Műcsarnok

XIV. kerület, Városliget, Hősök tere

Írta: Varga Máté 2021. április

Az ország legnagyobb képzőművészeti kiállítócsarnokát 1895-ben építették Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján. Eklektikus-neoklasszicista stílusú, főhomlokzatán erősen kiugró hatoszlopos portikusszal, melyet timpanon zár le. Az orommezőben Haranghy Jenő Szent István a művészek pártfogója című mozaikját látjuk (1941). A Műcsarnok termeiben hazai és külföldi képzőművészek reprezentatív alkotásait mutatják be.

A hosszan nyújtott, nyerstégla borítású épületet színes kerámiafríz díszíti. A Műcsarnok termeiben hazai és külföldi képzőművészek reprezentatív alkotásait mutatják be. Az épület oldalhomlokzatainak tagolása és díszítése nem csupán a színek és a megválasztott anyagok harmóniája miatt érdemel figyelmet, hanem a pécsi pyrogránit ilyetén alkalmazásának ritkasága miatt is. A téglaburkolatú falsíkokat pilaszterek, főpárkány, ablakkeretezések, tablók és amorettek színes és az érett reneszánsz formavilágát idéző elemei tagolják.

Története

A magyar képzőművészet bemutatására és felsőfokú oktatásásra már a XVIII. század közepe óta voltak kísérletek, ám ezek rendre kudarcot vallottak. Ez két dolognak köszönhető: egyrészt a biztos anyagi háttér hiányának, másrészt pedig a Bécstől való függésnek - amely utóbbi gyakorlatilag a magyar kultúra elnyomását és az általános oktatás hiányát jelentette (a híres nyugati kiállítóterek gyűjteményei annak köszönhetik gazdagságukat, hogy évszázadokon át kitartóan fosztogatták az elnyomott népeket).

A polgárosodás előtörésével, majd a nemzeti eszme fellángolásával egyre nagyobb igény jelentkezett egy magyar képzőművészeti intézmény felállítására. Ennek első mozzanata az 1861-ben létrejövő Országos Magyar Képzőművészeti Társulat születése volt. E társulat első feladatának egy művészeti tanintézmény felállítását tartotta, amelyhez egy bizottságot is felállított. E bizottság tagja volt Kelety Gusztáv, aki Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából európai körútra ment, hogy tanulmányozza a művészeti akadémiák és kiállítóterek működését. Tapasztalatait A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban című könyvben publikálta.

Kelety Gusztáv tudta, hogy az akkori viszonyok nem teszik lehetővé egy teljes akadémiai képzés elindítását, ezért csupán azt javasolta, hogy valamiféle alapképzést nyújtsanak, amely kiterjed a tanárképzésre is. Épp ezért az akadémia elnevezést megkerülve egy mintarajztanoda felállítását javasolta. Ebből született az a miniszteri rendelet 1871. május 6-án, amely elrendelte az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdének a felállítását.

Az útjára indított Mintarajztanoda viszont eleinte igencsak sanyarú körülmények között működött: a bérelt lakások sokszor kicsik voltak, sötétek, vagy épp olyan helyen voltak megtalálhatók, ahová a nehézkes szobor-alapanyagot nehezen lehetett eljuttatni. Sokszor kiállításokat se tudtak bennük tartani a helyi körülmények miatt. Egyetlen megoldásként a külön erre a célra felállítandó épület jöhetett szóba, ezért az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a város közgyűléséhez fordult azzal a kéréssel, hogy biztosítsanak számukra elővételi jogot a leendő Sugárút (ma Andrássy út) melletti telkek megvásárlásánál. A költségeket közadakozásból tervezték fedezni.

Pest közgyűlése 1872-ben engedett a társulat kérésének, majd 55.000 forintért eladott egy telket az Oktogon és a Körönd között a Mintarajztanoda számára.

A leendő épület megtervezésére nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyen Láng Adolf terve győzött. Kivitelezése 1875. április 12-én vette kezdetét, majd bő egy évvel zárult le. Az épület egyik éke a Róth Zsigmond (Róth Miksa édesapja) által készített és adományozott színes üvegablakok.

És bár az épület hatalmas segítséget jelentett az iskola számára, már az első évben nyilvánvalóvá vált, hogy ez is kicsi. A helyszűkét az 1885-ös Országos Általános Kiállításra készült Műcsarnok (ma Millennium Háza) ugyan enyhítette, de végül még a Műcsarnok is kevésnek bizonyult. Végül egy új Műcsarnok felépítését javasolták, amelynek tervezője Schickedanz Albert lett.

Schickedanz Albert 1846-ban született Sziléziában, szász családban. Tanulmányait 1865-ben kezdte meg, s 1868-ban költözött Pestre, ahol Ybl Miklós irodájában kezdett el dolgozni. Itt szerkesztői-tervezői munkát végzett, illetve több tervrajzot is készített, de Székely Bertalannál és Lotz Károlynál festeni is tanult. Az Ybl-nél töltött évei alatt nyerte el a Batthyány-mauzóleum építési jogát, ám a kivitelezésnél keletkezett hibák miatt végül nem olyan lett az építmény, ahogyan azt eredetileg elképzelte.

Az Országos Képzőművészeti Társulat 1884-ben kérte fel a leendő Hősök tere rendezési terveinek elkészítésére, amely magába foglalta az új Műcsarnok terveit is. A pályázatot ő és Herzog Fülöp nyerte meg, de közben negyedik helyezést ért el az Országház tervpályázatán, valamint szerepelt a Vajdahunyad-vára pályázatán is. A Műcsarnok megtervezésével kapcsolatban két elgondolás létezett: az egyik szerint a kiállítótérnek egy acél és üveg szerkezető épületben kell lennie, míg a másik egy historizáló épületet tartott kívánatosabbnak. Schickedanz az utóbbiakat támogató kiállítóteret tervezett, ám a pirogránit felhasználásával az épület részéve tette a korabeli iparművészet egyik csúcsának számító terméket is.

A Műcsarnok építése 1894 októberében kezdődött, majd 1896. február 13-án tartották meg az első nagyobb szabású bejárást. Az elkészült 2300 négyzetméter alapterületű épületet a millennium alkalmából 1896. május 4-én adták át Ferenc József király jelenlétében.

Schickedanz Albert a Műcsarnokot úgy tervezte, hogy az a magyar képzőművészet temploma legyen. Ezért az épület legmeghatározóbb része a Hősök terére nyíló hatoszlopos portikusz, amely az ókori görög és római templomokra emlékeztetheti a szemlélőt. A hat oszlopot korinthoszi oszlopfő díszíti, amely az ókori görög oszlopfők közül a legdíszesebb. Az oszlopcsarnok (vagy portikusz) része még a vörösréz kazettákkal díszített főkapu, amelyet Sátor Pál készített el. Meg kell még említenünk az oszlopcsarnok hátsó falán lévő freskókat is, amelyek Deák Ébner Lajos munkái ("a szobrászat kezdetét Vulkán és Athéné alakjával, a művészetek kútforrását Apollóval és a múzsákkal, s a festészet eredetét a szerelmes pásztorral az antik legenda szerint”).

Az olasz király látogatása Budapesten a Hősök terén, 1937-ben (háttérben a Műcsarnok)

A portikusz tetején lévő timpanon egészen 1938-ig állt üresen, majd István király halálának 900. évfordulójára meghirdetett Szent István-emlékév alkalmából Haraghy Jenő készítette el a mind a mai napig látható mozaikot, amelynek címe: "Szent István, a művészetek pártfogója”.

A második világháború idején, Budapest 1944-45-ös ostroma során az épület kisebb károkat szenvedett, amit a háború lezárása után tessék-lássék módon kijavítottak. És ezzel bár használhatóvá tették a Műcsarnokot, az a rendszerváltásig mindvégig lepusztult külsőt mutatott.

1989. június 16-án a Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre és mártírtársainak maradványait.

A Műcsarnok 100. évfordulójához közeledve, 1991-ben teljes körű rekonstrukciós felújítás kezdődött meg a Műcsarnok épületén. A munkálatokat 1994-ben fejezték be. Ennek köszönhetően a látogatók eredeti szépségében csodálhatták meg az épület domborműveit, növényi mintás ornamentikáját és a helyreállított félköríves oszlopcsarnokot, az oldalhajókkal és a felülvilágított oldaltermekkel.

2011 óta a Műcsarnok a Magyar Művészeti Akadémia felügyelete alatt áll.

2016-ban a Műcsarnok a Monarchia festészetének kiállításával emlékezett meg az intézmény 120 éves évfordulójáról. Az első aranykor címmel az Osztrák-Magyar Monarchia nemzeteinek festészetét mutatta be csaknem 200 munkán keresztül. A tárlat 2017. március 12-ig volt látható. Ugyanezen évben az épület alagsorának két termében a sztereofotográfiába és egyben az 1900 körüli évek világába vezették be a látogatókat, akik a Boldog békeidők elnevezésű tárlathoz kétféle szemüveget is kaptak, hogy a 3D-s élmény teljes legyen. A tárlat az egykori technika segítségével igyekezett azt az illúziót kelteni a szemlélődőkben, hogy mi is a több mint száz évvel ezelőtti kor utcáján, terein álldogálunk.

Az épület fénye 26 év múltával ismét megkopott, ezért az Orbán-kormány 2020. júniusában nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé és kiemelten közérdekű beruházássá nyilvánította a Műcsarnok teljes körű rekonstrukcióját és korszerűsítését.

Műcsarnok

XIV. kerület, Városliget, Hősök tere

Története

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek