Szent Anna templom

I. kerület, Víziváros, Batthyány tér 3.

Írta: Varga Máté 2021. április

A középkorban a mai budai Víziváros nagy részén a Szentpéter vagy másként Szentpétermártír külváros terült el. A városrész nevét plébániatemplomáról kapta, amelyet 1257 előtt emeltek az 1253-ban szentté avatott domonkos rendi Szent Péter vértanú tiszteletére. Eleinte a budavári Boldogasszony templom filiája volt mindaddig, míg 1390-ben meg nem vonták plébániájának határait. A török időben és a felszabadító harcok során a templom elpusztult.

A török kiűzése után az itt élő hívek Maktúl Musztafa átalakított dzsámiját (a mai kapucinus templom helyén) használták istentiszteleti célokra. Széchényi György (1592-1695) érsek az ősi plébániát 1687-ben visszaállította, és a jezsuitákra bízta, akik rövid megszakítással (1693 és 1701 között a kapucinusoké volt a plébánia) rendjük feloszlatásáig, 1773-ig vezették.

A budai városi tanács 1724-ben megvette Forstmayer Mátyás "Horgony"-hoz címzett vendéglőjét kápolna céljára. Ennek helyén a mai, jeles barokk, műemlék templom 1740 és 1762 között készült el Szent Anna tiszteletére. A templom mellett barokk plébániaház is készült, amely a jezsuiták rezidenciájául szolgált. A jezsuiták a plébánia mellett iskolát is nyitottak, amelyben Faludi Ferenc (1704-1779) költő és nyelvújító is tanított.

A Szent Anna templom 1740 és 1761 között, Hamon Kristóf (1693-1748), majd Nepauer Máté (1719 körül-1792) helyi építészek vezetésével épült föl az elődjéül szolgáló kápolna telkén.

1838-ban és 1876-ban az árvíztől, 1849-ben, pedig Buda ostromakor szenvedett súlyos károkat a templom. 1950-ben, a kommunista vezetés a templomot - a metróépítkezésre hivatkozva - el akarta bontani, de végül ez nem következett be. Az épületet az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) állította helyre külsőleg, belső festése 1980-ra készült el az Egyház és az OMF közös erőfeszítésével.

Kosáríves főkapuját a Hit, Remény és Szeretet allegorikus szobrai díszítik. A kaput a második világháborúban szétlőtték, jelenleg az eredetinek Grandtner Jenő által készült hű másolata látható. A kapu felett a homlokzaton a kórus kronosztikonnal ékes ablaka (Hanc aedem pii clientes Annae posuere - Ezt az épületet Anna jámbor hívei emelték - a kronosztikon az 1758-as évszámot adja) és a Máriát bemutató Szent Anna szobra látható, míg a timpanon mezejének Buda címere ad hangsúlyt.

A homlokzat középső mezejét két angyaltól imádott, háromszögbe szerkesztett istenszem zárja. Mindegyik szobor Eberhardt Antal (1725 körül-1768) alkotása.

Bár a templomot kívülről nyeregtető fedi és határozottan hosszházasnak tűnik, belső tere kupolás szerkezetű és centrális jellegű hatást kelt. Az 1:2 arányú téglalapba szerkesztett részei közül ugyanis a centrális kupola a legjelentősebb, e köré rendeződik északról a tornyok által összefogott orgonakarzat, délről a szentély, továbbá a sarkokon az oldalkápolnák, a sekrestye, illetve a fölöttük elhelyezkedő oratóriumok.

A templombelsőt díszítő műalkotások közül kétségkívül a leglátványosabb a Bebó Károly (1712 körül-1779) által 1771-1773 között készített főoltár, amely mintegy barokk színházi jelentként, "theatrum sacrum"-ként ábrázolja a gyermek Szűz Mária bevezetését a templomba. Édesanyján, Annán kívül, balról nagynénje, Erzsébet, jobbról, pedig apja, Joachim is részese a jelenetnek, a hárfázó Dávid király és Zakariás főpap életnagyságnál nagyobb szobrai, pedig a jeruzsálemi templomot jelenítik meg. A szentély kupoláját Vogl Gergely freskói díszítik, amelyek a Szentháromságot és négy evangélistát ábrázolják.

Szintén Bebó Károly munkája 1774-ből a templomhajóban található szószék, ám reliefjeit, amelyek eredetileg a megvetőről és a jó pásztorról szóló példabeszédeket ábrázolták, a 19. század végén kicserélték. A jelenlegiek Józsue és Mózes életéből merítik témájukat. Jelentős műalkotás a templom két mellékoltára is, amelyek 1767-1768-ban készültek.

A jobboldali Xavéri Szent Ferenc tiszteletére lett fölszentelve, mellékalakjai, pedig Szent Ágoston és a Szent Anna templom makettjével ábrázolt a Szent Flórián. A jobboldali Szent Kereszt oltár két mellékalakja szorosan kapcsolódik az oltár központi díszéhez, az aranyozott korpuszhoz, mivel a Golgotán álló János apostolt és Máriát jelenítik meg.

A templomhajóba készült, az összesen 25 darab festmény, amelyet Wagenschön Ferenc(1726-1790) és bécsi műhelye készített az 1760-as években. A nagy kupolára viszont csupán 1938-ban festett freskót Kontuly Béla és Molnár C. Pál. A freskó tematikájában illeszkedik a templom 18. századi programjához, mivel Szent Anna életéből vett eseményeket ábrázol, de egyes alakjainak léptékeiben és tónusaiban feltűnően elüt a barokk enteriőr többi részétől.

A templom berendezéséből figyelemreméltó még mindenekelőtt az orgona, amely a karmeliták II. József által föloszlatott (ma Várszínházként működő) budavári templomából került a templom kórusára, a padsorok, amelyek Mayrhold Mihály vízivárosi és Feldmayer Antal óbudai mesterek munkái, továbbá a jobb oldali elülső (déli) oldalkápolna (eredetileg Lorettói-, később Szent Sír kápolna kovácsoltvas rácsfala, amely Pugl Ignác keze munkáját dicséri 1752-ből.

A templomhoz kelet felől csatlakozó - több részletben fölépült - plébániaépületet főként a barokk lépcsőház teszi értékessé. Ennek a helyén működött 1724-től a mostani templom elődjéül szolgáló kápolna és jezsuita rezidencia, ahol 1735-ban Faludi Ferenc is szolgált másodkáplánként. Ezt az épület északkeleti sarkán emléktábla is hirdeti.

Szent Anna templom

I. kerület, Víziváros, Batthyány tér 3.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek