Palotanegyed

VIII. kerület, Józsefváros, Pollack Mihány tér

Józsefváros Budapest egyik legsűrűbb kulturális területe, ezen belül a Pollack Mihály tér és környéke a Belső-Józsefvárosnak a Belső-Ferencvárossal, illetve a Belvárossal közvetlenül határos része. A Palotanegyedet meghatározó műemlék épületek határolják: a Magyar Nemzeti Múzeum, a Festetics-palota, az Esterházy-palota és a Károlyi-palota.


AJÁNLÓ

A Palotanegyed, egyike a főváros legszebb negyedeinek, ahol lépten-nyomon történelmi épületekre, szebbnél szebb főúri palotákra bukkanunk. A Múzeum körút - Rákóczi út - Nagykörút - Üllői út által határolt negyedben sokáig csak földszintes, vályogból épült házak álltak, majd a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Lovarda és a Régi képviselőház megépülése után gyors fejlődésnek indult a környék, amelyet a beköltöző arisztokraták miatt sokan Mágnásfertály, illetve Palotanegyed néven illettek.

A városfejlődés kezdete az 1700-as évekre tehető, alapjául a kedvező földrajzi elhelyezkedés szolgált. A belvárossal szomszédos - ma Palotanegyednek elnevezett – területen már korán megkezdődött Belső-Józsefváros benépesülése. Addig főleg kertek foglalták el e területet, amelyek a városfalon belüli házakhoz tartoztak: Pest lakosai itt termelték meg a háztartásukba szükséges zöldséget és gyümölcsöt. A területet sugarasan ma átszelő fő útvonalak már 1730 előtt is léteztek: Kerepesi országút (ma Rákóczi út), Szolnoki országút (ma Üllői út) és a dűlőútként keletkezett, s így irányát gyakran változtató Kőbányai, Major vagy Kálvária út (ma Baross utca).

A Nemzeti Múzeum mögötti teret az 1950-es években nevezték el Pollack Mihályról, míg korábban ez a szakasz csupán az Ötpacsirta utca kiszélesedő része volt. Az utcát hívták még Puskin illetve 1874-től Eszterházy utcának is.

Responsive image
Józsefváros térképe, 1836.

A Palotanegyed (és egyben a kerület) első házai 1725 körül a Hatvani és a Kecskeméti városkapuknál (Astoria, illetve Kálvin tér) épültek. 1740-es évektől megindult a kertövezet beépítése. Az Országút (ma Múzeum körút) első háza 1747-ben épült fel, majd az 1760-as évek végére már teljes hosszában földszintes házak szegélyezték. A Nemzeti Múzeum helyén Batthyányi József hercegprímás rendezte be villáját, amit a nemzet 1813-ban társadalmi adakozásból összegyűjtött pénzen vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum számára.

Az Országúttól a mai Bródy Sándor utca vonalában a Téglaégető út vezetett a Rákóczi tér helyén volt téglaégető felé; ennek az útnak az első háza 1741-ben épült fel a Rádiószékház helyén. A Téglaégető út legnagyobb háza az 1766-ban épült Zerge-ház volt és ebben működött a Kőszáli Zergéhez címzett kocsma. A Zerge-ház 1828-tól a Rókus kórház fiókkórháza lett.

A mai Gutenberg tér helyén a Rákos-árok keresztezte a Téglaégető utat; az esőzéskor gyakran kiöntő árok a Mária és a Somogyi Béla utcák vonalában szelte át a Palotanegyed területét. A kertövezet Üllői út felé eső része később, csak az 1760-as évektől kezdett beépülni. A parcellázást itt több befolyásos városi tisztviselő hátráltatta, akik a terület kertjeinek többségét birtokolták. A kertövezet beépítésével kialakult - előbb hosszanti, majd keresztirányban - a Belső-Józsefváros napjainkig alig változott utcahálózata.

A XIX. Század első évtizedeiben egy döntő lépésnek köszönhetően lendült előre a Palotanegyed betelepülése. Ezekben az években zárult le a kertövezet átalakulása és a laza építkezési formát zárt utcasorok váltották fel. A spontán utcaalakulások korszaka szintén ez időben zárult le: az új utcák létesítését a Szépítő-bizottságnak a szakvéleménye döntötte el. A negyed (csakúgy, mint a kerület) házai jórészt vályogból épültek és földszintesek voltak, s éppen ez a magyarázata, hogy miért a Józsefvárosban volt az 1838. márciusi árvíz pusztítása a legnagyobb.

Belső-Józsefváros fejlődésére múltbéli távlatból jótékonyan hatott az 1838-as árvíz, hiszen azt követően gyors iramú újjáépítés kezdődött, a Rákos árkot betemették és elrendelték, hogy az árok vonalán belül (Somogyi Béla és Mária utcák vonalától a Múzeum körútig) csak emeletes kőházak építhetők. A területen megindult a városiasodás, a belvárosból kiinduló városfejlődés és a század végéig kiépült a kerület magas presztízsű, úgynevezett "Palotanegyede”.

Responsive image
A Pollack Mihály tér keleti oldala a Bródy Sándor utca és a Múzeum utca között (Ybl Miklós rajza)
(Festetics-palota, Nemzeti tornacsarnok, Nemzeti Lovarda, Károlyi-palota)

Responsive image
Az Eszterházy utca és épületei 1895 után

Fejlődését elősegítette az a körülmény is, hogy több országos intézmény székháza e területen kapott otthont. József nádor rendelkezésére két fontos épületet építettek a negyedben: a Nemzeti Színházat (1837) és a Magyar Nemzeti Múzeumot (1847). Továbbá itt nyílt meg 1865-ben a Képviselőház (ma az Olasz Kultúrintézet) is. Az így kialakult központ körül grófok, bárók, hercegek, valamint több arisztokrata család építetett a korra jellemző stílusban palotát, amelyek a mai napig a Palotanegyed büszkeségei.

A környék kiépítése előtt a Magyar Nemzeti Múzeum körül még csak gyümölcsösök, legelők léteztek, az épület adott presztízst a környéknek, ahol – mivel a korabeli Országgyűlés a múzeumban ülésezett – sorra épültek a főúri paloták.

A terület beépülése már az 1849-es szabadságharc leverése után elkezdődött; a területen arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok kezdtek neves építészekkel fényűző palotákat, kúriákat építtetni állandó lakhely gyanánt. Nagyjából 1860 és 1900 között épült fel a legtöbb épület.

A tehetős családoknak szinte kötelező volt itt építkezni: arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok építettek itt palotákat. A vidékről érkező főurak is itt építettek maguknak pesti hajlékot. A negyedben számos palotát találunk, ezeknek többsége viszonylag jó állapotban vészelte át az elmúlt száz-százötven évet.


AJÁNLÓ

Paloták

Almássy-palota
Ötpacsirta utca 2.

A macskaköves Ötpacsirta és a Múzeum utca sarkán álló épület 1877-ban épült Gottgeb Antal tervei szerint Gróf Almássy Kálmán számára. A hatalmas palotákkal körülvett épület megjelenése szerényen elegáns, homlokzata egyszerű. A kapun belépve hangulatos kertet találunk. Az udvar egy nyugodt oázis a városban, borostyánnal futtatott falaival, falikútjával és virágot mintázó kőkocka burkolatával. Az udvaron található barokk szobor eredetije a Szépművészeti Múzeumban látható. Az íves lépcső fölött vasszerkezetes sárga üvegtetőt találunk. A magasföldszinten alakították ki az egykori lakórészt, amely utcai szobákból, egy felülvilágítós ebédlőből, öltözőből és egy fürdőszobából állt. Az udvar körül található korábbi kiszolgálóhelyiségekben kiállításokat és rendezvényeket tartanak. Az épületben működik többek közt a Magyar Építész Kamara, valamint egy étterem, a népszerű Építész Pince.

Responsive image
A földszintes, nehezen észrevehető palota az Ötpacsirta utca - Pollack Mihály tér találkozásánál (kép: Google)

 

 

Degenfeld-Schonburg-palota

Az épület funkciója egyszerre főúri palota és bérház: az Ybl Miklós életművében gyakori háztípus egyik első példáját láthatjuk. A palota és a bérház lakói nem zavarták egymást, hiszen két bejárattal és lépcsőházzal épült. A homlokzat meghatározó eleme a földszint és az első emelet rusztikái. A félköríves főkapu fölött erőteljes gyámokat és hosszú erkélyt figyelhetünk meg. A két udvaron és az oszlopos főlépcsőházban feltűnnek az Ybl által kedvelt vasszerkezetek és öntöttvas korlátok. A háromemeletes ház építtetője az Odescalchi család. Az egyik névadó Degenfeld Anna, aki herceg Odescalchi Gyula felesége volt. E házban élt ‘a generális’, vagyis Tisza Kálmán miniszterelnök és felesége, Degenfeld-Schonburg Ilona. A házat Józsefváros számos más épületéhez hasonlóan felújítják, így hamarosan eredeti pompájában áll majd a Bródy Sándor utca és Puskin utca sarkán, az Andrássy Egyetemmel szemben.

Responsive image
A Degenfeld-palota a Pollack Mihály tér felől

 

 

Képviselőház

A mai Bródy Sándor utcában álló épület eredetileg az alsóházi képviselők számára épült, a felsőház tagjai pedig a közeli Nemzeti Múzeumban üléseztek. Az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz épület mindössze öt hónap alatt készült el 1863-ban. A képviselők az 1900-as évek elején átköltöztek a Duna partjára, Steindl Imre épületébe, Ybl palotája pedig 1942 óta nem csak építészeti stílusában képviseli az olasz kultúrát és szellemet. Az épületben könyvtár, 140 fős moziterem, mintegy 500 fős koncertterem és egy hangulatos kávézó is található.

Responsive image
Az egykori Képviselőház homlokzata

 

 

Károlyi-palota
Pollack Mihály tér 3.

A francia reneszánsz kastélyépítészet modorában, Ybl Miklós tervei szerint gróf Károlyi Lajos számára épült 1863-1865 között. Szobrászati díszítését Schaffer Károly faragta. A palota 1945-ben leégett, külső helyreállítását 1972-ben fejezték be.

Responsive image
A Károlyi-palota 2019-ben

 

 

Nemzeti Lovarda

A XIX. század magyar szabadságharca, majd a megtorlások közepette hazánk magyar lovaskultúrája eleinte kiheverhetetlennek látszó méretű károkat szenvedett. A gödörből kifelé vezető egyik utat a Nemzeti Lovas Egylet vezetője által javasolt új lovas központ pesti felépítése jelentette. A tervek elkészítésére Ybl Miklóst kérték fel.

A Nemzeti Lovarda és Tornacsarnok a mester korai művei közé tartozott; megelőzően a legjelentősebb tervezésének talán a Grabovszky-villa számított, mely máig az egyik legszebb budai villa.

A Nemzeti Lovardát végül 1857-ben adták át. A neki otthont adó utcát akkoriban Ötpacsirtának nevezték a Nemzeti Múzeum mögött. Az épületben táncterem, lovarda, testgyakorló, lőgyakorló- és vívópálya is működött. Az előkelő származásúak, a lovas urak fontos találkozóhelye lett a Nemzeti Lovarda, és nem utolsó sorban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nagyjából ettől az időszaktól számítva Mágnásfertály úgy alakult ki, ahogyan azt ma is ismerjük. A legtöbb mágnáspalota 1860 és 1900 között épült fel a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, a Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt városrészben.

Responsive image
A ma már nem létezi lovarda

A Nemzeti Lovarda tetején valaha állt méltóságteljes lószobrot (ld. itt a kis képen balra!) a szoborlap.hu szerint Anton Dominik Fernkorn készítette 1871-ben. Nos, ha maradt hírmondó az épületből, akkor az ez a szobor. A világháborús harcokban nem pusztult el, és nem is olvasztották be 1948-ban; a Bábolna Nemzeti Ménesbirtokra került (Tata-Dióspuszta), ahol ma is megtekinthető. Tehát van egy darab (nem is annyira kicsi darab) régi Palotanegyed Tatán.

A Nemzeti Lovarda a II. világháború végéig üzemelt, amikor a háborús sérülései miatt a Műemlékek Országos Bizottságának a tiltakozása ellenére 1948-ban lebontották.

 

 

Eszterházi-palota

Pollack Mihály tér 8.
Az egyemeletes épületet Baumgarten Alajos tervei szerint, 1865-ben emelték. 1946-1949 között köztársasági elnöki palota volt. Jelenleg a Magyar Rádió működik benne.

Responsive image
Az Eszterházi-palota napjainkban

 

 

Festetics-palota

Pollack Mihály tér 10.
A kora eklektikus stílusú palotát Ybl Miklós tervezte 1862-ben, Festetics György számára. A térre néző főhomlokzatot négy oszlop hangsúlyozza, amelyek az első emeleti középerkélyt tartják. A díszes, szemöldökpárkányos ablaksor a Bródy Sándor utcai homlokzaton is folytatódik.

A Nemzeti Múzeum mögötti Pollack Mihály téren álló palota jórészt megőrizte eredeti állapotát és belső tereit, így megfigyelhetjük az építtető család életmódjának emlékeit is. Természetesen külön helyet kaptak a reprezentáció, a magánélet és a kiszolgáló funkciók. Az Ybl Miklós által tervezett épületbe lépve megcsodálhatjuk az egykori szalonokat és lakosztályokat, a francia barokk stílusú lépcsőház stukkós virágdíszeit, a díszterem eredeti csillárjait és egyedi intarziás padlóburkolatát, valamint a bálterem velencei tükreit és cseh kristálycsillárjait. Lent az egykori hintótárolóban manapság kávézót találunk. Az itáliai palazzok mintájára épült palota a legszebbek közül való egész Budapesten – itt még egyetemi előadást is élmény lehet hallgatni.

Responsive image
A Festetics-palota a tér északi végén (mögötte a Degenfeld-palota)

 

 

Kubinek-palota

Baross utca 40.
Az 1843-ban földszintes lakóházként, a magyar klasszicista építészet vezető alakja, Hild József tervei szerint született épületre 1861-ben ültettek újabb emeletet, a három központi ablak felett pedig megjelentek a félkörívet követő virágfüzérdíszek.

A századforduló előtt már az út túloldalán álló SOTE részévé vált, előbb fül-orr-gégészeti rendelőként, majd a rendszerváltás előtt vegyi raktárként, illetve a II. Kórbonctani Tanszék otthonaként ismert épület felújítása a szocializmus évtizedei alatt rendre elmaradt, változást pedig az elmúlt harminc év sem hozott.

Az egyetem 2004-ben lemondott az épületről, remélve, hogy az új tulajdonosok rendezik a sorsát, de nem így történt. Három terv is született a megmentésére: a hátsó szárnyhoz kötődő toldaléképületek lebontása után 2009-ben egy hotelprojektet, 2010-ben egy magánklinikát, 2017-ben pedig egy 66 lakásos garzonházat álmodtak ide, természetesen a műemlék épület felhasználásával. 2019 áprilisában hátborzongató képek jelentek meg az épületről, amelyen nagymértékű bontás történt: szétbontott falakról, széttört ablakkeretekről, a vörösmárvány lépcsőfokokról, valamint a teljes egészében hiányzó hátsó szárnyról készültek képek.

A beruházó Luxus Rezidencia Kft. honlapja ekkor még elérhető volt, de az akkor meglepő módon már csak 59 apartmant magába foglaló épületként említi a talajszondás geotermikus hűtés-fűtés rendszerrel, olasz konyhabútorral, onyx mosdóval és elsőrangú minőségével csábító, Palota Apartmanház fantázianéven emlegetett garzonházat.

Az 1998 végén alapított cég a honlap hiánya ellenére meglepő módon ma is működik, a társaság tagjai közt azonban komoly változás történt: 2018 tavaszán az előző évben alapított, izraeli tulajdonosi hátterű, üzletviteli tanácsadást nyújtó D.N.M.B. Consulting Kft, illetve a Szív Apartmanház Kft.-ben is jelenlévő , szintén izraeli állampolgárságú Shlomo Shenbaum került a képbe, de az ügyvezetői poszton is csere történt – ezt a pozíciót a több belvárosi apartmanprojektben közvetlenül, a Gozsdu Club Kft.-ben pedig egy cégen át érdekelt Levi Dorottya Hedvig vette át.

2017-2018 telén az épület jórészt szabadon, tető nélkül ázott, néhány héttel később azonban hullámlemezt helyeztek az ég felé meredő falakra – derült ki a környéken élők elmondásából. Ezt a kijelentést némiképp árnyalják a fővárosi bérházak rejtett belső udvarait bemutató Gangvégek, avagy egyszer a körfolyosó is véget ér nevű Facebook-oldalon közölt, április 8-án készült fekete-fehér fotók, melyekből kiderül, hogy a tömb belseje felől a ház továbbra is ázik, hiszen a tetőt helyettesítő lemezek egy része már nincs a helyén.

Responsive image
Az épület állapota 2019-ben (kép: Nagy Zsolt Levente)

Responsive image
Az épület állapota 2019-ben (kép: Vincze Miklós)

Responsive image
A rekonstrukció látványterve (kép: Palota Apartmanház)

A projekt látványterve komoly aggodalmat váltott ki a szakma egy részéből, hiszen a kétségkívül látványos, dr. Komjáthy Attila által 2015-ben készített tervek tanúsága szerint a romantikus műemlék fölé négy szint, a mögötte felszabadult telekrészre pedig egy hétemeletes, hozzá kapcsolódó épület került volna, kissé erőltetett egyszerűségével és modernitásával nemes egyszerűséggel zárójelbe téve a történelmi épületet.

A korábban már lebontott hátsó épületszárny romjait ugyan eltakarították, az épület azonban 2017-2018 telén heteken át tető nélkül ázott, mielőtt valódi védelmet nyújtó hullámlemezeket helyeztek volna rá. Ezek persze nem maradtak a helyükön: 2018 tavaszára lecsúsztak, sőt, egy részük az udvar különböző részein hevert, az épület hátsó frontjának egy, a megkezdett bontási munkálatok miatti gyengülésnek köszönhetően beomlott.

A házon 2019 nyár végén megjelent egy szűkszavú tájékoztató tábla, amely szerint augusztusban megindultak a két éven át tartó, továbbra is Palota Apartman nevet viselő ház munkálatai.

A korábban visszavont építési engedélyt most látszólag változatlan formában újra megszerzett, geometrikus hűtés-fűtési rendszert, sőt, akár teljesen berendezett otthonokat is ígérő projekt ötvenkilenc lakásának közel kétharmadát, harminchat otthont – a felső négy szint összes lakását, mindössze egy kivételével – már le is foglalták.

2019 augusztusán az épület mögötti fákat rövid idő alatt kivágták, azóta azonban semmiféle mozgás nincs az épület körül, ami mostanra már tényleg az összedőlés szélére került.

 

Károlyi-Csekonics-palota

Múzeum utca 17.
Gróf Károlyi István országgyűlési képviselő és felesége, Csekonics Margit 1891-ben adott megbízást a családi rezidencia megtervezésére Ferdinand Fellner és Herman Helmer bécsi székhelyű irodája számára. Ők olyan épületeket terveztek, mint például a bécsi Volkstheather, a pesti Vígszínház, a szegedi és a kolozsvári Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József Színház.

A neobarokk homlokzatú palota elegáns arisztokrata bálok helyszíne volt. Az impozáns hall legérdekesebb része a Thék Endre műhelyében tölgy- és hársfából faragott körlépcső. Az épületben a korszak másik jelentős műiparosa, Jungfer Gyula által készített díszrácsai és lámpái is fellelhetők. A két művész-iparos a korszak legjelentősebb épületeinek, egyebek között az Országház és az Operaház díszítésében is részt vett. Az emelten találjuk az egykori táncestek színhelyeként szolgáló 300 fős bálteremet, melynek Lotz Károly által festett, drámai hangvételű mennyezetfreskója Bacchus diadalmenetét ábrázolja.

Az épületnek a grófi pár halála után szép számú tulajdonosa volt. Egy időben itt talált otthonra a francia majd a svéd nagykövetség, a Baross Szövetség Kereskedő Iparos és Rokonszakmák Egyesülete, a Pedagógus Intézet és a Lenin Intézet, 1955-ben költözött be az Országos Műszaki Könyvtár, majd a Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ. 2011 januárja óta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó Wekerle Sándor Alapkezelő használatában állt.

A Kormány 2015 végén döntött arról, hogy az épület felújítását követően a Magyarországi Református Egyház tulajdonába adja a palotát. A 2017-es költségvetésben csaknem egymilliárd forintot biztosítanak a felújítási munkálatokra, 2018-ban további 8,7 milliárd, 2019-ben pedig több mint 4,5 milliárd forintos keretet kell biztosítani a kivitelezésre.

A palota két utcát köt össze: a Múzeum, valamint a Reviczky utcát. Utóbbi irányából viszonylag visszafogott homlokzat fogad minket, de át kell csak lépnünk a kapualjon és rögtön egy ízig-vérig arisztokrata "belső-főhomlokzat" tárul elénk egy íves kocsifelhajtóval ellátott udvar főtengelyében. A Reviczky utcai épülettömb a kiszolgáló funkcióknak adott valaha helyett, és e mögé építették valójában a reprezentatív palotát. Tulajdonképpen egy barokk kastély zártsorba épített, nagyvárosi verziójáról van szó.

Tervezői az Osztrák–Magyar Monarchia jól ismert színház-, és "kulisszaépítészet" mesterei, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer voltak, akik egyúttal az épület stilisztikai részleteivel is újat tudtak itthon mutatni: ez a palota az egyik első fővárosi, igazán minőségi neobarokk épület. Az építési munkálatokat az utolsó időszakban már Meinig Arthur vezette, aki később nagy karriert futott be hazánkban és többek között a szomszédos Wenkheim-palotát is neki köszönhetjük. Ebben az épületben egy-egy részletet tekintve könnyen ráismerhetünk a Károlyi-Csekonics palota hatására is.

Responsive image
A Csekonics-palota a magasból

A háború természetesen ezt az emléket sem kímélte. Számos részletet, köztük a belső homlokzatok kupoláit, valamint a báltermet is eltüntette a történelem. Az 1950-es és 1960-as évek munkálatai során pedig jelentős átalakításokat kellett eszközölni a funkicóváltás okán (itt rendezkedett be például az Országos Műszaki Könyvtár). A Reviczky utcai szárnyban történt a legtöbb átalakítás, köztük két emeltnyi ráépítés.

A Kormány 2015-ben a Magyarországi Református Egyház tulajdonába adta a palotát, az átalakítási terveket pedig a BME-MG Konzoricumra bízták. 2017 végén kezdődött meg a kivitelezés, amely a bejáráson elhangzottak alapján előreláthatólag 2020 nyár közepéig elhúzódik, főként a munkálatok során talált rengeteg töredék és értékes lelet miatt, amelyek a kutatási munkák folytatására és hitelesebb helyiség-rekonstrukciók kidolgozására ösztönözték a tervezőket és kivitelezőket.

A pinceszint kiépítése miatt a Reviczky utcai palotaszárnyat statikai okokra hivatkozva a faszádizmus mértékéig lebontották. A visszaépített strukúrában tantermek, minőségi kőmunkák és kortárs belsőépítészeti részletek kivitelezésére került sor. Ha ezt az épületszárnyat függetlenül vizsgálhatnánk a Múzeum utcai palotarésztől, akkor egy egészen progresszív egyetemi beruházás képe tárulhatna elénk még a monumentális, stilisztikailag nem túl nagy babérokra törő ráépítéssel is. Ám a helyzet az, hogy a két épületszárny műemlékként egy szerves egészet alkot, és az sem biztos, hogy a történelmi mágnásnegyed az a városrész, ahol a hasonló kaliberű emeletbővítéseknek szabadabb utat kellene engedni. Azt viszont ki kell emelni, hogy a munka ezen fázisában a kortárs kivitelezői munka attraktívnak tűnik és tény, hogy ahol statikai szempontból volt mód megőrizni az eredeti struktúrákat (pl.: az egyik lépcsőház eredeti részlete esetében) ott a tervezői csapat is tisztelettel viszonyult mindezek megőrzéséhez.

Az egyetem reprezentatív funkcióit és a dékáni hivatali irodákat foglalja magában a Múzeum utcai palotarész. A másik szárnnyal ellentétben itt számtalan részlet, helyiség, burkolat és a jól ismert díszlépcsőház is megőrződött a háború után, de még így is nagy szerep juthatott a XIX. századi "régészetnek" a tisztítási munkálatok alatt. Stukkótöredékek, burkolatrészletek és a falkutatás során felfedezett információk segítik a restaurátorokat, kutatókat és szakági kivitelezőket a további helyreállítási munkákban. A legérdekesebb talán a bálterem esete, amelyet lényegében a semmiből fognak majd újjáépíteni. Egy évekkel ezelőtti, sajtóban elhíresült fotó juthat az ember eszébe az augsburgi Goldener Saal félig-meddig rekonstruált, éppen készülő mennyezetéről, melyre akkoriban sokunk rácsodálkozva tekintett. Most mégis itt, Budapesten pontosan egy ilyen, éppen újjáépülő, félig elkészült historikus mennyezet és a mellette készülő Lotz-freskó tanulmányok alatt állhattunk többen.

Rengeteg új apró részlet került napvilágra, több ilyen elem be is épült a tervváltoztatásokba: ilyen a szivarszoba kandallójának felfedezett kerámiadíszítése. Akadnak azonban olyan költséges részletek, melyen egyszerűsíteni kellett: ilyen az íves kocsifelhajtó üvegkorlátja a kovácsoltvas korlátok helyén. A munka legjelesebb és vitathatatlan érdeme azonban visszaadta a reprezentatív palotarész oly hiányolt valódi karakterét is. Ez a belsőudvar kupolájának és bádogos munkáinak újjáépítése, mely kivételesen igényes és örvendetes eredménynek mondható a legtöbb részletét tekintve. Így hát lám, a 20. század második felét uraló kortárs továbbépítések, és az új 1:1-es rekonstrukciós szellem egyszerre érhetőek tetten a belváros egyik legizgalmasabb kétarcú épületén. Kíváncsian várhatjuk az átadás utáni állapotot.

 

 

Pálffy-palota
Ötpacsirta utca 4.

A Reviczky utca és az Ötpacsirta utca sarkán álló palota 1867-ben épült a történelmi Pálffy-család pesti otthonaként. A sarkon egy négyszögletű kert kapott helyet, az épület pedig derékszögben emelkedik az épület. Az Ybl Miklós tervei szerint fölépített ház XV. Lajos korából származó franciás jegyeket hordoz magán: erre utal többek között a manzárdtető alkalmazása is. Pálffy Pálné és gyermekei az alsó két szintet használták, felettük pedig bérlakásokat alakítottak ki diákok számára. A Reviczky utca felőli részen lóistállót alakítottak ki. Jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye működik az épületben. Az olvasótermet a Szépművészeti Múzeumból származó festmények díszítik, valamint két márvány kandallót is találunk itt.

Responsive image
A Pállfy-palota

 

 

Törley-palota
Bródy Sándor utca 16.

A historizáló városi palota Ray Rezső tervei szerint 1894-re épült fel Törley József pezsgőgyáros számára. Az összesen öt szárnyból álló épület homlokzata és belső terei különösen gazdagon díszítettek. A főépület homlokzata neobarokk jegyeket mutat. Az erkély kovácsoltvas mellvédet kapott. A kapu feletti mezőben az épületben működő Tudományos Ismeretterjesztő Társulat címerét mutató üvegtáblát, egy címerpajzsban pedig ferdén elhelyezett szalagon az 1894-es évszámot láthatjuk. A főkapun lépünk be, a kapualj bal oldalán találjuk a főlépcsőház bejáratát, mögötte a díszes előcsarnokkal és főlépcsővel, továbbmenve pedig egy négyszög alakú udvarba juthatunk. A főépületet keskeny, öntöttvas szerkezetű átjáró kapcsolja össze a nyugati szárnnyal.

Responsive image
A Törley-palota 2019-ben

 

 

Wenckheim-palota
Szabó Ervin tér 1.

A Szabó Ervin téren álló épület 1886 és 1889 között épült fel a korszakban igen népszerű, Szászországból érkezett Meining Artúr tervei szerint. Az építész neoreneszánsz, neobarokk, rokokó és biedermeier elemeket vegyített a Wenckheim Frigyes számára tervezett palotájában. A kőből készült homlokzat drezdai barokk, a belső tér XV. Lajos-féle jegyeket hordoz magán. Rácsait, kapuit és kandelábereit Jungfer Gyula, a korszak elismert művésze készítette. 1927-ben a gróf örökösei a fővárosnak adták el az épületet, majd négy év múlva, 1931-ben itt nyílt meg a Fővárosi Könyvtár, amely azóta is itt működik. A 2001-ben befejezett, Hegedűs Péter tervei szerint végrehajtott bővítés és átalakítás után az egyetemisták és a külföldi diákok kedvencévé vált a hangulatos könyvtár. A műemlék palota egyes termeiben megőrizték az eredeti berendezést.

Responsive image
A Weckheim-palota a Baross utca felől

 

 


AJÁNLÓ

Képek

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Hamarosan!

Adatok

  • Tervezője: -
  • Építés ideje: -
  • Felújítása: -

Megközelítése

  • Opera
  • Opera
  • Opera