A Krisztinavárosi plébániatemplom alapítása óta mindig is különleges bánásmódban részesült. Kéményseprők, végtagok, esküvők tarkítják a történetét, de igazán híressé a templomot a főoltár és a szentély odébb tolásának izgalmai tették.

AJÁNLÓ

Története a XVII. században indul, amikor is Francin Péter Pál kéményseprő mester - miután megmenekült a török uralom utáni pusztító pestisjárványtól - korábbi fogadalmának megfelelően fakápolnát emelt szőlőjében, amely a mai templom helyén volt. Krisztinaváros területe ekkor mezőgazdasági terület, állandó épület emelése hadászati okokból tilos. Csupán ez a templom volt az egyetlen kivétel. Francin nem kicsiben gondolkozott, a fakápolnához oltárképért egészen a felső-olaszországi Re faluig ment, az ottani Vérző Mária kegyképet lemásolandó.

A fakápolna az 1723-as tűzvész során súlyosan megrongálódik, ezért 1725-26-ban új kápolnát emelnek a katasztrófát átvészelő kegyképet megőrizve. Ez, a még mindig aprócska, de kőből épült kápolna, amiről semmilyen ábrázolás nem maradt fenn, nagy népszerűségnek örvend és látogatott zarándokhellyé vált: még Mária Terézia is felfigyelt rá erre kocsikázván, és ő is hozzáadta a nevét az adományozók hosszú sorához - míg mások ékszereket, vagy szemet, mellbimbót és végtagokat ábrázoló ezüstvereteket adományoztak, Mária Terézia aranyat.

Közben a XVIII. század közepére kiépül a templom köré a Mária Terézia lányáról elnevezett Krisztinaváros, miután névadója, Mária Krisztina főhercegnő elérte, hogy a területre vonatkozó építési tilalmat feloldják.

A Tabán, a Várhegy és a Krisztinaváros térképe 1861-ből (pirossal jelölve a kápolna)

Mivel hirtelenjében nem termőföld, hanem település vette körül, nem meglepő módon új, nagyobb templomot kellett építeni (természetesen az eredeti kegykép itt is főhelyet kapott). A copf stílusú templom két évig tartó építése 1795-ben kezdődött - és bár az anyagi eszközök hiánya miatt egyszerűsíteni kellett a Hikisch Kristóf által eredetileg elképzelt homlokzatot, a plébánia népszerűségét megőrizte: itt tartotta esküvőjét Széchenyi István és Semmelweis Ignác is, és itt keresztelték Eötvös Lorándot.

Krisztinaváros 1845-ben (kép: Rudolf Alt)

A templom az 1849-es ostrom során megsérül, 1852-ben javítják ki a hibákat, az ekkor kialakított sátortetős tornyot 1883-ban cserélik hagymatagos, laternás sisakra.

Krisztinaváros látványa 1870 körül (jobb szélen a Karátsony-palota)

A templom és környezete 1885 körül

A toronysisak változásai (balra 1870 körül, jobbra 1890 körül)

Közben a Lánchíd és az Alagút megépülte óta Krisztinaváros még rohamosabb tempóban fejlődik, így a templomot megint kinőtte a környék. 1930-ban merült fel a bővítése, amire végül 1943-ban került sor.

Két terv készült a templom átépítésére: Payr Egon a főhajó pillérei között levő falak áttörésével emeletes mellékhajóval egészítette volna ki a templomot, de ez túl sok veszteséggel járt volna az épület részéről, így Borsos Lászlót és Brestyánszky Tibort bízták meg.

A szentély és az oltár hátratolásával nyertek helyet a főhajó és az oltár között egy mellékhajónak, amely mindkét oldalon kiugró szegmensíves fallal záródik. Az épületből 1943. november 17-én kimetszették először a főoltárt és 13 perc alatt eltolták új helyére, majd november 20-án követte ezt a 720.000 kilogrammos szentély: vaspályákon mozgó acélgörgőkön 90 perc alatt tette meg a 4 méter 80 centiméteres távot. Az így felszabadult helyre építették be az új mellékhajót.

Az eltolás pillanatképe 1943-ban

Korabeli filmhíradó képkockái az eltolásról

Nem sokkal később, a második világháborúban megrongálódik az épület, kijavítják, de az eltolás óta lényeges változás nem történik rajta. Azonban a rálátást gátolja az elé beépült Alagút utca 3-as számú épület.

Alagút utca 3. (sárgával jelölve a KÉSZ által előírt visszabontás mértéke)
(az ezt megelőző épület földszintjén 1936-ig működött a Philadelphia Kávéház)

(A kerületi építési szabályzat is így szól róla: "Az épület funkcióváltása (lakás-funkció megszűnése) esetén, annak felső 8 szintje visszabontandó". Persze az I. kerületi építési szabályzatban vannak furcsaságok (Dísz tér 17 - kötelező sátortetős kialakítás) de ezúttal egyértelműen igazat adok. Budapesten kevés olyan ház van, ami ennyire tenne a környezetére. Magasságával annyira kiemelkedik a krisztinavárosi háztengerből, hogy a Várhegyről nyugat fele tekintőkkel szinte egyvonalban (a fotón sem látunk rá a tetejére) érjen véget. Ha egymagában állna és nem egy tömb rész lenne, valamint nem a hegy mellett tenné ezt, akkor sokkal inkább elfogadható lenne. Így ez nem más, mint valami értelmetlen magamutogatás, egy alapvetően szerény küllemű épülettől. Szóval én nem értem az alapkoncepciót sem. Valaki elmagyarázhatná, hátha bennem van a hiba)

1993-ban került sor a plébánia felügyelete alá tartozó, Szent Gellért Katolikus Iskola alapítására, amely 1997-ben gimnáziummal bõvült. Ebben Várhegyi István plébánosnak vannak elévülhetetlen érdemei.

A gimnázium és a templom közötti téren áll a fõváros legrégibb Szeplõtelen Fogantatás szobra.

AJÁNLÓ

Képek

A templom 2012-ben

AJÁNLÓ