics-palotára és a mai Bródy Sándor és Puskin utca sarkán egykor állt házra nézve fontos forrás, hanem a palotanegyed kialakulását megelőző korokból, jelesül a XVIII. századi pesti külvárosokból is felidéz valamit)

A hajdani Öt Pacsirta utcában a már álló Nemzeti Lovarda és Tornacsarnok után a Vasárnapi Újság 1864-es tudósításában említett Festetics-palota építését kezdték meg először, vele egy időben készült el a Nemzeti Múzeum oldalában a Képviselőház, s a tér túlsó oldalán a Károlyi-palota.

"...a múzeumnak a parkon kívül eső környezete is évről évre szépül, s a körülötte látható ronda házikók vagy üres telkek helyén csinos nagy házak, valódi paloták emelkednek. A másik palota (...) a magyar gazdasági egyesület elnöke, gr. Festetics György tulajdona. Ez épület most már egészen készen áll s csupán a belső felszerelés és díszítés be- fejezetlensége okozza, hogy még lakásul nem használtatik. (...) Ybl Miklós jeles építészünk tervei szerint, a legsolidabb anyagokból valódi pazar fényűzéssel épült, s nemcsak a múzeum környékének, hanem Pest városának is nagy díszére szolgál” - írja a Vasárnapi újság.

Ybl életművében kiemelkedő szerepet játszanak a palota-negyedbe tervezett épületek. Egyedülálló volt az a lehetőség, hogy egy helyen nagyszámú műve valósulhatott meg, s ezáltal a múzeum környékének képét alapvetően az ő művei határozták meg. Tehetségéről a legkülönbözőbb funkciójú épületek tanúskodnak. A városi paloták sorát a Festetics-palotával kezdte 1862-65-ben. 1863-tól készült a tömb túlsó sarkára, ma Pollack Mihály tér 3., Károlyi Alajos palotája. Legvégül 1872-74 között a Bródy Sándor utca 14., a saroktelken álló Dégenfeld-Schomburg-palota.

Ily módon egymással szemben látható az egyemeletes városi főúri palota (Festetics-palota) és a többemeletes palota-bérház (Dégenfeld-palota) típusa. Egykor egyedülálló építészeti stílusutánzást is jelentett végigtekinteni ezeken az épületeken, kezdve a még romantikus "Rundbogenstil” jegyében fogant Nemzeti Lovardától és Tornacsarnoktól, a romantikus jegyeket is magán viselő, az itáliai reneszánsz stílusban gyökerező Festetics-palotán át a francia reneszánsz elemeket ötvöző Károlyi-palotáig.

1866. január 21-én Festetics Györgyöt a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsa saját tagjává választotta. 1867-ben megvásárolta a lovarda és a palotája közötti területet, ahol kis díszkertet alakíttatott ki.

Ugyanebben az évben a király személye körüli miniszter lett, aki a bécsi udvar és a magyar országgyűlés közötti összeköttetésért és kapcsolatokért felelt, s ő volt az 1867-es kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik résztvevője. A Monarchia első, Andrássy Gyula (1823-1890) által vezetett kormányában a király személye körüli miniszter, akit Erzsébet királyné a saját magánvagyonának kezelésével bízott meg.

Festetics György 1871. május 19-ig maradt pozíciójában, amikor is leköszönt, majd Vas megyei birtokára vonult vissza. Pesti palotáját ekkor már gyermekei lakták és vezették.

A Mágnásnegyed szép palota-egységét ekkor sajnos megbontotta a Festetics-palota és a Nemzeti Lovarda közé, Baumgarten Alajos tervei szerint 1871-ben megépített Esterházy-palota, amely tömegarányaival, elnagyolt részleteivel ormótlannak hat a tökéletes arányú, finom részleteiben is átgondolt Festetics-palota szomszédságában.

A palotasor épületei onnantól ide: Festetics-palota, Esterházy-palota, Nemzeti Lovarda és Károlyi-palota (1930-ban)
(látható, hogy az Esterházy-palota kevésbé illik bele az utcaképbe)

Festetics György 1883-ban bekövetkezett halála után annak fiára, Taszilóra szállt a birtokok kezelése, így a budapesti palota is.

Festetics György gróf legidősebb fia, 1850. május 5-én született. Ifjú korában sokat tartózkodott külföldön, kivált Angliában. Atyja halála után átvette annak kb. 160.000 hold terjedelmű zalai, somogyi és Vas megyei birtokait. A főrendiházban, s a főrendi társaséletben nagy szerepet játszik. Uradalmai mintaszerű berendezésüek, s azokban különösen az állattenyésztésre fektet nagy súlyt. Tulajdonosa az ország egyik legnagyobb és legkitűnőbb anyagú gulyájának, a hires perdóczi félvér- és a fenéki telivér-ménesnek. Ismert sportférfiu, a lovaregylet igazgatója és versenyistálló-tulajdonos.

1880. június 2-án vette feleségül a Józsefvárosi plébánián Károly badeni nagyherceg unokáját, Hamilton hercegnőt, s ennek folytán a külföld legmagasabb köreivel jutott rokoni összeköttetésbe, akiket gyakran lát vendégül. Magyarország egyik legszebb főúri kastélyát, a keszthelyi kastélyt meglátogatta már az angol király walesi herceg korábban, s a szász király is.

1882. óta kamarás, 1890-ben belső titkos tanácsos lett, 1895-ben zászlós úr. 1896-ban az aranygyapjas-renddel tüntettetett ki. 1904-ig királyi főpohárnokmester volt, amikor Bánffy Dezső báró lemondása folytán főudvarmesterré nevezték ki.

Még 1887-ben történt, amikor megörökölve apja keszthelyi könyvtárát, elkezdte annak feltárását, hiszen addig még a család tagjai sem látogathatták és használhatták a könyvtár anyagait. Könyvtárosai, Párkányi József és Kummer Mihály cédulakatalógust készítettek a 25 000 művet számláló törzsállományról, amely 1891-ig tartott.

Gyáni Gábor 2003-ban megjelent Budapest "tapasztalat története" című cikkében megemlít egy érdekes eseményt a palotával kapcsolatban:

"A Múzeum kert volt a mágnásnegyed központja" - emlékezik egy herceg, aki szüleivel együtt maga is itt élt. Miután sorba veszi az arisztokrácia sűrűn egymás mellett sorakozó palotáit, végül a legszebb, az Ybl Miklós által tervezett Festetics-palota leírásával érzékelteti a negyed hűvösen arisztokratikus jellegét: "Festetics Tasziló herceg egyemeletes szürke palotája előtt vagy másfél méterrel a hercegi azilumjogot jelző láncok érik a földet oroszlánfejjel díszített alacsony vaspillérek között. Mikor gyermekkoromban néha átugrottam ezeket a láncokat, nem sejtettem, hogy - legalább elvileg - Festetics herceg 'pallosjoga' alá kerültem. A hercegek hajdan láncokkal vették körül palotájukat és aki a láncokon belül volt, annak élete-halála felett ők ítélkezhettek. (...) Persze ez a jog a mi korunkban már régen nem létezett, és minthogy Festetics Tasziló grófot 1910-ben Ferenc József emelte hercegi rangra, így ez csak egy szimbolikus történelmet idéző emlék volt. A palota melletti kertet szép magas rács védte hercegi címeres kapuzattal".

1919-ben, a forradalmi napok, hónapok, illetve a proletárdiktatúra idején a hercegi család elhagyta Keszthelyt és az országot is. A Tanácsköztársaság keszthelyi újságja a "Test\>ériség", a politikai irányvonalnak és direktíváknak megfelelően többek között többször is hevesen támadta az elüldözött földbirtokos osztályt.

A forradalmi napok elmúltával Festetics Tasziló és családja viszatért keszthelyi kastélyába, ahol nagy rombolást nem tapasztalt. Az új Magyarországon azonban mégsem igazán érezte jól magát. Nem pusztán a trianoni csapás súlytotta le, hanem elsősorban királyhűsege miatt az, hogy a Habsburgok elkerültek az ország éléről és Magyarország első embere egy nálánál alacsonyabb rangú középbirtokos, Ferenc József egykori szárnysegéde, Horthy Miklós lett. Mindezek visszahúzódóvá tették.

Az 1920-as években és a harmincas évek elején a korábbi konfliktusok Keszthely és a herceg között eltompultak, Festetics Tasziló kevéssé foglalkozott a városi ügyekkel.

1921. júliusában ennek ellenére felújítja a keszthelyi Helikon-ünnepségeket, ahová maga Horthy Miklós és a Kormány is elutazik. A Helikon-ünnep száz év előtt, néhai Festetics György gróf korában még a múzsák és deákok, Dunántúl "nemesb érzületekért hevülő dalnokainak” s a Georgikon tudós műveltségű ifjúságának találkozója volt.

Visszahúzódó magatartása fokozódott felesége 1922-ben bekövetkezett halála után. Az özvegy ezután csak ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt, sőt a kastély parkjában való sétálás alkalmával is megkövetelte alkalmazottjaitól, hogy magányában ne zavarják meg. Ezért terjedhetett el róla, hogy "embergyűlölővé" vált. Ekkor pesti palotáját már nem igazán látogatta.

Festetics Tasziló herceg egy nappal 83. születésnapja előtt, 1933. május 4-én hunyt el Keszthelyen (hamvai a keszthelyi temetőben lévő családi mauzóleumban nyugszanak).

Emlékéről így ír a Keszthelyi Hírlap: "Festetics Tassilo herceg a nagy halott, egy egész ország sőt egész Európa érdeklődése közben került díszes koporsójába. A kivételes nagyoknak kijáró tisztelet vette körül életében, kivételes mély gyász áll koporsója körül is. Egy bizonyos: Festetics Tasziló herceg volt a történelmi Magyarország legnagyobb arisztokratája. Egymagában reprezentált egy egész korszakot, a kiegyezés utáni Magyarországot, annak arisztokráciáját (...) Mint embert, szerették bizonyos titokzatossággal körülvenni. Való igaz, hogy nem kereste az utca nyilvánosságát".

1933. július 7-én írja a Zalamegyei Újság: "A nemrég elhunyt Festetics Tasziló herceg örökébe tudvalevőleg fia, György lépett. Atyja halála után fölvette a hercegi címet és átvette az óriási hitbizomány igazgatását. Festetics György herceg lojálisán eleget tett annak a szokásnak amely szerint magasállásu emberek el- hunytakor annak kitüntetéseit a család mindenkor visszaterjeszti az uralkodóhoz, aki neki a kitüntetéseket adta. Ennek a kötelezettségnek tesz most eleget Festetics György herceg. Vasárnap útiakéit keszthelyi kastélyából és Steenockerzellbe ment, hogy az uralkodóház fejének, Ottó királyfinak, visszavigye mindazokat a kitüntetéseket, melyeket Festetics Tasziló életében a Habs- burg-uralkodóktól kapott".

Pesti palotája még néhány évig a család tulajdonában marad, majd 1939-ban az Állam megvásárolta azt.

1941-től itt működött a Teleki Pál Történettudományi Intézet, majd utóda, a Kelet-Európai Tudományos Intézet.

A Festetics-család híres keszthelyi könyvtárát 1948-ban államosították, majd a gyűjtemény az Országos Széchényi Könyvtár kezelésébe került. 1950-ben Helikon Műemlékkönyvtár elnevezéssel nyílt meg a nagyközönség számára. A könyvtár értékes különgyűjteménye a Balatoni gyűjtemény, amelyet rendszeres gyarapító munkával országos jelentőségű helytörténeti közgyűjteménnyé fejlesztettek.

A Nemzeti Lovardát1957-ben bontották le, majd a kertek helyére a Magyar Rádió épületeit húzták fel, totálisan tönkretéve az összképet.

Több évtizeden keresztül az Országos Széchényi Könyvtár osztályainak és raktárainak adott otthont a palota, végül az ELTE szociológia tanszékének hallgatói tanulhattak e falak közt. Az épület építészeti, városképi, történeti szempontból is fontos: a XIX. századi magyar építészet egyik legnagyobb formátumú magyar építészének, Ybl Miklósnak az alkotása, hatásos eleme a múzeum körül kialakult mágnás-negyednek, alaprajzi elrendezésében, belső dekorációjával tanúja a már eltűnt arisztokrata életformának.

A kommunista uralom alatt az épület állapota drasztikusan leromlott. A sok évig üresen álló épület helyreállítására végül új funkcióval 2001-2004 között került sor.

2001-ben Magyarország, Németország, Ausztria, Bajorország és Baden-Württemberg német tartományok kormányközi megállapodása alapján az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem létrehozására Közalapítvány alakult. Bár az épület évtizedeken keresztül oktatási célokat szolgált, nem volt erre a célra igazán alkalmas, hiszen alapterületének jelentős részét kitevő díszterek csak reprezentációs célra ideálisak, a választás mégis épp kiemelkedő presztízse, esztétikai kvalitásai miatt eshetett rá.

Az egyeztetések során a tervezők javasolták, hogy a palota követségi funkciót kapjon. Ez rövid ideig fel is merült, de a csere nem jött létre. E döntés a beruházás gazdája, az Oktatási Minisztérium számára azt a sikert is jelentette, hogy egy költséges rekonstrukció évtizedes terhétől szabadulhatott meg.

Az épületet évtizedek óta állványzat takarta a homlokzat kőszerkezeteinek leromlott állapota miatt. A belső elrendezés alapvetően nem sokat változott amióta közintézmények használták, de a tükörterem kivételével a dísztereket és a nagy szobákat az igényeknek megfelelően válaszfalakkal kisebb terekre szabdalták. A második kapualjat megszüntették, a kocsiszínhez hasonlóan szinttel megosztották. Az udvart a könyvtár raktára számára teljesen beépítették.

Az Oktatási Minisztérium 2000 novemberében megbízta az OMvH Elnökét a tervezéssel és a kapcsolatos művészettörténeti feladatok ellátásával. A feladatokat részben maga az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, részben az annak keretein belül működő Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) látta el.

A rendkívül szűk határidők következtében hol a beruházás pénzügyi, hol a program oldala borult fel, s az állandósult módosítási igények miatt menet közben készültek a végleges kiviteli tervek. A programok fokozatosan egyszerűsödtek, tisztultak. Hol a belátás, hol a szorongató határidők, költségek sodorták a realitás felé. Ez a folyamat, végül is jót tett az épületnek, mert a kialakult, végleges program befogadhatóbbá vált. A program csökkenését főleg a szolgáltatások szűkülése jelentette: elmaradt a kollégium, a tv-stúdió VIP váróval, az étterem, az udvar alatti süllyesztett nagy előadóterem stb.

150 hallgatói és 50 oktatói létszám számára a pincében a kiszolgáló egységek, a földszinten két tanszék, a könyvtár és a büfé található, az emeleten különböző rendezvények megtartására alkalmas dísztermek és bálterem, valamint az igazgatás, egy további tanszék irodái és néhány tanterem. Az oktatóterek főleg az újonnan beépített tetőtérben kaptak helyet. A gépészet több központba csoportosított. Néhány igényes oktatástechnológiai program, épület-felügyelet stb. elmaradt, sajnos a talajnedvesség elleni utólagos szigetelés is.

Festetics-palota

VIII. kerület, Józsefváros, Pollack Mihály tér 3.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek