Országos Földtani Intézet és Múzeum

XI. kerület, Zugló, Stefánia út 14.

Írta: Dr. Hála József 1999.

Az Országos Földtani Múzeum Magyarország legnagyobb földtani gyűjteménye, amit az Intézet alapításakor, 1869-ben Ferenc József császár és király a Földtani Intézet létrehozásával rendelt el. A Múzeum 23 tematikus gyűjteményének egyedi leltározott állománya több mint 150 ezer tétel. A gyűjtemények a magyar földtani kutatás alapvető tudománytörténeti, fénykép, ásvány, kőzet, ősmaradvány és mélyfúrási magmintáit őrzik.

1869. június 18-án létesült Magyar Királyi Földtani Intézet néven. Alapító okiratát I. Ferenc József látta el kézjegyével. Az épület Lechner Ödön tervei szerint, Hauszmann Sándor irányításával készült el 1898-1899-ben. Létrehozásához a kormányon és a fővároson kívül Semsey Andor járult hozzá jelentős adománnyal.

1900. május 7-én a délután 4 órakor megkezdődött nagyszabású ünnepség keretében, a kormány, a főrendi és képviselőház, a főváros vezetőinek, illetve tagjainak, valamint a tudományos és társadalmi élet kiválóságainak jelenlétében nyitották meg a budapesti Stefánia úton a Magyar Királyi (Állami) Földtani Intézet ma is álló épületét és múzeumát. A megjelenteket Böckh János igazgató köszöntötte, majd Darányi Ignác földmívelési miniszter mondott megnyitó beszédet, amelyben a magyar földtan "palotájának" létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett államférfi többek között a következőket mondta: "Hogyha a nehéz gazdasági viszonyok közt rendületlen hitünk van az ország jövője, az ország jövendő anyagi fejlődése és fölvirágzása iránt, ezen hitünknek egyik forrása az, hogy a magyar földben még sok kihasználatlan erő van, hogy a magyar földben még sok rejtett kincs van, amely emelkedésünknek újabb tényezőjét képezheti. Adja Isten, hogy ezen virágzásnak, ezen emelkedésnek ez intézet mindenkor egyik tényezője legyen. Ezen hitben és ezen reménnyel az intézetet jelen otthonában megnyitottnak nyilvánítom".

Az épület megnyitásával megvalósult a magyar geológia művelőinek régi vágya, amelyet Zsigmondy Vilmos már 1868-ban megfogalmazott az akkor megalapítás előtt álló intézetről Gorove István miniszternek írt levelében: "[...] ne legyen az üvegházi palánta, hanem nőjje ki magát az a szabadban csemetéből terebélyes fává".

Az esemény fontosságát bizonyítja, hogy az intézetet május 29-én megtisztelte látogatásával az uralkodó, az alapítólevelet egykor aláíró I. Ferenc József is. A palota felépítéséhez hosszú út vezetett, a megvalósuláshoz több éves küzdelemre, az állam és a főváros összefogására, valamint egy bőkezű mecénás, Semsey Andor felajánlására volt szükség.

Az épület a valamikori pesti korzón épült, ahol az előkelőségek lóháton vagy sétakocsiban töltötték szabadidejüket. E környék akkoriban kezdett el kiépülni: a lakók mind gyakrabban jártak ki a Városligetbe, szomszédos birtokain villanegyed épült, majd az Ezredéves Országos Kiállítás során folyamatosan integrálódott Budapest vérkeringésébe. Az Andrássy út végén felépült a régit kiváltó új Műcsarnok, majd a Szépművészeti Múzeum és a Vajdahunyad-várában létesített Mezőgazdasági Múzeum.

A Gorove István földmíves-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által a minisztériumban 1868-ban felállított Magyar Királyi Földtani Osztályból létrejött, a világ legkorábban megalapított hasonló intézményei közé tartozó, hazánk első állami tudományos kutatóintézete, a Magyar Királyi Földtani Intézet 1869-ben Hantken Miksa igazgató vezetésével két főgeológussal, két segédgeológussal, két gyakornokkal, egy írnokkal és egy szolgával kezdte meg tevékenységét.

Az alapszabályban meghatározott fő feladatok (részletes földtani térképezés; általános és részletes földtani térképek készítése és kiadása; ásvány-, kőzet- és ősmaradvány-gyűjtemény létrehozása; vegyelemzések készítése a mezőgazdaság, a bányászat és az ipar igényei szerint) végrehajtása és az egyre bővülő társadalmi igények kielégítése (pl. 1892-től külön osztálygeológus, Szontagh Tamás végezte a hidrológiai munkálatokat) érdekében folyamatosan nőtt a létszám, fejlődött a könyvtár és a térképtár, gyarapodott a múzeumi gyűjtemény, ezért már korán felmerült az igény egy önálló, megfelelő méretű és e célra emelt épületre.

Az intézet első krónikása, Farkas Róbert már 1881-ben így fogalmazott: "Az eddig tapasztaltakból előre következtetve, kimondhatni, miszerint rövid idő múlva a gyűjtött anyag felhalmozódása miatt a helyiségek szaporításának szükségessége újból előtérbe fog lépni, miért is az intézet érdekében kívánatos lenne, ha az minél előbb saját czéljainak megfelelő állandó épületnek birtokába jutna".

Erre azonban csak a működés harmincegyedik évében került sor, a geológusok azt megelőzően, három évtizeden keresztül öt ideiglenes helyen, különböző fővárosi középületekben és bérházakban végezték munkájukat.

Az 1882-ben kinevezett igazgató, az agilis és kiváló szervező Böckh János hivatalba lépésétől kezdve harcolt az önálló épületért, ezirányú aktivitása különösen a század utolsó évtizedében volt nagy. 1890-ben egy emlékiratot adott át Bethlen András földmívelési miniszternek az intézmény elhelyezése ügyében. Akkor még nem történt semmi érdemleges, csak a következő miniszter, Festetits Andor tett ígéretet 1895-ben az intézet felépítésére. A cél megvalósítása érdekében ugyanakkor Semsey Andor 50.000 forintot ajánlott fel. Ettől az időponttól kezdve felgyorsultak az események.

1896-ban a főváros biztosította a Stefánia úti telket és - az időközben kinevezett földmívelési miniszter - Darányi Ignác 1897-re saját tárcája költségvetéséből 400.000 forintot különített el az építkezésre. A millennium évében tervpályázatot írtak ki, amelyre 14 pályamű érkezett be. A Magyar Mémök- és Építész-Egylet bíráló bizottsága 1897-ben hirdetett eredményt: a nyertes Lechner Ödön lett.

Ugyanabban az évben hetvenegy ajánlkozó közül kiválasztották a kivitelezőt is Hauszmann Sándor budapesti vállalkozó személyében. Az építkezés 1898. február 9-étől 1899. október 1-jéig tartott. A geológusok a költözködés befejezése után, hamarosan birtokba vehették új otthonukat, amely akkor Európa egyik legszebb és legjobban felszerelt földtani intézete volt. Az épület azóta is a magyar geológiai egyik legfontosabb kutatóbázisa.

A magyar szecessziós építészetnek ezt az 1992-ben a kiemelkedő történeti, kulturális és műemléki értékek közé sorolt, 1994-ben műemlékké nyilvánított emlékét nemzetközileg is számon tartják, a Lechner Ödön művészetét és jelentőségét elemző Nemes Márta szavaival: "Az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet és a Postatakarékpénztár épülete rendkívüli fontosságú Lechner művészetének megértésében. A bennük testet öltött szellemi érték a magyar építészet színvonalát jelzi a századfordulón, amelyet az egyetemes európai kultúra méltatói (pl. N. Pevsner) büszkén éreznek és vallanak a saját Európájukhoz tartozónak".

Munkatársainak száma 2007-ben 113 fő volt, köztük 72 fő kutató (geológus, bányamérnök, térképész, hidrogeológus, vegyész, geofizikus, geográfus). 2012. április 1-jével beolvadt a Magyar Állami Földtani Intézet és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet összevonásával megalakult Magyar Földtani és Geofizikai Intézetbe (rövidítve MFGI). A Magyar Földtani és Geofizikai Intézetet az 1009/2017. (I. 11.) kormányhatározat valamint a 161/2017. (VI.28.) kormányrendelet alapján 2017. július 1-én összevonták a Magyar Bányászati és Földtani Hivatallal, és ezzel létrejött a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (MBFSZ).

Az épület

A Földtani Intézet egyike azon nagyon kevés nem nyilvános közintézménynek, amely megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. A Lechner Ödön emlékkiállítás rendezésével beállt azon épületek sorába, amely a turizmus igényeit szolgálja ki. Ennek során fel lehet jutni az épület hátsó tetőteraszára is, ahonnan áttekinthető a kék szín több árnyalatában pompázó tető. A kémények játékos formálású kerámiatoldalékai, a tetőgerincet és éleket kísérő csipkés cserépsorok plasztikai játéka a közelből olyan, mint egy cseppkőbarlang felfordított mennyezete. Lechner Ödön épületeinek tetői részleteinek a művészi megformálása mellett a természetes tájak képzetét is keltik.

Ez az épület is monumentális hatású, méretei lenyügözőek. Tömegformálásából teljesen hiányzik a keletiesség, inkább középkori és reneszánsz elemek fedezhetők fel az egységes architektúrán belül. A négyszögletes udvart körülvevő zárt épülettömeget égszínkék mázas cseréppel borított magas tető fedi, a főhomlokzat tornyai és a középrész felett kiemelkedő sátor formájú idomokkal, melyek talán a magyarság nomád korszakára utalnak: a gúlaformák enyhén behajlóak, amit inkább lehet szimbolikus okokkal, mint szerkezeti szükségszerűséggel magyarázni. A sík homlokfelületek meghatározó eleme a nyerstégla szalag, amely a függőleges hangsúlyt adó saroklizénákon, az ablakkereteken jelenik meg, és a vakolt felületeket további mezőkre bontja, hogy végül az egészből összeálljon egy kifinomult, szőnyeg-szerű felület.

A mintázat fő elemei az ablakok, amelyek változatos formájukkal és méreteikkel a belső, funkcionális igényeket követik. A két oldalhomlokzat mutatja a legtisztábban Lechner szándékát, hogy a szerkezeti elemek: a belső nagy terek miatt a homlokzati falba helyezett kémények lizénái, a keretekkel összefogott ablakcsoportok, az attikafal, a magas, eltérő textúrájú lábazat adják meg az egyébként puritán, minden részletében logikusan felépített ház összetéveszthetetlen karakterét.

A kerámia díszítőelemek egy-egy homlokzati mező közepén, jelzésszerűen kerültek elhelyezésre, részben virágmotívumok, részben az épület funkciójára utalva kövületek. A keleties atmoszférát az épület belsejében, az előcsarnokban, lépcsőházban, folyosókon találjuk meg. Ezekben a terekben, valamint több irodában megmaradt az eredeti falfestés, és bár a színezés az Iparművészeti Múzeum elpusztult festésénél egyszerűbb, a minták formája, jellege hasonló.

A folyosók és a lépcsőház plasztikus, barlangszerű kialakítása kevésbé követi a hindu építészeti előképeket, inkább a népi motívumkincs nagyított és plasztikussá tett formáiból ered. A leginkább itt figyelhető meg ez a zseniális lechneri újítás, ahogy a kisméretű hímzések és faragások világából egy egészen más léptékű, háromdimenziós építészeti teret varázsol. Az előcsarnokban és a lépcsőházban alkalmazott karéjos, kagylószerű boltozatok a Lechner stílusát követő építészek kedvelt formaelemévé váltak, és ilyenként az ország sok távoli pontján megtalálhatók. Ez más, először itt feltűnő motívumokra is áll, mint a téglaszalaggal összefogott ablakok, a vakolatmezők közepét díszítő kerámiabetétek vagy a századforduló építészetét általában jellemző aszimmetria helyett a szigorú tengelyes szimmetria hangsúlyozása.

Az előcsarnokban állva érint meg leginkább az a mindenre kiterjedő, egyöntetű formálás, amely annak köszönhető, hogy minden részlet az építész saját formavilágának vonásait hordozza. Ez, a korszakra általánosan jellemző, németül Gesamtkunstwerknek nevezett módszer Lechner esetében nemcsak azt jelenti, hogy az épület egészét ugyanaz a szellemiség és annak legmagasabb rendű művészi megnyilvánulásai hatják át, hanem hogy ezt az építész minden részletre kiterjedő saját tervezői munkája biztosítja.

Sajnos az építész által tervezett bútorok itt is, mint más épületekben is, a nemtörődömség és meg nem értés áldozataivá váltak, egy-két kivételes darabtól eltekintve. A dekoráció érdekességei közé tartoznak a második emeleti díszterem oszlopfőin található bányászportrék, amelyek a bejárat fölötti tetőcsúcson elhelyezett hatalmas földgömbbel együtt az épület funkciójára utalnak. Különlegesen gazdag formálású a főhomlokzat előtti kerítés, amelynek oszlopait hatalmas majolikatulipánok díszítik.

A VIII. sz. terem hossznézete, a délnyugati összekötő szárny felé, előtérben a Coquand-gyűjtemény

A VIII. sz. terem hossznézete, a homlokzat felé, előtérben a Koczka-gyűjtemény

Képek

Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, Art Geo Palota

A Szolgálat 2017. július 1-én jött létre a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, valamint a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet egyesítésével az 1009/2017. (I. 11.) Kormányhatározat valamint a 161/2017. (VI.28.) Kormányrendelet alapján. Az MBFSZ önálló feladattal és hatáskörrel rendelkező központi hivatal, amely a Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest és Veszprém Megyei Kormányhivatallal (a Bányafelügyeleti Főosztállyal, valamint a Hatósági Főosztályok Bányászati Osztályaival) együtt látja el az állam bányászati és földtani feladatait. Az MBFSZ irányítását az innovációs és technológiai miniszter felügyeli.

Az MBFSZ a bányászati szakigazgatás és a geológiai – geofizikai szolgálatok tradícióira támaszkodó, a 21. század igényeinek megfelelő tudással, képességekkel és működéssel rendelkező, a társadalom és az Állam számára ügyfélközpontú modern bányászati és földtani szolgálat lesz, mely biztosítja szakterületén belül a kiegyensúlyozottságot, versenyképességet és a fenntarthatóságot; elősegíti az ellátásbiztonságot, valamint gazdálkodik a természeti erőforrásokkal az állami érdekekkel és a társadalom igényével összhangban. Mindemellett a szolgálat tevékenységének fontos része a tudományos kutatómunka a földtan, geofizika, bányászat, illetve a klímapolitika területén.

Újonnan elkészült honlapunkkal ezen szerteágazó tevékenységünket kívánjuk bemutatni, illetve a modern kor követelményeinek megfelelően minél szélesebb körben kielégiteni a látogatók igényeit. Honlapunk folyamatos fejlesztés alatt áll, reméljük az egyre bővülő tartalmakban a bányavállalkozók, jelenlegi és jövőbeli üzleti partnereink, a földtudományi szakemberek, valamint a nagyközönség is megtalálja az érdeklődésére számot tartó témákat.