A repülőgépek megjelenése előtt egy ország nemzetközi kapcsolatainak kiteljesedését a tengeri kikötő jelentette. Ez a felismerés hajtotta Magyarországot arra, hogy pénzt és energiát nem sajnálva felépítse az álmot, a független adriai kikötőt és a magyar kereskedelmi flottát. Az álom-projekt méltó székhelye Budapesten volt, a ma is megtekinthető Szabadság téri Adria-palotában.

AJÁNLÓ

Budapest egyik legértékesebb ingatlana az Adria-palota, amely a lipótvárosi Szabadság téren található. A mintegy 120 éves patinás épület egyik legfontosabb mementója Magyarország rövid életű, de ennek ellenére jelentős eredményeket felmutató tengeri kereskedelmi múltjának. A Fiumében (ma Rijeka) az 1920-as évekig működő Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. illusztris budapesti székhelye szerencsésnek mondható abban is, hogy a viharos történelmi események ellenére aránylag jó állapotban őrizte meg belsőépítészeti értékeit.

Az épület különlegessége, hogy első látására szembeötlik rajta az egykori Adria Rt. tengeri kötődése: a homlokzat hajózási motívumokat felsorakoztató ornamentikája, továbbá a Zsolnay-csempék kialakítása. Az Adria-palotát az 1900-as évek elején rekordsebességgel, mindössze két év alatt adták át a megrendelőnek. A Szabadság tér északi oldalán álló, tömegében is impozáns, több mint 5000 négyzetméteres, belsőudvaros, neobarokk stílusú Adria-palota 1902-ben készült el, két évvel megelőzve a mintegy húsz évig épülő Országházat.

 

Előzmények

A Kiegyezést (1867) követő új vám- és kereskedelmi törvények lehetővé tették a magyar külkereskedelem fokozatos önállósodását, amely magával hozta azt az igényt, hogy a közlekedés – ezen belül a tengerhajózás is – függetlenedjék az osztrák féltől. Nagyban hozzájárult ehhez, az 1871-től nevében már osztrák-magyarrá tett Lloyd tengerhajózási vállalat és a trieszti kikötő egyoldalú fejlesztése, továbbá szolgálataik kizárólagos igénybevételét erőszakoló osztrák magatartás.

A fiumei kereskedők és befektetők, s nem utolsó sorban a hajózási vállalkozók kirekesztve érezték magukat e jövedelmező üzletágból, ezért szervezkedni kezdtek az érvényesülés jegyében. Igyekeztek a magyar kormányt megnyerni arra, hogy az ekkor már Nyugat-Európában keresett magyar exportcikkek kezelését és továbbításukat Fiuméból végezhessék. Ezt a törekvést támogatták a fiumei politikusok is, a kormányzó, továbbá Fiume országgyűlési képviselője. A törekvést a budapesti malmok képviselői, a fiumei kereskedelmi és iparkamara is magáévá tette. Így vált lehetővé, hogy a kezdeményező Ossoinack Lajos állami támogatást kaphasson Fiuméből a teljes lisztrakománnyal nyugat-európai kikötőbe induló minden hajójáratra. A szerződésben vállalt évi 12 járat megvalósításához – magyar hajók hiányában – a liverpooli Glynn and Son céget nyerte meg. A liszt és egyéb áruféleségek tárolására raktárházakat építettek a fiumei Zichy mólon.

Ossoniac Lajos

Végül a több évi céltudatos munka meghozta gyümölcsét. Az első hajó 1877 márciusában indult Liverpoolba 436 tonna liszttel. A ZANCLA gőzöst egyre több szerződéses és bérelt hajó követte, mígnem a vállalkozásban részes cégeknek, illetve magánszemélyeknek új szerződést kellett kötniük a kormánnyal. A vállalkozás sikerét látva már több brit cég társult a magyar kereskedőkkel, amelynek eredményeként megalakult az ADRIA Steamship Co. Glasgow-Fiume székhellyel, vállalva a magyar részvénytársasággá való átalakulást 1881. december végéig.

 

Az épület

A századfordulóra a Kiegyezés révén kialakított politikai status quo gazdaságilag is éreztette hatását, a pénzintézetek és gazdasági társaságok egymással is versengve kezdtek reprezentatív székházak építésébe. A kialakuló presztízsharc során a befektetők a több utcára néző, panorámás, négyemeletes bérpalotákat részesítették előnyben, ahol a befektetés megtérüléséről az épületben kialakított üzletek és a nagyobb, akár 6-8 szobás, magas bérleti díjjal igénybe vehető luxuslakások biztosították.

Ez volt az az időszak, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia második legfontosabb városához méltó utcákat, széles körutakat, szellős tereket kellett kialakítani az addigi zegzugos belvárosban. A mai Szabadság téren még a 19. század végén is egy robusztus, erődszerű osztrák laktanyaépület állt. Ez volt a rossz emlékű Újépület (németül Neugebaude), amelynek udvarán végezték ki gróf Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét. A kaszárnyaudvar helyén ma is ég a mártírhalált halt magyar politikusra emlékező örökmécses. A Kiegyezés után fölöslegessé vált katonai épület lebontásáról a Közmunkatanács döntött, csakúgy, mint a Kossuth Lajos utca kiszélesítéséről, a Vörösmarty tér és a Deák tér átalakításáról, illetve a bécsi és párizsi sugárutak mintájára a Nagykörút és az Andrássy út kiépítéséről is.

1897-98-ban bontották le az Újépületet, majd 1899-ben kezdik árusítani a hatalmas terület parcelláit. Pár éven belül be is épül az egész tér - a Vécsey és Zoltán utca találkozásánál fekvő telket az ADRIA Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság vette meg székház, illetve a vállalat tisztviselői számára épített lakóház céljára.

A Szabadság tér és épületei (fásítási terv, 1900.)

A gyors építkezés motorja a Szabadság térre épülő paloták kiemelt központi támogatásának volt köszönhető. Az itt felhúzott ingatlanok ugyanis sokkolóan hosszú, 30 évre szóló adókedvezményben részesültek. A városkép szempontjából is meghatározó téren a budapesti nagyberuházások lebonyolításáért felelős Fővárosi Közmunkák Tanácsa által engedélyezett építkezéseket meghatározott ideig (1905-ig) kellett befejezni. A szigorú határidős elvárások betartásáért cserébe azonban a főváros 15 évre mentességet adott az ingatlan-, az állami ház- és minden községi adó alól, továbbá a későbbiek során a házbérjövedelem 10 százalékát kellett csak befizetni az államnak. A többi bevétel – a magánlakások, irodák, valamint az utcafrontra nyíló üzletek bérleti díja - a tulajdonosnál maradt.

A Szabadság tér északi épületei 1902-ben (balra az Adria-palota)

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. központjának otthont adó palota utcai frontján három bérbe adható üzlethelyiséget alakítottak ki. A magasföldszinten kaptak helyet az építtető Rt. irodái, az első emeleten reprezentatív terek és két nagypolgári lakás került kialakításra. A második és harmadik emeleten három-három lakást biztosítottak az Adria tisztviselői számára.

Az Adria-palota 1904 körül (kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

Az 1900-as évek elején a házban működött Brazília főkonzulátusa, lévén a társaság igazgatóságában helyet foglaló Kuranda Emil Brazília főkonzulja, de a dán konzul is itt székelt. Talán pont itt a félemeleten, mert 1934-ben a márványborítású lépcsőházból nyíló félemeleti, 4 szobás, hallos helyiséget követségnek, konzulátusnak, előkelő irodának hirdették kiadásra.

Az adókedvezmény tényleg motiválóan hatott, a Szabadság térre tervezett házak időben elkészültek, pedig több, az Adria-palotánál is imponzánsabb épület került felépítésre a téren, amelyek közül méreteit tekintve a Tőzsdepalota emelkedik ki.

Akkoriban az ingatlan bérbeadás utáni adókulcs magasnak számított, 1900-as évek elején a bérjövedelem közel felét, 40 százalékát is elvihette az állam, ennek ellenére az ekkor felhúzott ingatlanok idővel - Budapest folyamatos és látványos fejlődésének eredményeként – egyre értékesebbek lettek. Emiatt aztán az ingatlan bérbeadás a jelentős adók levonása után is jövedelmezőbb befektetésnek bizonyult, mint a bankbetét, amelyek ebben az időben átlagosan 3-4 százalékkal kamatoztak, de még a 6-7 százalékot kamatozó értékpapíroknál is jobb befektetések voltak.

Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. sorsa az I. világháború után megpecsételődött, hiszen a trianoni békeszerződés aláírásával hazánk elvesztette tengeri kijáratát. A két világháború közötti időszakban a nagyszabású épület a Nemzeti Bank tulajdonát képezte, és bankfiókként, valamint bérházként működött tovább.

A harmincas években a Gömbös Gyula Társaság és más egyesületek költöztek ide, a háború után hosszú ideig a Magyar Partizán Szövetség (később mint Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) bérelte az irodákat.

Az épületet a II. világháború után államosították.

Az 1960-as években költözött ide a Magyar Partizán Szövetség, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, akik itt töltöttek több mint 40 évet. Emiatt is nevezték az épületet Express-háznak. Az utazási iroda a saját igényei szerint átalakította a belsőt, a nagyobb szobákba válaszfalakat építettek be, ennek a nyoma néhol látszik a parkettán és a mennyezeten.

Ebben az időszakban sajnos sok eredeti épületrész elpusztult, például a lépcsőházakban található, kovácsoltvassal dekorált liftek, és elszállították az udvaron álló impozáns kandelábert is. Az utazási iroda egészen 2000-ig üzemelt az épületben. A 2000-es évektől kezdve a korábban irodának használt terek üresen álltak, így alkalom nyílt filmek forgatására, a palota reprezentatív termei számos hollywoodi produkcióban megjelennek (például A kém, a Bel Ami – A szépfiú, a Die Hard 5. című filmekben).

 

Az építész

Mint azt Rozsnyai József Meinig Arthur című könyvében olvashatjuk, a népszerű építész neve egyfajta minőségbiztosításként szolgálhatott, és a kérvény pozitív elbírálásához is hozzájárulhatott. Rozsnyai monográfiájából kiderül, hogy az Adria-palota 1902-re biztosan elkészült, és itt olvashatjuk az épület egyetlen ismert, kortárs leírásának magyar fordítását is, mely 1906-ban a német nyelvű Architectur des XX. Jahrhunderts szakfolyóiratban jelent meg.

"Budapesten, a Szabadság tér 16. szám alatt tágas udvart körülölelő épületcsoportot tervezett a nemrég elhunyt Meinig Arthur három, tompaszögben találkozó utca torkolatánál, melyet közel két év alatt […] kiviteleztek. Két házat olvasztott eggyé az építész, s mindkettőt saját, tágas kialakítású főlépcsőházzal látott el. A földszintet három fronton is üzletek foglalják el; az első emelet két nagyobb lakásra oszlik, míg a második és harmadik emeletek három-három lakásra tagolódnak. A földszint és első emelet közé mezzanin került, melyet az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság használ irodái számára. A vakolat borította homlokzatok különlegessége az, hogy bécsi mintára úgy foglalták egybe, hogy palotaszerű hatást érjenek el. Nevezetesen ez az üzlet- és bérházak esetében szokatlan pompa az enyhén befelé hajló főhomlokzaton érhető tetten, melyet kerek, toronyszerű, kupolával koronázott saroképítmények szegélyeznek. Két főemeletet átfogó, balkont tartó korinthoszi oszloprenddel díszes ez, s óriási íves oromzat zárja le. A külsőt gazdagon ékesítik a Szabó Antal által készített szobormunkák”

Meinig Artur, építész (1853-1904)

 

Az épület felújítása

A palota felújítása 2020-ban kezdődött, amely során az egykori épület eredeti fényének visszaállítását végzték. A földszinten kereskedelmi és vendéglátóipari egységeket alakítottak ki, a félemeleten és az első emeleten pedig egy 20-25 szobás boutique hotel kapott helyet, benne a díszlépcsőházzal. A felújítást a PLANT-Atelier Peter Kis Kft. tervezte.

A kupola és a manzárdtető fémváza 2022. október végére készült el.

AJÁNLÓ

Üzlet

Bár a pontos összeget nem ismerjük, hogy mennyit költöttek az Adria-palota építésére, annyi bizonyos, hogy nem aprózták el. A Szabadság tér egyik legdrágább telkéről beszélünk, amiért 581 ezer koronát tett le az asztalra a részvénytársaság, ami mai áron nagyságrendileg több mint 3 milliárd forint lenne. A kor építészeti divatja az egyes neo-stílusok voltak. Ráadásul az előszeretettel használt neoreneszánsz és a neoromán stílussal szemben az Adria-palota ékítésére választott neobarokk a költségesebbek közé tartozott. A magas kivitelezési költségről a látványos díszítőelemek, a gazdag homlokzati vakolat- és belső stukkódíszek, a sarokkupolák, a kovácsoltvas használata gondoskodott (1885 és 1895 között a nagyobb középítkezések között nem találunk neobarokk stílusú épületet, ez a stílus inkább a kisebb léptékben dolgozó magánberuházók műfaja volt).

Felmerül tehát a kérdés, honnan volt ennyi pénze annak a vállalatnak, amely egy pár évtizede még nem is létező iparágban, a kereskedelmi célú tengeri hajózásban tevékenykedett? A választ a magyar szántóföldeken találhatjuk meg. Az Adria Magyar Királyi Tenger Hajózási Rt. nyereségességét ugyanis a még mindig agrárországnak számító Magyarország korabeli fő exportcikke, a gabona iránti folyamatos emelkedő világpiaci kereslet teremtette meg, no és persze a masszív állami támogatás.

Az Rt. alapításának előzménye egy kedvezőtlen nemzetközi gazdasági esemény volt. Az 1870-es évektől a magyar gabona legnagyobb természetes – hagyományos, szárazföldi utakon elérhető - felvevőpiaca Németország, az akkori Német Császárság volt, ami a bismarcki védővámok bevezetése után már nem volt olyan csalogató célpont a magyar gabonaexport számára. Új célpiacokat kellett tehát keresni, amik közül mérete és igényei alapján Anglia volt a legoptimálisabb desztináció. A szigetországba azonban már tengeri úton volt a legkönnyebb nagy mennyiségű gabonát eljuttatni, innen jött az igény a magyar tengeri kikötő megerősítésére.

Fiume fejlődését értelemszerűen hátráltatta, hogy a magyar állam a monarchián belüli egyezmény révén évi több mint 1 millió forinttal az osztrák fennhatóságú, alapvetően a trieszti kikötőben érdekelt Osztrák Lloyd (1871-től Osztrák-Magyar Lloyd) nevű hajózási társaságot támogatta, ami után már nem sok pénze maradt a gyermek cipőben járó, viszont közigazgatásilag a magyar államhoz tartozó, tehát a magyar ipari és kereskedelmi vállalatok számára nagyobb haszonnal kecsegtető Fiume kikötőjének fejlesztésére.

Trieszt látványos patronálását megelégelve Ossoinack Lajos fiumei kereskedő az asztalra csapott és a fiumei kormányzónál a magyar kereskedelmi tengerészet megalapítását kezdeményezte 1874-ben. A kérelmet az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán támogatásában részesítette, és természetesen a kezdeményezés mögé felsorakoztak az ekkor virágkorukat élő, nagy budapesti malomipari vállalatok is. Az állam eleinte szűken mérte a támogatást, a Triesztnek nyújtott szubvenció töredékét, évi 150 ezer forintos apanázst juttatott az Adria Rt-nek, de az összeg később folyamatosan nőtt, pár évtized múlva pedig meghaladta az évi 1 millió koronát is. Az Adria Rt. végül 1901-1910 között jött ki az inkubátorból és tudott nyereséggel működni, sőt komoly, 15 százalékos osztalékot fizetett ki tulajdonosainak 1913-ban. Sajnos a siker későn jött, az első világháború elsöpörte a magyar tengerészeti álmokat is, a trianoni békeszerződés az Adria Rt. végét is jelentette egyben.

Az Adria-palotában a két világháború között a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank üzemeltetett fiókot, amely a többszöri rablótámadások okán híresült el. Az 1929-es amerikai tőzsdeválságot követő gazdasági recesszió mélypontján, 1934. december 31-én történt a két világháború közötti leghíresebb fegyveres rablótámadás, amelyben a főpénztáros, egy tisztviselő, a bank három alkalmazottja és egy kifutófiú is életét vesztette. A chicagói gengszterfilm-jeleneteket idéző drámáról a korabeli újságok természetesen részletesen beszámoltak. A történet hőse, vitéz Szalay Miklós, az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője volt, aki a bankfiókba fegyverrel érkezett (!), mivel az év végi díjazások céljából nagy összegű készpénzfelvételre készült. Ő volt az, aki fellépésével meghiúsította a rablást. A bankrabló gyilkosokat elfogták, és egy évvel később ki is végezték őket. A szocializmusban az Express Utazási Iroda költözött az épületbe, és működött ott egészen a 90-es évekig.

Bár az Adria-palota valószínűleg soha többé nem lesz magyar tengeri hajózással foglalkozó vállalat székháza, a felújítás után vélhetően új funkciókat kapva továbbra is őrzi és hirdeti majd Magyarország tengeri kereskedelmi múltjának emlékét.

AJÁNLÓ

Képek