Józsefváros Budapest egyik legsűrűbb kulturális területe, ezen belül a Pollack Mihály tér és környéke a Belső-Józsefvárosnak a Belső-Ferencvárossal, illetve a Belvárossal közvetlenül határos része. A Palotanegyedet meghatározó műemlék épületek határolják: a Magyar Nemzeti Múzeum, a Festetics-palota, az Esterházy-palota és a Károlyi-palota.
A Palotanegyed, egyike a főváros legszebb
negyedeinek, ahol lépten-nyomon történelmi épületekre, szebbnél szebb
főúri palotákra bukkanunk. A Múzeum körút - Rákóczi út - Nagykörút -
Üllői út által határolt negyedben sokáig csak földszintes, vályogból
épült házak álltak, majd a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Lovarda és a Régi
képviselőház megépülése után gyors fejlődésnek indult a környék, amelyet
a beköltöző arisztokraták miatt sokan Mágnásfertály, illetve
Palotanegyed néven illettek.
A városfejlődés kezdete az 1700-as évekre tehető, alapjául a kedvező
földrajzi elhelyezkedés szolgált. A belvárossal szomszédos - ma
Palotanegyednek elnevezett – területen már korán megkezdődött
Belső-Józsefváros benépesülése. Addig főleg kertek foglalták el e
területet, amelyek a városfalon belüli házakhoz tartoztak: Pest lakosai
itt termelték meg a háztartásukba szükséges zöldséget és gyümölcsöt. A
területet sugarasan ma átszelő fő útvonalak már 1730 előtt is léteztek:
Kerepesi országút (ma Rákóczi út), Szolnoki országút (ma Üllői út) és a
dűlőútként keletkezett, s így irányát gyakran változtató Kőbányai, Major
vagy Kálvária út (ma Baross utca).
A Nemzeti Múzeum mögötti teret az 1950-es években nevezték el Pollack
Mihályról, míg korábban ez a szakasz csupán az Ötpacsirta utca
kiszélesedő része volt. Az utcát hívták még Puskin illetve 1874-től
Eszterházy utcának is.
Józsefváros térképe, 1836.
A Palotanegyed (és egyben a kerület) első házai 1725
körül a Hatvani és a Kecskeméti városkapuknál (Astoria, illetve Kálvin
tér) épültek. 1740-es évektől megindult a kertövezet beépítése. Az
Országút (ma Múzeum körút) első háza 1747-ben épült fel, majd az 1760-as
évek végére már teljes hosszában földszintes házak szegélyezték. A
Nemzeti Múzeum helyén Batthyányi József hercegprímás rendezte be
villáját, amit a nemzet 1813-ban társadalmi adakozásból összegyűjtött
pénzen vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum számára.
Az Országúttól a mai Bródy Sándor utca vonalában a Téglaégető út
vezetett a Rákóczi tér helyén volt téglaégető felé; ennek az útnak az
első háza 1741-ben épült fel a Rádiószékház helyén. A Téglaégető út
legnagyobb háza az 1766-ban épült Zerge-ház volt és ebben működött a
Kőszáli Zergéhez címzett kocsma. A Zerge-ház 1828-tól a Rókus kórház
fiókkórháza lett.
A mai Gutenberg tér helyén a Rákos-árok keresztezte a Téglaégető utat;
az esőzéskor gyakran kiöntő árok a Mária és a Somogyi Béla utcák
vonalában szelte át a Palotanegyed területét. A kertövezet Üllői út felé
eső része később, csak az 1760-as évektől kezdett beépülni. A
parcellázást itt több befolyásos városi tisztviselő hátráltatta, akik a
terület kertjeinek többségét birtokolták. A kertövezet beépítésével
kialakult - előbb hosszanti, majd keresztirányban - a Belső-Józsefváros
napjainkig alig változott utcahálózata.
A XIX. Század első évtizedeiben egy döntő lépésnek köszönhetően lendült
előre a Palotanegyed betelepülése. Ezekben az években zárult le a
kertövezet átalakulása és a laza építkezési formát zárt utcasorok
váltották fel. A spontán utcaalakulások korszaka szintén ez időben
zárult le: az új utcák létesítését a Szépítő-bizottságnak a
szakvéleménye döntötte el. A negyed (csakúgy, mint a kerület) házai
jórészt vályogból épültek és földszintesek voltak, s éppen ez a
magyarázata, hogy miért a Józsefvárosban volt az 1838. márciusi árvíz
pusztítása a legnagyobb.
Belső-Józsefváros fejlődésére múltbéli távlatból jótékonyan hatott az
1838-as árvíz, hiszen azt követően gyors iramú újjáépítés kezdődött, a
Rákos árkot betemették és elrendelték, hogy az árok vonalán belül
(Somogyi Béla és Mária utcák vonalától a Múzeum körútig) csak emeletes
kőházak építhetők. A területen megindult a városiasodás, a belvárosból
kiinduló városfejlődés és a század végéig kiépült a kerület magas
presztízsű, úgynevezett "Palotanegyede”.
A Pollack Mihály tér keleti oldala a Bródy Sándor utca és a Múzeum utca között
(Ybl Miklós rajza)
(Festetics-palota, Nemzeti tornacsarnok, Nemzeti Lovarda, Károlyi-palota)
Az Eszterházy utca és épületei 1895 után
Fejlődését elősegítette az a körülmény is, hogy több
országos intézmény székháza e területen kapott otthont. József nádor
rendelkezésére két fontos épületet építettek a negyedben: a Nemzeti
Színházat (1837) és a Magyar Nemzeti Múzeumot (1847). Továbbá itt nyílt
meg 1865-ben a Képviselőház (ma az Olasz Kultúrintézet) is. Az így
kialakult központ körül grófok, bárók, hercegek, valamint több
arisztokrata család építetett a korra jellemző stílusban palotát,
amelyek a mai napig a Palotanegyed büszkeségei.
A környék kiépítése előtt a Magyar Nemzeti Múzeum körül még csak
gyümölcsösök, legelők léteztek, az épület adott presztízst a környéknek,
ahol – mivel a korabeli Országgyűlés a múzeumban ülésezett – sorra
épültek a főúri paloták.
A terület beépülése már az 1849-es szabadságharc leverése után
elkezdődött; a területen arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok
kezdtek neves építészekkel fényűző palotákat, kúriákat építtetni állandó
lakhely gyanánt. Nagyjából 1860 és 1900 között épült fel a legtöbb
épület.
A tehetős családoknak szinte kötelező volt itt építkezni: arisztokraták,
nemesek és gazdag polgárok építettek itt palotákat. A vidékről érkező
főurak is itt építettek maguknak pesti hajlékot. A negyedben számos
palotát találunk, ezeknek többsége viszonylag jó állapotban vészelte át
az elmúlt száz-százötven évet.
Paloták
Almássy-palota
Ötpacsirta utca 2.A macskaköves Ötpacsirta és a Múzeum utca sarkán álló épület 1877-ban épült Gottgeb Antal tervei szerint Gróf Almássy Kálmán számára. A hatalmas palotákkal körülvett épület megjelenése szerényen elegáns, homlokzata egyszerű. A kapun belépve hangulatos kertet találunk. Az udvar egy nyugodt oázis a városban, borostyánnal futtatott falaival, falikútjával és virágot mintázó kőkocka burkolatával. Az udvaron található barokk szobor eredetije a Szépművészeti Múzeumban látható. Az íves lépcső fölött vasszerkezetes sárga üvegtetőt találunk. A magasföldszinten alakították ki az egykori lakórészt, amely utcai szobákból, egy felülvilágítós ebédlőből, öltözőből és egy fürdőszobából állt. Az udvar körül található korábbi kiszolgálóhelyiségekben kiállításokat és rendezvényeket tartanak. Az épületben működik többek közt a Magyar Építész Kamara, valamint egy étterem, a népszerű Építész Pince.
A földszintes, nehezen észrevehető palota az Ötpacsirta utca - Pollack Mihály
tér találkozásánál (kép: Google)
Degenfeld-Schonburg-palota
Az épület funkciója egyszerre főúri palota és bérház: az Ybl Miklós életművében gyakori háztípus egyik első példáját láthatjuk. A palota és a bérház lakói nem zavarták egymást, hiszen két bejárattal és lépcsőházzal épült. A homlokzat meghatározó eleme a földszint és az első emelet rusztikái. A félköríves főkapu fölött erőteljes gyámokat és hosszú erkélyt figyelhetünk meg. A két udvaron és az oszlopos főlépcsőházban feltűnnek az Ybl által kedvelt vasszerkezetek és öntöttvas korlátok. A háromemeletes ház építtetője az Odescalchi család. Az egyik névadó Degenfeld Anna, aki herceg Odescalchi Gyula felesége volt. E házban élt ‘a generális’, vagyis Tisza Kálmán miniszterelnök és felesége, Degenfeld-Schonburg Ilona. A házat Józsefváros számos más épületéhez hasonlóan felújítják, így hamarosan eredeti pompájában áll majd a Bródy Sándor utca és Puskin utca sarkán, az Andrássy Egyetemmel szemben.
A Degenfeld-palota a Pollack Mihály tér felől
Képviselőház
A mai Bródy Sándor utcában álló épület eredetileg az alsóházi képviselők számára épült, a felsőház tagjai pedig a közeli Nemzeti Múzeumban üléseztek. Az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz épület mindössze öt hónap alatt készült el 1863-ban. A képviselők az 1900-as évek elején átköltöztek a Duna partjára, Steindl Imre épületébe, Ybl palotája pedig 1942 óta nem csak építészeti stílusában képviseli az olasz kultúrát és szellemet. Az épületben könyvtár, 140 fős moziterem, mintegy 500 fős koncertterem és egy hangulatos kávézó is található.
Az egykori Képviselőház homlokzata
Károlyi-palota
Pollack Mihály tér 3.A francia reneszánsz kastélyépítészet modorában, Ybl Miklós tervei szerint gróf Károlyi Lajos számára épült 1863-1865 között. Szobrászati díszítését Schaffer Károly faragta. A palota 1945-ben leégett, külső helyreállítását 1972-ben fejezték be.
A Károlyi-palota 2019-ben
Nemzeti Lovarda
A XIX. század magyar szabadságharca, majd a megtorlások közepette hazánk
magyar lovaskultúrája eleinte kiheverhetetlennek látszó méretű károkat
szenvedett. A gödörből kifelé vezető egyik utat a Nemzeti Lovas Egylet vezetője
által javasolt új lovas központ pesti felépítése jelentette. A tervek
elkészítésére Ybl Miklóst kérték fel.
A Nemzeti Lovarda és Tornacsarnok a mester korai művei közé tartozott;
megelőzően a legjelentősebb tervezésének talán a Grabovszky-villa számított,
mely máig az egyik legszebb budai villa.
A Nemzeti Lovardát végül 1857-ben adták át. A neki otthont adó utcát akkoriban
Ötpacsirtának nevezték a Nemzeti Múzeum mögött. Az épületben táncterem, lovarda,
testgyakorló, lőgyakorló- és vívópálya is működött. Az előkelő származásúak, a
lovas urak fontos találkozóhelye lett a Nemzeti Lovarda, és nem utolsó sorban
nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nagyjából ettől az időszaktól számítva
Mágnásfertály úgy alakult ki, ahogyan azt ma is ismerjük. A legtöbb mágnáspalota
1860 és 1900 között épült fel a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, a Kálvin
tér és a Múzeum körút által határolt városrészben.
A ma már nem létezi lovarda
A Nemzeti Lovarda tetején valaha állt méltóságteljes lószobrot (ld. itt a kis
képen balra!) a szoborlap.hu szerint Anton Dominik Fernkorn készítette 1871-ben.
Nos, ha maradt hírmondó az épületből, akkor az ez a szobor. A világháborús
harcokban nem pusztult el, és nem is olvasztották be 1948-ban; a Bábolna Nemzeti
Ménesbirtokra került (Tata-Dióspuszta), ahol ma is megtekinthető. Tehát van egy
darab (nem is annyira kicsi darab) régi Palotanegyed Tatán.
A Nemzeti Lovarda a II. világháború végéig üzemelt, amikor a háborús sérülései
miatt a Műemlékek Országos Bizottságának a tiltakozása ellenére 1948-ban
lebontották.
Eszterházi-palota
Pollack Mihály tér 8.
Az egyemeletes épületet Baumgarten Alajos tervei
szerint, 1865-ben emelték. 1946-1949 között
köztársasági elnöki palota volt. Jelenleg a
Magyar Rádió működik benne.
Az Eszterházi-palota napjainkban
Festetics-palota
Pollack Mihály tér 10.
A kora eklektikus stílusú palotát Ybl Miklós
tervezte 1862-ben, Festetics György számára. A
térre néző főhomlokzatot négy oszlop
hangsúlyozza, amelyek az első emeleti
középerkélyt tartják. A díszes,
szemöldökpárkányos ablaksor a Bródy Sándor utcai
homlokzaton is folytatódik.
A Nemzeti Múzeum mögötti
Pollack Mihály téren álló palota jórészt
megőrizte eredeti állapotát és belső tereit, így
megfigyelhetjük az építtető család életmódjának
emlékeit is. Természetesen külön helyet kaptak a
reprezentáció, a magánélet és a kiszolgáló
funkciók. Az Ybl Miklós által tervezett épületbe
lépve megcsodálhatjuk az egykori szalonokat és
lakosztályokat, a francia barokk stílusú
lépcsőház stukkós virágdíszeit, a díszterem
eredeti csillárjait és egyedi intarziás
padlóburkolatát, valamint a bálterem velencei
tükreit és cseh kristálycsillárjait. Lent az
egykori hintótárolóban manapság kávézót
találunk. Az itáliai palazzok mintájára épült
palota a legszebbek közül való egész Budapesten
– itt még egyetemi előadást is élmény lehet
hallgatni.
A Festetics-palota a tér északi végén (mögötte a Degenfeld-palota)
Kubinek-palota
Baross utca 40.
Az 1843-ban földszintes lakóházként, a magyar
klasszicista építészet vezető alakja, Hild
József tervei szerint született épületre
1861-ben ültettek újabb emeletet, a három
központi ablak felett pedig megjelentek a
félkörívet követő virágfüzérdíszek.
A századforduló előtt már az út túloldalán álló
SOTE részévé vált, előbb fül-orr-gégészeti
rendelőként, majd a rendszerváltás előtt vegyi
raktárként, illetve a II. Kórbonctani Tanszék
otthonaként ismert épület felújítása a
szocializmus évtizedei alatt rendre elmaradt,
változást pedig az elmúlt harminc év sem hozott.
Az egyetem 2004-ben lemondott az épületről,
remélve, hogy az új tulajdonosok rendezik a
sorsát, de nem így történt. Három terv is
született a megmentésére: a hátsó szárnyhoz
kötődő toldaléképületek lebontása után 2009-ben
egy hotelprojektet, 2010-ben egy magánklinikát,
2017-ben pedig egy 66 lakásos garzonházat
álmodtak ide, természetesen a műemlék épület
felhasználásával. 2019 áprilisában hátborzongató
képek jelentek meg az épületről, amelyen
nagymértékű bontás történt: szétbontott
falakról, széttört ablakkeretekről, a
vörösmárvány lépcsőfokokról, valamint a teljes
egészében hiányzó hátsó szárnyról készültek
képek.
A beruházó Luxus Rezidencia Kft. honlapja ekkor
még elérhető volt, de az akkor meglepő módon már
csak 59 apartmant magába foglaló épületként
említi a talajszondás geotermikus hűtés-fűtés
rendszerrel, olasz konyhabútorral, onyx mosdóval
és elsőrangú minőségével csábító, Palota
Apartmanház fantázianéven emlegetett
garzonházat.
Az 1998 végén alapított cég a honlap hiánya
ellenére meglepő módon ma is működik, a társaság
tagjai közt azonban komoly változás történt:
2018 tavaszán az előző évben alapított, izraeli
tulajdonosi hátterű, üzletviteli tanácsadást
nyújtó D.N.M.B. Consulting Kft, illetve a Szív
Apartmanház Kft.-ben is jelenlévő , szintén
izraeli állampolgárságú Shlomo Shenbaum került a
képbe, de az ügyvezetői poszton is csere történt
– ezt a pozíciót a több belvárosi
apartmanprojektben közvetlenül, a Gozsdu Club
Kft.-ben pedig egy cégen át érdekelt Levi
Dorottya Hedvig vette át.
2017-2018 telén az épület jórészt szabadon, tető
nélkül ázott, néhány héttel később azonban
hullámlemezt helyeztek az ég felé meredő falakra
– derült ki a környéken élők elmondásából. Ezt a
kijelentést némiképp árnyalják a fővárosi
bérházak rejtett belső udvarait bemutató
Gangvégek, avagy egyszer a körfolyosó is véget
ér nevű Facebook-oldalon közölt, április 8-án
készült fekete-fehér fotók, melyekből kiderül,
hogy a tömb belseje felől a ház továbbra is
ázik, hiszen a tetőt helyettesítő lemezek egy
része már nincs a helyén.
Az épület állapota 2019-ben (kép: Nagy Zsolt Levente)
Az épület állapota 2019-ben (kép: Vincze Miklós)
A rekonstrukció látványterve (kép: Palota Apartmanház)
A projekt látványterve komoly
aggodalmat váltott ki a szakma egy részéből,
hiszen a kétségkívül látványos, dr. Komjáthy
Attila által 2015-ben készített tervek tanúsága
szerint a romantikus műemlék fölé négy szint, a
mögötte felszabadult telekrészre pedig egy
hétemeletes, hozzá kapcsolódó épület került
volna, kissé erőltetett egyszerűségével és
modernitásával nemes egyszerűséggel zárójelbe
téve a történelmi épületet.
A korábban már lebontott hátsó épületszárny
romjait ugyan eltakarították, az épület azonban
2017-2018 telén heteken át tető nélkül ázott,
mielőtt valódi védelmet nyújtó hullámlemezeket
helyeztek volna rá. Ezek persze nem maradtak a
helyükön: 2018 tavaszára lecsúsztak, sőt, egy
részük az udvar különböző részein hevert, az
épület hátsó frontjának egy, a megkezdett
bontási munkálatok miatti gyengülésnek
köszönhetően beomlott.
A házon 2019 nyár végén megjelent egy szűkszavú
tájékoztató tábla, amely szerint augusztusban
megindultak a két éven át tartó, továbbra is
Palota Apartman nevet viselő ház munkálatai.
A korábban visszavont építési engedélyt most
látszólag változatlan formában újra megszerzett,
geometrikus hűtés-fűtési rendszert, sőt, akár
teljesen berendezett otthonokat is ígérő projekt
ötvenkilenc lakásának közel kétharmadát,
harminchat otthont – a felső négy szint összes
lakását, mindössze egy kivételével – már le is
foglalták.
2019 augusztusán az épület mögötti fákat rövid
idő alatt kivágták, azóta azonban semmiféle
mozgás nincs az épület körül, ami mostanra már
tényleg az összedőlés szélére került.
Károlyi-Csekonics-palota
Múzeum utca 17.
Gróf Károlyi István országgyűlési képviselő és
felesége, Csekonics Margit 1891-ben adott
megbízást a családi rezidencia megtervezésére
Ferdinand Fellner és Herman Helmer bécsi
székhelyű irodája számára. Ők olyan épületeket
terveztek, mint például a bécsi Volkstheather, a
pesti Vígszínház, a szegedi és a kolozsvári
Nemzeti Színház, a kecskeméti Katona József
Színház.
A neobarokk homlokzatú palota elegáns
arisztokrata bálok helyszíne volt. Az impozáns
hall legérdekesebb része a Thék Endre műhelyében
tölgy- és hársfából faragott körlépcső. Az
épületben a korszak másik jelentős műiparosa,
Jungfer Gyula által készített díszrácsai és
lámpái is fellelhetők. A két művész-iparos a
korszak legjelentősebb épületeinek, egyebek
között az Országház és az Operaház díszítésében
is részt vett. Az emelten találjuk az egykori
táncestek színhelyeként szolgáló 300 fős
bálteremet, melynek Lotz Károly által festett,
drámai hangvételű mennyezetfreskója Bacchus
diadalmenetét ábrázolja.
Az épületnek a grófi pár halála után szép számú
tulajdonosa volt. Egy időben itt talált otthonra
a francia majd a svéd nagykövetség, a Baross
Szövetség Kereskedő Iparos és Rokonszakmák
Egyesülete, a Pedagógus Intézet és a Lenin
Intézet, 1955-ben költözött be az Országos
Műszaki Könyvtár, majd a Kempelen Farkas
Hallgatói Információs Központ. 2011 januárja óta
a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz
tartozó Wekerle Sándor Alapkezelő használatában
állt.
A Kormány 2015 végén döntött arról, hogy az
épület felújítását követően a Magyarországi
Református Egyház tulajdonába adja a palotát. A
2017-es költségvetésben csaknem egymilliárd
forintot biztosítanak a felújítási munkálatokra,
2018-ban további 8,7 milliárd, 2019-ben pedig
több mint 4,5 milliárd forintos keretet kell
biztosítani a kivitelezésre.
A palota két utcát köt össze: a Múzeum, valamint
a Reviczky utcát. Utóbbi irányából viszonylag
visszafogott homlokzat fogad minket, de át kell
csak lépnünk a kapualjon és rögtön egy
ízig-vérig arisztokrata "belső-főhomlokzat"
tárul elénk egy íves kocsifelhajtóval ellátott
udvar főtengelyében. A Reviczky utcai épülettömb
a kiszolgáló funkcióknak adott valaha helyett,
és e mögé építették valójában a reprezentatív
palotát. Tulajdonképpen egy barokk kastély
zártsorba épített, nagyvárosi verziójáról van
szó.
Tervezői az Osztrák–Magyar Monarchia jól ismert
színház-, és "kulisszaépítészet" mesterei,
Ferdinand Fellner és Hermann Helmer voltak, akik
egyúttal az épület stilisztikai részleteivel is
újat tudtak itthon mutatni: ez a palota az egyik
első fővárosi, igazán minőségi neobarokk épület.
Az építési munkálatokat az utolsó időszakban már
Meinig Arthur vezette, aki később nagy karriert
futott be hazánkban és többek között a
szomszédos Wenkheim-palotát is neki
köszönhetjük. Ebben az épületben egy-egy
részletet tekintve könnyen ráismerhetünk a
Károlyi-Csekonics palota hatására is.
A Csekonics-palota a magasból
A háború természetesen ezt az
emléket sem kímélte. Számos részletet, köztük a
belső homlokzatok kupoláit, valamint a báltermet
is eltüntette a történelem. Az 1950-es és
1960-as évek munkálatai során pedig jelentős
átalakításokat kellett eszközölni a
funkicóváltás okán (itt rendezkedett be például
az Országos Műszaki Könyvtár). A Reviczky utcai
szárnyban történt a legtöbb átalakítás, köztük
két emeltnyi ráépítés.
A Kormány 2015-ben a Magyarországi Református
Egyház tulajdonába adta a palotát, az
átalakítási terveket pedig a BME-MG Konzoricumra
bízták. 2017 végén kezdődött meg a kivitelezés,
amely a bejáráson elhangzottak alapján
előreláthatólag 2020 nyár közepéig elhúzódik,
főként a munkálatok során talált rengeteg
töredék és értékes lelet miatt, amelyek a
kutatási munkák folytatására és hitelesebb
helyiség-rekonstrukciók kidolgozására
ösztönözték a tervezőket és kivitelezőket.
A pinceszint kiépítése miatt a Reviczky utcai
palotaszárnyat statikai okokra hivatkozva a
faszádizmus mértékéig lebontották. A
visszaépített strukúrában tantermek, minőségi
kőmunkák és kortárs belsőépítészeti részletek
kivitelezésére került sor. Ha ezt az
épületszárnyat függetlenül vizsgálhatnánk a
Múzeum utcai palotarésztől, akkor egy egészen
progresszív egyetemi beruházás képe tárulhatna
elénk még a monumentális, stilisztikailag nem
túl nagy babérokra törő ráépítéssel is. Ám a
helyzet az, hogy a két épületszárny műemlékként
egy szerves egészet alkot, és az sem biztos,
hogy a történelmi mágnásnegyed az a városrész,
ahol a hasonló kaliberű emeletbővítéseknek
szabadabb utat kellene engedni. Azt viszont ki
kell emelni, hogy a munka ezen fázisában a
kortárs kivitelezői munka attraktívnak tűnik és
tény, hogy ahol statikai szempontból volt mód
megőrizni az eredeti struktúrákat (pl.: az egyik
lépcsőház eredeti részlete esetében) ott a
tervezői csapat is tisztelettel viszonyult
mindezek megőrzéséhez.
Az egyetem reprezentatív funkcióit és a dékáni
hivatali irodákat foglalja magában a Múzeum
utcai palotarész. A másik szárnnyal ellentétben
itt számtalan részlet, helyiség, burkolat és a
jól ismert díszlépcsőház is megőrződött a háború
után, de még így is nagy szerep juthatott a XIX.
századi "régészetnek" a tisztítási munkálatok
alatt. Stukkótöredékek, burkolatrészletek és a
falkutatás során felfedezett információk segítik
a restaurátorokat, kutatókat és szakági
kivitelezőket a további helyreállítási
munkákban. A legérdekesebb talán a bálterem
esete, amelyet lényegében a semmiből fognak majd
újjáépíteni. Egy évekkel ezelőtti, sajtóban
elhíresült fotó juthat az ember eszébe az
augsburgi Goldener Saal félig-meddig
rekonstruált, éppen készülő mennyezetéről,
melyre akkoriban sokunk rácsodálkozva tekintett.
Most mégis itt, Budapesten pontosan egy ilyen,
éppen újjáépülő, félig elkészült historikus
mennyezet és a mellette készülő Lotz-freskó
tanulmányok alatt állhattunk többen.
Rengeteg új apró részlet került napvilágra, több
ilyen elem be is épült a tervváltoztatásokba:
ilyen a szivarszoba kandallójának felfedezett
kerámiadíszítése. Akadnak azonban olyan
költséges részletek, melyen egyszerűsíteni
kellett: ilyen az íves kocsifelhajtó
üvegkorlátja a kovácsoltvas korlátok helyén. A
munka legjelesebb és vitathatatlan érdeme
azonban visszaadta a reprezentatív palotarész
oly hiányolt valódi karakterét is. Ez a
belsőudvar kupolájának és bádogos munkáinak
újjáépítése, mely kivételesen igényes és
örvendetes eredménynek mondható a legtöbb
részletét tekintve. Így hát lám, a 20. század
második felét uraló kortárs továbbépítések, és
az új 1:1-es rekonstrukciós szellem egyszerre
érhetőek tetten a belváros egyik legizgalmasabb
kétarcú épületén. Kíváncsian várhatjuk az átadás
utáni állapotot.
Pálffy-palota
Ötpacsirta utca 4.A Reviczky utca és az Ötpacsirta utca sarkán álló palota 1867-ben épült a történelmi Pálffy-család pesti otthonaként. A sarkon egy négyszögletű kert kapott helyet, az épület pedig derékszögben emelkedik az épület. Az Ybl Miklós tervei szerint fölépített ház XV. Lajos korából származó franciás jegyeket hordoz magán: erre utal többek között a manzárdtető alkalmazása is. Pálffy Pálné és gyermekei az alsó két szintet használták, felettük pedig bérlakásokat alakítottak ki diákok számára. A Reviczky utca felőli részen lóistállót alakítottak ki. Jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye működik az épületben. Az olvasótermet a Szépművészeti Múzeumból származó festmények díszítik, valamint két márvány kandallót is találunk itt.
A Pállfy-palota
Törley-palota
Bródy Sándor utca 16.A historizáló városi palota Ray Rezső tervei szerint 1894-re épült fel Törley József pezsgőgyáros számára. Az összesen öt szárnyból álló épület homlokzata és belső terei különösen gazdagon díszítettek. A főépület homlokzata neobarokk jegyeket mutat. Az erkély kovácsoltvas mellvédet kapott. A kapu feletti mezőben az épületben működő Tudományos Ismeretterjesztő Társulat címerét mutató üvegtáblát, egy címerpajzsban pedig ferdén elhelyezett szalagon az 1894-es évszámot láthatjuk. A főkapun lépünk be, a kapualj bal oldalán találjuk a főlépcsőház bejáratát, mögötte a díszes előcsarnokkal és főlépcsővel, továbbmenve pedig egy négyszög alakú udvarba juthatunk. A főépületet keskeny, öntöttvas szerkezetű átjáró kapcsolja össze a nyugati szárnnyal.
A Törley-palota 2019-ben
Wenckheim-palota
Szabó Ervin tér 1.A Szabó Ervin téren álló épület 1886 és 1889 között épült fel a korszakban igen népszerű, Szászországból érkezett Meining Artúr tervei szerint. Az építész neoreneszánsz, neobarokk, rokokó és biedermeier elemeket vegyített a Wenckheim Frigyes számára tervezett palotájában. A kőből készült homlokzat drezdai barokk, a belső tér XV. Lajos-féle jegyeket hordoz magán. Rácsait, kapuit és kandelábereit Jungfer Gyula, a korszak elismert művésze készítette. 1927-ben a gróf örökösei a fővárosnak adták el az épületet, majd négy év múlva, 1931-ben itt nyílt meg a Fővárosi Könyvtár, amely azóta is itt működik. A 2001-ben befejezett, Hegedűs Péter tervei szerint végrehajtott bővítés és átalakítás után az egyetemisták és a külföldi diákok kedvencévé vált a hangulatos könyvtár. A műemlék palota egyes termeiben megőrizték az eredeti berendezést.
A Weckheim-palota a Baross utca felől
Képek
Hamarosan!