Fővárosi Állat- és Növénykert

XIV. kerület, Városliget, Állatkerti körút 6-12.

Írta: Varga Máté 2021. április

A Fővárosi Állat- és Növénykert Magyarország legrégebbi és legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező állatkertje. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben található, területe 1986 óta természetvédelmi terület. A gyermekek kedvelt szórakozóhelye, ám egyben fontos kutatómunkát végző intézmény, ahol olyan ismereteket szerezhetünk, amelyekre máshol nincs mód Magyarország területén. A 11 hektár területen mintegy 3500 különféle állatot és kereken 1500 növényfajt tanulmányozhatunk.

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégebbi állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. A ma is létező újkori állatkertek között csupán 24 akad, amely a budapestinél régebbi alapítású. Az állatkert Xantus János jogász, biológus, etnográfus kezdeményezésére létesült. A főváros csak 1907-ben vette saját kezelésébe, ezt követően alakult ki mai formája. Megnyitásától kezdve az 1950-es évekig egyedüli állatkertként létezett Magyarországon. Napjainkra közel másfélmillió ember keresi fel évente.

A jelenlegi területet határoló utak közül az alapításkor egyedül a vasútvonal létezett (azt 1842-ben létesítették), az összes többit már az Állatkert alapítása után, nagyrészt a kert területének rovására alakították ki. Az Állatkertből hasítottak ki területet a Vidám Park egy részéhez (eredetileg a Hermina út és a Mohács utca hossztengelyének vonalában volt a kert északkeleti határa), de a Fővárosi Nagycirkusz és a két szomszédos étterem területe is az Állatkerthez tartozott egykor. Mi több, a Széchenyi-fürdő területét eredetileg a kert későbbi bővítéséhez foglalták le. A területcsonkítások következtében az eredeti, mintegy 18 hektáros területből 1912-re már csak 11 hektárnyi maradt meg. Az 1950-es években további területvesztést jelentett a Dózsa György út szélesítése, mivel a Dózsa György úti kerítést teljes hosszában három méterrel beljebb hozták.

Hivatalos nevei voltak: Pesti Állatkert (1866-1873), Budapesti Állatkert (1873-1907), Székesfővárosi Állatkert (1907-1912), Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912-1948), valamint Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948-2001). A köznyelvben viszont egyszerűen mint Állatkert szerepel.

Fő tevékenységégi köre a természetvédelem, az oktatás, valamint a tudományos kutatás. További célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.

Története

Az első magyarországi nem vadaspark jellegű állatkert megalapításának gondolata már az 1830-as évektől kezdődően felmerült, de az 1848-as szabadságharc és az azt követő évtizedek politikai-gazdasági viszonyai nem kedveztek ennek megteremtéséhez.

1859-ben Xántus János zoológus, etnográfus és utazó, Szabó József geológus professzor, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, valamint Gerenday József, a Füvészkert igazgatója felvetették egy fővárosi állatkert létrehozásának gondolatát, de a bürokratikus akadályok miatt a kivitelezés egyelőre elmaradt.

1864-ben a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakult az Állatkerti Részvénytársulat, amely a kibocsátott részvényekből befolyó összeggel kívánta megalapozni az állatkert létesítését. Közben sikerült elérniük, hogy az akkor Városerdőnek nevezett Városligetből egy 31 katasztrális hold terület harminc évnyi díjmentes használatra a társasághoz kerüljön a megalakítandó állatkert területéül.

Az állatkert beosztásának tervét Pertz Ármin budapesti főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc városi mérnök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is.

Az építkezést 1865-ben kezdték el, de a munka java 1866-ban vette kezdetét, s még ez évben szerezték be az első állatokat is. Rövid ideig a német Leopold Fitzinger töltötte be az igazgatói posztot, de a megnyitásra már Xantus János töltötte be e tisztséget. Az állatkert Pesti Állatkert néven 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit.

Az első évtizedekben bemutatott állatok legjava a Kárpát-medence élővilágából került ki, de Erzsébet királyné ajándékaként kaptak egy zsiráfot, vagy Ferenc József császártól (egyenesen Schönbrunnból) mintegy 35 egzotikus állatfajtát is.

A kezdeti nagy érdeklődés az évek múlásával lassacskán alábbhagyott, amit mutatványosok, komédiások alkalmazásával, vagy sorsjegyek kibocsátásával próbáltak orvosolni. Új állatok beszerzése a drágaságuk miatt csak nagyon vontatottan haladt, s amiket Xantus egyenesen Amerikából küldetett, azok is Hamburgban maradtak a porosz-osztrák háború miatt.

Van egy érdekes történeti részlete is az Állatkertnek: egy bizonyos Czimek József pénztárost megbíztak olcsó takarmány beszerzésével, mire ő penészes, romlott, használhatatlan árut szerzett. Persze e hatalmas hibáért nem a pénztárnokot bocsátották el, hanem maga Xantus János igazgató mondott le, sőt, még a helyére került új igazgató, bizonyos Kriesch János is rövidesen lemondott a posztról. A pénztárnok elbocsátására csak ezután kerülhetett sor. Vajon ki volt ez a Czimek József, hogy két hozzáértő igazgató is elhagyta az Állatkertet miatta? Netán nem az történt-e, hogy Czimek az ingyen kapott hasznavehetetlen penészes szalmát papíron ugyan pénzért vette meg, de aztán az összeget megosztotta valakivel? E kérdésekre talán sosem kapunk választ, mindenesetre a Xantus vagy a Kriesch hagyatékok biztos szolgálhatnak némi adalékkal a levéltárak mélyéről.

Kriesch Jánost Hegyessy Kálmán követte az igazgatói poszton, majd az Állatkert átalakult Növényhonosító Társasággá, Berecz Antal lett az igazgató. A bevételek ekkor sem nőttek oly mértékben, hogy az Állatkert gazdaságosan fenntartható legyen, ráadásul az állatállományt időnként járványok, télen a madárházat fosztogató rókák pusztították.

1873-tól - mintegy harminc éven át - Serák Károly vezette az intézményt. Ahhoz, hogy rendbe tegye az Állatkert pénzügyi helyzetét, eleinte rengeteg komédiást és mutatványost alkalmazott, de mivel ez sem segített, két év múlva kénytelen volt a Fővároshoz fordulni segélyezésért.

1876-ra készült el Hauszmann Alajos tervei alapján az oroszlánok háza, valamint Semsey Andor gróf madárháza. 1884-től kezdve Carl Hagenbeck állatkereskedő tucatnyi elefántjával és törzsi öltözékben feszítő sziú indiánjaival csalogatta be a közönséget az Állatkert falain belülre, amelyek már hoztak némi profitot, így a vezetőség arra is gondolhatott, hogy az 1896-os Országos Kiállításra méltóképpen felkészülhessenek.

1890-ben szerezték be az első vízilovat, akit Jónásnak neveztek el, majd jött egy szumátrai orrszarvú is, amit eddig még nem látott a budapesti közönség. Elsőként érkeztek meg a csimpánzok, az orangutánok, az oroszlánfókák, a sörényes hangyászok és a fehérfarkú gnúk is. Kétféle elefántfajt mutattak be, s majdnem minden medvefajból jutott egy-egy pár.

1896-ban az Országos Kiállítás miatt a látogatók száma és a bevételek végre megdöntöttek minden addigi rekordot, de mivel épp ekkor járt le a területre vonatkozó ingyenes bérleti szerződés, a Főváros által kért bérleti díjat immár alig tudták kitermelni. Emiatt az utolsó nagyobb állatvásárlás 1898-ban történt meg.

Miután a Főváros az Országos Kiállításra nyitott és az azóta is mulatóként működő Ősbudavárát bezáratta, az Állatkert anyagi helyzete fokozódó romlásba kezdett. 1907-re csődeljárást kezdeményeztek az intézmény felett, az Állat- és Növényhonosító Társaságot pedig feloszlatták. Mivel a budapestiek körében az Állatkert igen népszerű volt, ezért ifjabb Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára a Főváros megvásárolta az Állatkertet, amelyet Budapest Főváros Állat- és Növénykertje néven üzemeltettek tovább.

Az Állatkert főbejáratának egyik tervváltozata, feltehetően Gerster Kálmán munkája

Bárczy István főpolgármester kezdeményezésére elhatározták, hogy az Állatkertet felújítják és átépítik, amelyre kezdetben 1.212.000 aranykoronát szántak elkölteni, majd kinevezték az új igazgatót is Dr. Ráthonyi Zoltán állatorvos személyében. Az átépítést vezető bizottság tagjai neves zoológusok, botanikusok, építészek, közéleti személyiségek voltak. A bizottságnak számos tagja volt, ezért négy vezető kezébe adták az irányítást: dr. Bódy Tivadar alpolgármesternek, mint a bizottság elnökének a munkálatok vezetését, dr. Kovách Aladárt a közönség általános kívánalmainak érvényesítését, valamint dr. Lendl Adolfot a tudományos program kidolgozását. A terv elfogadása után az összeget 4 millió aranykoronára emelték.

Az állatokat leszármazási viszonyaik szerint mutatták be, s megtervezték az új növénykertet is. A Carl Hagenbeck-féle panoráma-kifutó terveket kívánták ebben az állatkertben is megvalósítani. E terv keretében az állatokat vizes- és szárazárokkal választották el a látogatóktól. Két műsziklát is építettek. Az állatkert régi épületeit elbontották és újakat emeltek a helyükön. A jelképnek is számító főkapu és az elefántház megtervezését Neuschloss Kornélra bízták, az állatkerti házak többségét pedig Kós Károly és Zrumeczky Dezső építészekre. A pálmaházat és az alatta található Aquariumot, Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervei alapján építették. Ekkor épült a Kis- és a Nagyszikla is.

Mivel a régi állatkertből csak néhány állat maradt meg, gondoskodni kellett az állatállomány újbóli beszerzésére. Ezt részben vásárlással oldották meg, de sok-sok ajándékként kapott állattal is gyarapodott a kínálat. Kittenberger Kálmán, a neves vadászati szakíró például több állatot is gyűjtött az állatkert számára: így került például Budapestre az állatkertekben akkor igen ritkán bemutatott földimalac is, de a magyar nemesi családoktól kapták az első kapucinusmajmokat is. A zsiráfok vonaton és hajón érkeztek Szudánból, majd a Nyugati pályaudvartól sétálva kísérték őket új lakhelyükre. A vásárlással közel kétezer új állattal gyarapodott az Állatkert.

Az újjáépített Állatkert 1912. május 20-án nyitott meg újra, amelyet a korabeli sajtó Európa legmodernebb állatkertjének nevezett. A közönség azonnal megszerette az új állatkertet, azonban az intézmény vezetői jól tudták, hogy az újdonság varázsa hamar elenyészhet, emiatt nagy gondot fordítottak arra, hogy a látogatottságot a kezdeti magas szinten tartsák. Az érdeklődés fenntartására különféle közönségcsalogató programokat szerveztek, de ügyeltek arra, hogy ezek soha ne fajuljanak cirkuszi mutatvánnyá, vásári komédiává. A Barlang Mozi nevű barlangi vetítőben filmeket is vetítettek, a zenepavilonban katonazene szólt, a látogatók tevegelni és elefántra ülni is tudtak, valamint a sziklavendéglőben olcsón tudták az éhségüket vagy szomjukat csillapítani.

Ekkoriban jelentek meg a bérletjegyek is, amely által visszatérésre bírták az embereket. Ez nemcsak a pénzügyi szempontok miatt volt fontos, hanem azért is, mert az állatkert valóban fel kívánta vállalni a nemzet természettudományos ismereteinek bővítését. Ennek érdekében a főkapu oldalában és Dr. Lendl Adolf kezdeményezésére megalakult a Fővárosi Könyvtár állatkerti kirendeltsége. A kert területén törpeszamarak hordták körbe kiskocsin vontatva a kikölcsönözhető könyveket, amelyeket a kijáratnál kellett leadni. Külön lap jelent meg Természet címmel az Állatkert és a vadvilág életéről.

Az első világháború alatt a takarmány beszerzése nehézségekbe ütközött, az ápolók nagy része a frontra került. Az Elefántházat a török nagykövetség jelzése miatt ekkoriban építették át, ugyanis az szerintük nagyon hasonlított egy mecsethez.

Sziám, az elefánt

Az elefánt Sziámban (ma Thaiföld) született és 1897-ben érkezett Bécsbe körülbelül 5 éves korában, Csulalongkorn, Sziám királya ajándékaként. Schönbrunni tartózkodása aránylag rövid volt, Európába érkezése után 3 évvel már Budapesten találjuk. Átköltöztetésének oka Sziám ingerlékenysége volt, aki egy dühöngése alkalmával megölte gondozóját. Az elefánt annak köszönhette kivégzésének elkerülését, hogy a budapesti állatkert igazgatója, Adolf Lendl látott benne fantáziát. Szerinte az állat kivételesen szép és jól fejlett volt, azonban megjegyezte, hogy "belőle rossz természetű állat vált s mire megnőtt, mindenki félt tőle". A császár, I. Ferenc József ezért 1900-ban az állatkertnek ajándékozta az elefántot.

Az első években úgy tűnt, hogy az elefánt alkalmazkodott új környezetéhez, s elfogadta gondozóját. Az elefánt közben új trükköt is tanult: a látogatóktól finoman elvette a felkínált érméket és a pénzért ennivalót vásárolt a gondozójától. A veterán elefánt a közönség kedvence volt.

1908. szeptemberén a gondozója egy alkalommal véletlenül megsértette az elefánt ormányát, amitől az feldühödött és nekitámadt. Ormányával derékon kapta, a vasrácsokhoz szorította és agyarával átdöfte a mellkasát. A férfi a kórházba szállítása után belehalt a sérüléseibe.

Az állatkert vezetősége ezután túl veszélyesnek nyilvánította az állatot, s a látogatókat ezután már nem is engedték a közelébe. Az elzárt elefánt amikor látta, hogy emberek közelednek felé, támadólag dühös trombitálásba kezdett. A gondozása így lehetetlenné vált, ezért a vezetőség fontolóra vette a lelövését.

Carl Hagenbeck állatkereskedő és tréner azt tanácsolta, hogy szabaduljanak meg a nagy erejű és rosszindulatú elefánttól, mielőtt az újabb balesetet okozna.

1909-1912 között az állatkertet átépítették, minek során Sziámnak új kifutóba kellett költöznie. Ez volt az az időszak amikor Sziám lelki és fizikai ellenállását megtörték. Ezen időkben a megvadult elefántokat rabláncon tartották, s hosszabb ideig ítélték veszteglésre. Ugyanez történt Sziámmal is, akit hozzászoktattak a láncokhoz, majd ezután kényszerítettek be a szállítóládába. A gondozók nem szívesen engedték volna szabadon az állatot, még egy rövidebb séta erejéig sem. Ekkor jött kapóra egy másik elefánt segítsége, aki Sziám ládáját áttolta az óriási bika új otthonáig.

E másik elefántot Bébinek hívták, aki a negyvenedik életévét betöltve, a Beketow Cirkusztól vonult vissza a budapesti állatkertbe. Szelíd állat volt, aki sok trükköt ismert cirkuszi napjaiból. Lendl Adolf így írt róla: "Elővezettük a Bébit. Nekiállítottuk a ládának, megmagyaráztuk neki, úgy ahogyan okos elefánttal beszélni lehet: szóval, mutatással, nyomkodással és más jelekkel, hogy mi a föladata, s erre ő megindult és tolta a ládát. (…) A munkavezető és ápolója csak irányították közben, többnyire szóval, vagy néha némi bökdöséssel. Amikor készen volt, félreállították; de meglátszott rajta, hogy büszke. Cukrot is kapott bőven. Azután haza lejtett. Örült a sikernek. Tudta, hogy jó munkát végzett".

Sziám valószínűleg becsavarodott a rabságtól, mert egy alkalommal letörte a saját agyarát. Ennek ellenére a látogatók szerették őt, akiket a vezetőség újra az elefánt közelébe engedett.

Akkoriban akkor becsülték meg az elefántokat, ha azok szelídek voltak, szórakoztatni tudták a közönséget és ismertek valami mutatványt: Bébi táncolni tudott, más elefántokon lovagoltak az emberek, míg Sziám ismerte a bankjegyeket és tudta, hogy melyiknek nagyobb az értéke.

Sziám, a zűrzavaros múltja ellenére hosszú ideig, 1945-ig élt.

Az első világháború után

A háború után, 1919-ben az addig pénzügyi igazgatóként tevékenykedő Hilbert Rezső került az aligazgatói székbe, akinek a pénzügyi helyzet rendbetételét adták feladatául. Mivel a Főváros nem tudott pénzt adni az Állatkert fenntartására, így saját forrásból fedezte a kiadásokat: például a park locsolóit az állatkert saját kútjaiból táplálták, így csökkentve a vízdíjat. 1920 tavaszán járvány miatt a madarak egy része elpusztult. Ekkor élesztették újra az addigra elfeledett könyvtárat is. A rendszeres szaporulatnak köszönhetően az állomány felfrissült, sok új állatot szereztek csere útján, s ismét lehetőség nyílt a háborúban elpusztult tengeri halak megtekintésére is. Közel nyolc féle antilopfajtát láthatott a közönség.

1927-ben itt rendezték a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság IV. kongresszusát, elismerésképpen a Budapesti állatkert bölényvédelmi tevékenységéért. Ezután szaktudósok segítségével „Állatkerti előadások a tanuló ifjúság részére” címmel előadás-sorozatot tartottak az Állatkertben.

Hilbert Rezső nyugdíjba vonulása után, 1929-ben Nádler Herbert lett az igazgató, akit az agancsbírálatokhoz rendszeresített, általa kidolgozott trófeabírálati képlet tett nemzetközileg ismertté (Nadler-pontok). Irányítása alatt kiépítettek egy Afrika-társaskifutót az antilopok és a zebrák számára, majd átépítették az akváriumot. 1936-ra befejezték a majomházat is.

A második világháború alatt

Az állatkert mindig is az ország egyik leglátogatottabb helye volt és az egyik legnagyobb figyelmet kapta, ahol az ország hírességei, vezetői, királyai is mindig megfordultak. Az ostrom előtti években például Horthy Miklós is többször látogatta az állatkertet, hol hivatalos látogatásként, hol pedig nagyapaként, amikor unokáját vitte az állatkertbe sétálni.

Magyarország majdnem két évvel a háború kitörése után, 1941-ben lett hadviselő fél. Az ország területén azonban az első években nemigen voltak harci cselekmények. Az élet persze igen sok területen nehezebb lett, ami az Állatkertet is érintette: a dolgozók egy részét behívták katonának, s helyettük sokszor az itthon maradt családtagok vállalták át a munkát – miközben persze aggódhattak a fronton szolgáló hozzátartozóik miatt. A működés biztosítása, a kert lakóinak ellátása is nehezebb lett. Egyes árucikkeket már 1941-ben is csak jegyre lehetett kapni, s különösen nagy nehézséget jelentett az országhatárokon túlról érkező áruk, például a fókák és a pingvinek által igényelt tengeri halak, vagy a sok állat étapján szereplő déligyümölcsök beszerzése. De gondot jelentett a tengervíz utánpótlás is.

Mindezek ellenére az Állatkertet 1944-ig alig-alig érintette meg a háború szele. A kert nyitva állt a látogatók előtt, s különösen sokan voltak vasárnaponként, amikor a belépő a felnőtteknek 1 pengő 20 fillér helyett 90 fillér, a gyermekeknek pedig 60 fillér helyett 50 fillérbe került.

Gyakran megesett, hogy az eltávozáson lévő honvédek, vagy a sebesülésük miatt hazakerült frontkatonák látogatták a kertet: nekik az Állatkert külön kedvezményekkel igyekezett segíteni. Azok a honvédek pedig, akik a fronton harcoltak, időnként kérdéseikkel fordultak az intézményhez. Többször is megesett, hogy az Állatkert napi postájával egy-egy zöld táborilap is érkezett, amelyben egyik vagy másik frontkatona az iránt érdeklődött, hogy milyen állat lehetett az, amit a hazájától távol, a harcok közötti szünetben látott.

1944 februárjában például az egyik tábori lap, amelyet egy bizonyos B. ezredes (sajnos a teljes neve nem maradt fenn) írt, arról tájékoztatta az Állatkert igazgatóságát, hogy egy hadizsákmányként a birtokukba került tevét ajándékoznának a kertnek. Mint kiderült, az állatot még az előző ősszel, egy erdőben találták a magyar katonák. Valószínűleg a szovjet csapatok használták málhás állatként, de kénytelenek voltak hátrahagyni. A honvédek Jónásnak nevezték el az állatot, s csakhamar az egész ezred kedvencévé vált. Az ajándékképpen felajánlott teve szállítására a vezérkartól kellett engedélyt kérni, amelyet csakhamar meg is kaptak, így az állat Bíró János honvéd kíséretében február 25-ére meg is érkezett az Állatkertbe. Mivel kiderült, hogy Jónás történetesen kanca teve, sürgősen a Katja névre keresztelték át.

Az Állatkertnek a Duna árterén és a rákosi réteken is volt egy-egy földbérlete. Az előbbiről kaszált sásos szénát elsősorban a vízilovaknak szánták, az utóbbin pedig lucernát, zabos bükkönyt, rozsos bükkönyt és szudánifüvet termesztettek a zsiráfok, elefántok és más nagy testű növényevők részére. Még az Állatkert területének egyes részeit - például a korábban ott működő teniszpályát - is felszántották, hogy ott takarmánynövényeket termeljenek. Így ha a piacon éppen hiány volt valamelyik takarmányféleségből, az Állatkert azt saját termeléséből tudta kipótolni.

A tavasz végén és a nyár folyamán több légitámadásra is sor került Budapest területén. Sziám, a matuzsálemi korú elefánt az első légiriadókat még nyugodtan tűrte, de amikor július 2-án a szövetséges bombázók a Rákosrendező, illetve a Nyugati pályaudvar rendezővágányait támadták az Állatkert közvetlen szomszédságában, zengő üvöltéssel fejezte ki nemtetszését. Megriadt a nőstény elefánt, Malah is, főleg akkor, amikor a légnyomás betörte az istálló feletti tetőablakot, úgy, hogy a cserepek egyenesen Malah hátára estek.

Karácsonykor a szovjetek megkezdték az előretörést Budapest területén, s ettől kezdve a kert területe is a szó szoros értelmében csatatérré vált. Karácsony első napán például a lovaglótérbe csapódott gránát, a Majomház mellé pedig bomba esett.

A következő napokban a gránátok, lövedékek, bombák becsapódása rendszeressé vált, majd a front közeledtével a lövegek helyett aknavetőkkel vették tűz alá az Állatkertet, végül pedig sor került a kézifegyverekre is. A szovjetek január 10-én a Hungária körútnál jártak, másnap pedig a frontvonal már az Állatkert területén húzódott. A harcoló katonák a bombatölcsérekben és a romok között kerestek fedezéket, itt foglaltak el lőállást és állítottak fel rögtönzött géppuskafészkeket. A front előrehaladása átmenetileg megállt, a kert területén elkeseredett harc alakult ki. A legnehezebb órák végül január 13-án értek véget, amikor a szovjetek előretörtek egészen a Bajza utca vonaláig.

Mire a front áthaladt az Állatkerten, az állatok többsége odaveszett. Egy részük közvetlenül a fegyverek, golyók, robbanások, repeszek, illetve a légnyomás és a tűz miatt pusztult el. A fából épült Bölényházra gyújtóbomba esett, az állatok bennégtek a lángok között.

A háború után

A második világháborúban ugyanazon probléma miatt szenvedtek, mint az első nagy háború alatt: nem volt építőanyag, se takarmány, se az akváriumnak nélkülözhetetlen tengervíz. A park egyes részeit felszántották és bevetették takarmánynövényekkel. Mivel a park közvetlen a vasútvonal mellé épült, így több bombatalálatot is kapott, amelyek által több épület és állat is elpusztult.

Az 1945. február 13-án véget érő háború után elkezdődhetett a károk felmérése. Az állatkert hatalmas károkat szenvedett, egyetlen épülete sem maradt teljesen ép és sok a földdel vált egyenlővé. A látvány borzalmas volt: romok, leomlott falak, megroncsolódott kerítések, jégbe fagyott állatok és emberek mindenhol. A kert nagyjából 2500 állatának a 99%-a eltűnt: megszökött, elpusztult vagy megették a főváros lakosai. Csupán 16 állat maradt meg, s szinte az összes épület megsérül valamilyen módon. Sok épület teljesen romba dőlt, a földdel lett egyenlővé a bölényház és a zsiráfház, amelynek állatait betemették azok romjai. Az állatkert legendás elefántja, Sziám is a romok alatt lelte halálát.

Mivel a kerítések is megrongálódtak, ezért sok állat szabadon távozhatott a külvilág felé, de volt olyan is, hogy valamely ragadozó falta fel éhségében a másikat. Állítólag egy oroszlán hetekig a Földalatti Vasút alagútjában talált menedéket és kóbor lovakat elejtve élte túl Budapest ostromát. Zamercev, Budapest szovjet városparancsnoka beszámolt visszaemlékezéseiben arról a kisebb hadműveletről, ahogy a szovjet katonáknak egyetlen sérülés nélkül, különböző ponyvák segítségével sikerült elfognia és visszaszállítania az oroszlánt az állatkertbe. A történetet egyetlen másik forrás sem említi meg, így bizonyára csak legenda, mivel egy ilyen tettet a szovjet propagandagépezet biztosan nem hagyott volna kiaknázatlanul. Másik ok, ami a történet ellen szól, hogy az állatkert tavaszi nyitásánál nem szerepelt semmilyen oroszlán a listában, továbbá a földalattit a németek elaknásították, így valószínűtlen, hogy ott akár egy állat is életben maradt volna.

Budapest lakossága a fegyverropogás elmúltával mindent elvitt az állatkertből, ami ehető volt: rackajuhok, lovak, szarvasok, őzek, zebrák, antilopok, pelikánok, papagájok, lámák és kenguruk is áldozatául estek az éhségnek, de az akváriumokat összetörve összeszedték még a halakat is.

"Volt négy amerikai és három európai bölényünk. Ritkaságok. Az európai bölények darabját tízezer dollárért vettük, ezeket a hét-nyolc mázsás állatokat itt trancsírozták fel az emberek, és vitték haza a bölénypecsenyét, hogy megfőzzék vagy kisüssék az óvóhelyen. Hat tevénk közül megsütöttek és megfőztek ötöt, pecsenye lett az antilopokból, a ritkaságszámba menő szomáli juhainkból, eltűnt harminc díszfácánunk" - mesélt a károkról Nádler Herbert, az állatkert igazgatója 1946-ban.

A legtöbb állat azonban mégis a téli hideg és az éhezés miatt pusztult el. Már az ostrom alatt is bajosan oldották meg az élelmezésüket, de 1944. december 13-án - amikor bomba csapódott a takarmányozási célra felszántott teniszpályába - végleg megpecsételődött a sorsuk.

Egy becsapódott bomba okozta légnyomástól beszakadt a pálmaház összes ablaka. Mivel a fűtőház is megsérült, ezért a pálmaházban éldegélő krokodilok a tóban fagytak halálra. Nádler később a majmokkal kapcsolatban is erről mesélt: "A 22-25 fokos meleghez szokott majmaink közül azok, amelyeknek nem akadt a közönség köréből önkéntes pártfogójuk és nem kerültek hamarosan magánlakásokba, néhány óra alatt megfagytak, amikor a majomház üvegtetejét aknák betörték és kiáramlott a csarnokból a meleg".

A vízilovak úgy élték túl a vészkorszakot, hogy zsírjuk vastagsága, valamint a Széchenyi-fürdő artézi kútjábólból táplált medencéjük meleg vize megmentette őket a fagytól. Egyébként egy évvel később e vízilovaktól utód is született, amelyért cserébe sok-sok drága és különleges állatot (például oroszlánt vagy tigrist) vásárolhatott az állatkert.

Az állatkert romjait 1945 áprilisának elején kezdték eltakarítani. Az egykori dolgozók és azok családjai együtt tették rendbe a helyszínt. Sok állat maradványa csak ekkor került elő a törmelékek alól, de a tavaszi felmelegedés utáni olvadás segített a tóban megfagyott krokodilok kiemelésében is.

Az igazgató 1946-ban számolt be róla, hogy hány állat élte túl a háborút: 5 víziló, Mala, az elefánttehén, 1 kétpupú teve, 1 zebra, 1 láma, 1 borz és 4 kisebb testű madár. Ezeket a fűthető elefántházban helyezték el.

És habár márciusban még olyan híreket lehetett olvasni, hogy az állatkert ezentúl csak növénykert lesz és legfeljebb honi állatokból lesz benne baromfi-, kecske- vagy nyúltenyészet, a hatalmas károk ellenére május 1-jén mégis megnyílt az állatkert, eredeti funkciója szerint.

A gyér állatállomány ellenére hatalmas tömeg jelent meg a megnyitón, s habár a gyerekek nem láthattak majmokat, zsiráfokat és medvéket sem, de a lerombolt zenepavilon helyett felépített szabadszínpadról mesemondók, bohócok és színészek, zenészek szórakoztatták őket.

A haza állatkertekkel való csere útján jöttek új állatok az Állatkertbe, de az általános építőanyag hiány miatt csak lassan indult meg az épületek renoválása. Épp ezért az állatkert eleinte inkább közparkként működött, s dísznövények helyett zöldségfélék voltak láthatók. A pálmaház előtt például zöld- és lilakáposzta, karós bab és paprika nőtt, amit külön őrnek kellett vigyáznia. Hogy az állatkert ne veszítsen sokat a fényéből, sokszor befogadták a fővárosban turnézó cirkuszokat és azok állatait. Sőt az állatkert és a cirkuszok népszerűsítése érdekében, miként az 1940-es évek elején is, az állatkertben lakó állatkerti vagy cirkuszi elefántokat többször megsétáltatták Budapest utcáin az emberek nagy örömére.

Az Állatkert a háború befejezése után többször is kérte különböző hirdetésekben, hogy ha esetleg a lakosságnál van még egy-egy elkószált és befogadott állat, azt szolgáltassák vissza.

"Az Állat és Növénykert igazgatósága felhívja mindazokat, akiknek birtokában az Állatkert tulajdonát képező bútorok, felszerelési tárgyak, könyvek, állatok vagy növények vannak, hogy azokat 8 napon belül az Állatkert igazgatóságának szolgáltassák vissza, mert ellenkező esetben - az igazgatóság által jórészt ismert, jogtalan birtokosok ellen - a büntető eljárást haladéktalanul megindítja"

Eleinte senki sem jelentkezett, de lassanként több olyan állat is előkerült, amelyek az állatkertből származtak. Az állatkert igazgatója így nyilatkozott az 1945 november 13-ai Világosság című újságban: "Eltűnt állatainkból két majmot, három pónilovat és egy papagájt sikerült visszaszereznünk. Ezeket az ostrom után néhány élelmes pesti ember egyszerűen hazavitte és áruba bocsátotta. A pónikat egy fuvarozóvállalatnál találtuk meg, a papagáj a Teleki téren statisztált, míg a két majom egy vénkisasszony lakásán kötött ki".

Később hírt kapott az állatkert arról is, hogy vidéken két tevével szántanak, így nemsokára azok is visszakerültek a rendes helyükre.

A pénztelenség miatt az Állatkert ugyan lassan fejlődhetett, de 1949-ben már több, mint 700 állatról számolhatnak be. Bár ezek nagy része nem egzotikus állat volt, de oroszlán, barnamedve, kenguru, zebra és flamingó így is volt már az állatkertben. A megrongálódott épületeket hamarosan felújították, újjáépítették és a nehéz körülmények ellenére az ostrom után csodával határos módon az állatkert a története során harmadszor is újraindult.

Mikor az igazgató, Nádler Herbert nyugdíjba vonult, ide is munkás-igazgatót neveztek ki, Láng István munkás személyében, akit rövid ideig Károlyi József követett. Anghi Csaba 1956-1967 között vezette az állatkertet, aki még osztályfelügyelőként vizsgálta behatóan a zsiráfborjak növekedését, valamint a különféle zebrafajok csíkozatának alakulását. Nevéhez fűződik az állatkerti törzskönyvezés bevezetése is. Munkája során széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Mesterének Schandl akadémikust és a bécsi Otto Antoniust tekintete. Az ő igazgatása alatt az intézmény ismét Európa egyik legmodernebb állatkertje lett.

Anghi kérésére kapta meg az Állatkert a Tudományos Intézet besorolást 1956-ban. 1957-ben indított Zoo Budapest címmel füzetsorozatot, amelyekkel bemutatták a kert kulisszatitkait és lakóinak eddig nem ismert életét. 1962-ben foglalták össze a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjában, a Magyar Tudományban az addigi kutatómunkák eredményeit. 1959-ben - az akkor nehezen előteremthető konvertibilis valuta által - új állatokat szereztek nyugatról, de kiemelkedő eredményeket értek el a nagymacskák és a vízilovak szaporítása terén is. Anghi Csaba fontosnak tartotta a kiveszőfélben lévő magyar állatfajták bemutatását is, mint a magyar szürke marhát vagy a racka juhot.

Az igazgató 1967-ben vonult nyugalomba, akit Szederjei Ákos kandidátus követett. Első munkája a Teveház építésének a befejezése volt, majd egy háromszintes szociális épületet emeltetett a dolgozók munkafeltételeinek az érdekében. Ekkoriban készült el a gerinctelen állatokat bemutató Vivárium is.

1966-ban, a száz éves Állatkert a Centenárium jegyében kialakította a Rovarházat, rendbe tették a Kis- és Nagysziklát, a régi Zsiráfház helyén újat építettek, amelybe új zsiráfokat hoztak. Ugyanígy tettek a háborúban elpusztult Bölényházzal is. Az ünnepség és a vele kapcsolatos tudományos ülésszak szeptember 26-ától október 3-áig tartott, melynek megnyitója az MTA dísztermében volt.

Elefántok a Dózsa György úton 1968. június 13-án
(Budapestre érkezett a világhírű NDK-beli Aeros cirkusz társulata. A cirkusz nyolc indiai elefántja a Nyugati teherpályaudvartól a Városligetig gyalog tette meg az utat)

1971-ben az Állatkertben tartották a Vadászati Világkiállítást. Ezután fejtegették pszichológusok, hogy az állatok nem érzik magukat jól az eddigi zárt életterükben, ezért az igazgató foglalkozást is bevezetett az állatok részére.

1978-ban Holdas Sándor váltotta fel az igazgatói székben, aki elsőként a gázfűtés bevezetését oldotta meg. Megkezdődött az öreg, elavult épületek rekonstrukciója, például a Vidraház kialakítása, a Bagolyvár átépítése, a Madárház felújítása.

1987-ben az új igazgató, Szijj József fejezte be az Emberszabású Majmok Házának építését. 1991-re, az Állatkert 125. évfordulójára felújították a Főkaput, elkészült a Kenguruház is, amelynek tetején helyezték el az éjszakai állatok lakhelyét is.

Az 1990-es években Persányi Miklós igazgató idején jelentős rekonstrukciók zajlottak le; többekkel együtt felújították a Pálmaházat és az Elefántházat is.

Utódja, Bogsch Ilma felújította az Akváriumot és a régi Majomházat, s új papagájlak és pápuaház is épült.

2007 óta ismét Persányi Miklós az Állatkert igazgatója.

2008-ban Budapestre került az egy éves komodói varánusz, Irwin.

2011-ben a varánusz majdnem két méteres, nagyjából húsz kilós, és egy-egy etetéskor hat-hét patkányt is megeszik. Ezek Irwin, a Fővárosi Állat- és Növénykertben látható komodói sárkány legfontosabb paraméterei.

Irwin 2007. január 15-én kelt ki a tojásból a Chesteri Állatkertben, s ezzel már egy csapásra világhírűvé lett a testvéreivel együtt. Ez volt ugyanis az első ténylegesen dokumentált eset, amikor egy nőstény komodói varánusz anélkül rakott le termékeny tojásokat, hogy előzőleg hím állattal találkozott volna. Ez a faj ugyanis – a magasabbrendű gerincesek között egyedülálló módon – képes a szűznemzésre is az ivaros szaporodás mellett. A faj ezen szaporodásbiológiai sajátosságát azonban csak Irwin és testvéreinek világra jövetelével sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.

A hír akkoriban bejárta a világsajtót, a Steve Irwin emlékére elnevezett ifjú varánusz pedig nőni kezdett. 2008 áprilisában Irwin a Fővárosi Állat- és Növénykert lakója, s egyben a faj legelső Magyarországon látható képviselője lett. Az érkezésekor még igen fiatal, egy méteresnél is rövidebb állat az elmúlt három év során igen sokat nőtt, és mostanra 191 centiméteres hosszúságot ért el. Természetesen a jövőben ennél még hosszabb is lesz, hiszen az idősebb komodói sárkányok testhossza akár a három métert is meghaladhatja

A komodói varánusz ragadozó állat, habár dögöt is gyakran eszik. Szinte minden lehetséges állat szerepel az étlapján: apró gerinctelenek, hüllők, madarak és madártojások, kisemlősök, majmok, vagy akár kisebb patások is, sőt, ennél a fajnál a kannibalizmus is előfordul. Még az emberek sincsenek tőle teljes biztonságban. Sok állat számára már a varánusz álkapcsainak szorítása is halálos lehet, de ezenfelül a harapása még mérgező is. A komodói sárkány szájüregében egyrészt méregtermelő mirigyek találhatóak, másrészt olyan baktériumok is nagy számban fordulnak elő az állat nyálában, amelyek a zsákmányállat vérébe jutva súlyos szepszist okoznak.

2011. szeptember 20-án született a Fővárosi Állat- és Növénykert bivalyházában a legifjabb lakó, a vörös vadbivaly borjú. A kafferbivallyal igen közeli rokonságban álló, ám annál állatkertekben ritkábban látható afrikai patások 2008 óta élnek Budapesten. A Kalüpszó nevű anyaállat borja egyelőre még nem kapott nevet.

A kicsi azonban világra jövetele után nagyon gyámoltannak és gyengének tűnt, sokkal kevésbé életerősnek, mint amilyennek egyébként lennie kellett volna. Éppen ezért a borjú anyjával együtt az első napokat a bivalyház belsejében, minden zavaró körülménytől elzárva töltötte, ami viszont azzal járt, hogy egy ideig a nagyközönség sem láthatta. Kalüpszó, az ötesztendős, csehországi születésű anyaállat azonban rendkívül gondos szülő, így az első napok nehézségeit sikeresen átvészelte a kis bivalyborjú. A gondozók így elérkezettnek látták az időt, hogy az anyát és borját kiengedjék a kifutóra.

A kicsi nevet egyelőre még nem kapott, ám az állatgondozók azt már megállapították, hogy a jövevény hím ivarú.

Az afrikai vörös vadbivaly (Syncerus caffer nanus) voltaképpen azonos fajba tartozik a vadászírók leírásai nyomán a hazai közönség számára is ismeretes kafferbivallyal. Termete valamivel kisebb ugyan, ám ennél sokkal lényegesebb különbség, hogy a színe nem fekete, hanem vöröses, és nem annyira a nyílt szavannákat, mint inkább az erdős területeket részesíti előnyben. Ezért aztán vörös kafferbivalynak, vagy afrikai erdei bivalynak is szokták nevezni. Az Afrika középső területein élő vörös vadbivalyokat a világ 25 állatkertjében összesen mintegy száznegyven egyed képviseli. Az állatkertek közül azonban csak néhány helyen, így Berlinben, Chesterben, Woburnben, a csehországi Dvůr Králové nad Labem állatkertjében, valamint Budapesten szaporodnak rendszeresen. A magyar főváros állatkertjében egyébként 2008 óta mutatják be ezeket a ritkán látható állatokat.

2020. novemberén felröppent a hír, miszerint részvénytársasággá alakítaná át a Fővárosi Állat- és Növénykertet Karácsony Gergely főpolgármester kabinetje. Az ügy érdekessége, hogy ez éppen akkor történik, amikor kiderült: elszállt a Biodóm költségvetése, és gazdasági visszaélések miatt az adóhatóság is vizsgálódik az intézményben. Mézes Rózsa gazdasági igazgatótól azért válhattak meg, mert sorra tárta fel az állatkertre nézve kellemetlenebbnél kellemetlenebb ügyeket.

Eltávolította pozíciójából Mézes Rózsát, a Fővárosi Állat- és Növénykert gazdasági igazgatóját Szabó Roland megbízott főigazgató. A szakember egymás után hozta főnöke tudomására az intézmény botrányos ügyeit, azonban elismerés helyett szerződést bontottak vele. A közöttük lévő feszültség alapvetően abból adódott, hogy míg Mézes a szakmai vonalat képviselte, addig Szabó Roland a Városházának köszönhetően, Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes bizalmasaként került az intézmény élére. Mindemellett még a nyáron a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vizsgálatot indított az intézményben. A NAV nyomozói 2019-es iratokat foglaltak le a számviteli rend megsértésének gyanúja miatt, felmerült, hogy eltűnt 500 raklap térkő, nem a közbeszerzést elnyerő cégektől vásároltak takarmányokat, ezenkívül veszélyes állat simogatásával hirdették a gyerektábort, és csalásra biztatták a 65 év feletti önkénteseket a koronavírus-járvány alatt.

Ráadásul, mint a Magyar Nemzet is beszámolt arról, tízmilliárd forint hiányzik a Pannon Park-beruházás részét képező biodóm befejezéséhez, amit a Fővárosi Önkormányzat költségvetéséből kell majd kigazdálkodniuk Karácsonyéknak. Ezért sem meglepő, hogy a baloldali városvezetés minél hamarabb szeretné a fővárosi költségvetéstől különválasztani az állatkertet. Gy. Németh Erzsébet (DK) főpolgármester-helyettes még a biodóm sorsát érintő sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a lehető leggyorsabban gazdasági társasággá alakítanák az intézményt.

Palóc André, a Századvég Alapítvány vezető elemzője elmondta: nem első alkalommal fordul elő az új fővárosi vezetésnél, hogy úgy tűnik, inkább a politikai, semmint a szakmai szempontok a meghatározók egyes személyi vagy akár stratégiai és intézményi kérdések terén.

"Arra a kérdésre, hogy az átalakítás miért pont most vált ennyire sürgőssé a fővárosi vezetés számára, nehéz racionális indokot találni, ám mégis, nehezen lehet közben elmenni azon hírek mellett, amelyek éppen a Fővárosi Állat- és Növénykert körüli jelenlegi gazdasági ügyekről, esetleges visszaélésekről és a gazdasági igazgató menesztéséről szólnak. Érdekes, hogy a baloldal nem először szeretné a Fővárosi Állat- és Növénykert működési formáját átalakítani. Még 2008-ban Demszky Gábor egyik helyettese, Ikvai-Szabó Imre tett javaslatot az állatkert és a vidámpark egybeolvasztására és közös nonprofit részvénytársaságban való működésére" – emlékezett Palóc André, aki szerint fontos megjegyezni, hogy a gazdasági társasággá alakításnak következménye lehet a jelentős drágítás például a belépők és egyéb szolgáltatások esetében. Illetve felvethet biztonsági kockázatokat is.

"Az állatkert veszélyes üzem, ahova legnagyobb számban gyerekek járnak. A fővárosi, illetve főváros környéki családok érdeke az lenne, hogy az állatkert működése átlátható, biztonságos és megfizethető maradjon. Amennyiben a működés a továbbiakban nem költségvetési szervezeti formában, hanem önálló gazdasági társaságként valósulna meg, úgy lényegesen nagyobb mozgástere lesz az új vezetésnek, kevesebb ellenőrzéssel, hiszen kikerülnének a főváros költségvetéséből" – zárta elemzését Palóc André.

2020. decemberén hat jelölt közül egy öttagú szakmai bizottság javaslata alapján Szabó Rolandot választotta ki a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói posztjára a Fővárosi Önkormányzat.

Az agrármérnök és közgazdász végzettségű Szabó Roland 2019. októbertől operatív igazgatói pozícióban, 2020. február óta pedig főigazgató-helyettesként dolgozott az állatkertben. Főigazgatóként egyik feladata lett a Főváros fejére nőtt Biodóm-projekt befejezése. Kinevezése 2021. január 1-től lépett hatályba.

2023. április 22-én írta meg a Telex, hogy "Kiakadt az Állatkert a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójának ötletén". A cikkben azt ecsetelik, hogy hosszú közleményben reagált a budapesti Állatkert a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójának nyilatkozatára. Egy szerdai interjúban arról beszélt Fekete Péter, hogy nem vetné el annak a gondolatát sem, hogy szimbiózis alakuljon ki a cirkusz és a Biodóm-projekt között, illetve, hogy a Biodóm területét valamilyen módon bekapcsolják a cirkusz működésébe. Ezen akadt ki az Állatkert, a közleményben azt írják:

"A Fővárosi Állat- és Növénykert azonban visszautasítja azt az ötletet, hogy az állatkerti és a cirkuszi funkciókat akár csak részben összevonják, összemossák, mint ahogyan azt is, hogy ismét visszatérjen az a korszak, amikor az Állatkert amúgy sem túl nagy területét újra és újra megcsonkították!"

Szerintük az állatkert és a cirkusz műfaja között óriási különbségek vannak, ezért elvi kérdés, hogy ezek között ne legyen keveredés, ami a nemzetközi szakmai normákkal is szembe menne. Ráadásul egészen 2014-ig az Állatkert területe folyamatosan csökkent, az európai fővárosok állatkertjeivel összevetve is kicsinek számított a budapesti.

Az Állatkert szerint ezért is lenne fontos a Pannon Park és a Biodóm megvalósulása. Utóbbiban a veszélyeztetett fajok természetvédelmi célú szaporítása mellett kiterjedt oktató, ismeretterjesztő tevékenység is folyna.

"A Biodómot tehát az Állatkert nem cirkusznak, hanem természeti élményközpontnak és afféle Noé bárkájának szánja"

Azt is felidézi az Állatkert, hogy a tervek szerint a Nyugati pályaudvar közelében épülne fel az új Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, és a jelenlegi cirkuszi telket az Állatkert kapná vissza, amiről kormányhatározat is született.

Hogy mikorra készülhet el a Biodóm, azt nem tudni. A fővárosi önkormányzat szerint még 45 milliárd kellene a félkész épület befejezéséhez, de ennyi pénze nincs a fővárosnak, szerintük a kormánynak kéne befejeznie a projektet.