Budapest Magyarország fővárosa, egyben legnagyobb és legnépesebb városa. Budapest az ország politikai, kulturális, kereskedelmi, ipari és közlekedési központja.
2017-ben regisztrált lakónépessége meghaladta az 1,7
(elővárosokkal együtt pedig a 2,5) millió főt. A város lakossága
1989-ben volt a legnagyobb, az akkori lélekszám 2,1 millió fő volt, és
az ezt követő szuburbanizáció után is megmaradt az ország legnépesebb
városának. A város területe 525,14 négyzetkilométer, ebben a tekintetben
is első az ország települései között.
Budapest története a keltákig nyúlik vissza, mivel a város eredetileg
kelta település volt. A rómaiak által létrehozott, a Danubius folyó jobb
partján fekvő
Aquincum és a bal parti
Contra-Aquincum volt Pannonia
Inferior provincia székhelye. A magyarok a IX. században érkeztek erre a
területre. Az első általuk létrehozott települést a mongolok 1241 és
1242 között, a tatárjárás során teljesen kifosztották és elpusztították.
A helyreállított város a XV. században lett a magyarországi reneszánsz
humanizmus központja. Ezt követően százötven évnyi török hódoltság lett
a sorsa, amely teljesen elpusztította a középkori Budát, és csak a
XVIII-XIX. században tudott újra felfejlődni az európai szintre. Az
1867-es Kiegyezést követően Bécs mellett az Osztrák–Magyar Monarchia
második fővárosa volt. 1873-ban egyesítették Budát, Pestet és Óbudát, s ekkor jött
létre Budapest. Ebben az időben épültek a város leghíresebb épületei, és
ekkor nőtte ki magát világvárossá. 1950-ben újabb szomszédos
településeket csatoltak hozzá, amellyel elérte mai méretét.
Budapesten több világörökségi helyszín is található, többek között a
Duna-part látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út, a Hősök tere és a
Millenniumi Földalatti Vasút, a világ első villamos hajtású, egyben
Európa második földalatti vasútja a londoni után. Turisztikailag
jelentősek még a város Duna-hídjai, valamint gyógyfürdői, mivel Budapest
a világ legtöbb gyógyfürdővel rendelkező fővárosa. Itt található még a
világ legnagyobb termálvizes barlangrendszere, Európa legnagyobb
zsinagógája, valamint a magyar Országház is, amely a
világ harmadik legnagyobb parlamenti épülete.
Budapest földrajza
Budapestet Pest megye öleli körül, amelynek 81 települése Budapest agglomerációjához tartozik.
Peste megye Magyarország térképén (középen Budapest)
A főváros észak-déli irányban 25, kelet-nyugati
irányban 29 km kiterjedésű. Legmélyebb pontja a
Duna szintje, amely
közepes vízállásnál 96 méterre, míg legmagasabb pontja, a János-hegy 529
méterre van a tengerszint felett. Magyarország közlekedésében központi
szerepe van, mivel Budapestre futnak be a sugárirányú autópályák és
nemzetközi jelentőségű vasútvonalak.
Budapest területét a Duna észak-déli irányban mintegy 28 kilométeren
szeli ketté, amelynek jobb partján Buda, bal partján Pest terül el.
A nyugati oldalon a Budai-hegység helyezkedik el, míg a keleti parton a Pesti-síkság húzódik,
amelyet északkeletről a Gödöllői-dombság lankái öveznek.
Buda alapvetően
lakó- és pihenőövezet, északi és déli részén gazdasági övezetekkel, míg
Pest igazgatási, kereskedelmi és ipari központ, nagy lakóterületekkel és
szórakoztató létesítményekkel.
Természeti adottságaiban meghatározó a
Duna, Közép-Európa legnagyobb folyója, amely észak–déli irányban,
mintegy 30 kilométer hosszan és 400 méteres átlagos szélességgel
folyamként szeli át a fővárost. A Duna budapesti szakaszán három sziget
található. Ezek közül a legnagyobb a déli Csepel-sziget, amelynek csak
északi csúcsa van a városhatáron belül; ezt követi a város szívében
elhelyezkedő, történelmi múltra visszatekintő Margit-sziget, ettől
északra pedig az Óbudai-sziget fekszik. A város
északi határán túl kezdődik a Dunakanyarig felnyúló Szentendrei-sziget.
A Duna a főváros vízbázisa. Európa egyik legjelentősebb vízi útja,
ezenkívül üdülési, sportolási és utazási lehetőségeket nyújt a nagyváros
lakosságának. Budapest természeti értékekben rendkívül gazdag város,
többek között barlangok, források, növénytársulások élőhelyei, kiterjedt
parkok állnak természetvédelem alatt. A város szívében található a
Gellért-hegy. A ritka természeti értékek közül megemlítendő a
Pál-völgyi-barlangrendszer, a Sas-hegyi Természetvédelmi Terület és a
Merzse-mocsár.
Budapest eredeti növényzete csak a hegyvidéki részen és csak igen
részlegesen maradt meg, a város növényeinek elsöprő többsége már
telepített. Ezekkel egyrészt az utak mellé ültetett fasorokban, másrészt
a város parkjaiban lehet találkozni. Említésre méltó azonban a Gellért-
és Sas-hegyen élő közönséges csikófark (Ephedra distachya), mely
fokozottan védett gyógynövény. A Gellért-hegy másik ismert, és
Magyarországon csak itt előforduló növénye a szintén fokozottan védett
sárgás habszegfű (Silene flavescens).
A telepített fák között több nevezetes is akad. Budapest valószínűleg
legidősebb fája egy pesthidegkúti kertben álló, ötszáz évesnek becsült
krími hárs (Tilia x euchlora), de nevezetes a Lánchíd pesti hídfőjénél
1789-ben ültetett fehér akác (Robinia pseudoacacia), valamint
Kelet-Európa legidősebb libanoni cédrusa (Cedrus libani), ami a II.
kerületben, Fedák Sári egykori villájának parkjában található, és
120-150 éves kora és hatalmas, 12 méteres termete ellenére még
„gyereknek” tekinthető, hiszen akár 2000-3000 évig is elélhet.
A madarak közül legjellemzőbb a parlagi galamb (Columba livia), a házi
veréb (Passer domesticus), a sarlósfecske (Apus apus), a balkáni gerle
(Streptopelia decaocto), a fekete rigó (Turdus merula), a dolmányos
varjú (Corvus corone), a szarka (Pica pica), a dankasirály (Larus
ridibunus), a széncinegék (Parus major) és egyes pintyfélék
(Fringillidae), valamint a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros).
Vannak ragadozó madarak is mint például a vörös vércse (Falco
tinnunculus), amely 70-80 párral is képviselteti magát, és előfordul
vándorsólyom (Falco peregrinus) is. Az egyre enyhébb telekkel a
házikedvenc madarak is megjelennek: pl. rendszeresen kerülnek ki a
szabadba papagájok, és megfigyelték már, hogy fészket is rakott egy
barátpapagáj (Myiopsitta monachus) pár.
Vannak időszakosan megjelenő vándormadarak is. Telente nagy tömegben
érkeznek nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo). A folyóparti részeken a
város hulladékát is feldolgozó madarak a sirályok, közöttük előfordul a
sárgalábú sirály (Larus cachinnans) és a viharsirály (Larus canus). A
Merzse-mocsár madárvilága is nagyon színes, talán kiemelhető a sok itt
élő madárfaj közül a bölömbika (Botaurus stellaris) és a gyurgyalag
(Merops apiaster). A mocsárban természetesen előfordulnak különböző
békafajok, vízisiklók és mocsári teknősök is.
A Duna fővárosi szakaszán a sodrásban lévő részeken fogható halak pl. a
fogassüllő (Sander lucioperca), a folyami harcsa (Silurus glanis) és a
rózsás márna (Barbus barbus), míg a csendesebb részeken ponty (Cyprinus
carpio), kárászok (Carassius), csuka (Esox lucius), balin (Aspius
aspius), amúr (Ctenopharyngodon idella), különböző apróbb halak és
keszegfélék fordulhatnak elő nagyobb gyakorisággal.[39][40] Van olyan
halfaj, mint például a viza (Huso huso), mely korábban gyakori volt, és
például városrészt (Vizafogó) is elneveztek róla, de mára a vízlépcsők
kiépítése miatt már nem tud eljutni korábbi ívóhelyeire. A vizák
visszatérése érdekében már történt telepítés, hogy újra előfordulhasson
a magyarországi Duna-szakaszokon.[41] A vízminőség javulása
eredményeként 2012-től kezdve újra látható az úgynevezett
„Dunavirágzás”, mely a dunavirág (Ephoron virgo) nevű védett kérészfaj
tömeges megjelenése, melyre a vízszennyezések miatt közel negyven évig
nem volt példa.
Budapest éghajlata
Budapest a mérsékelt öv alatt helyezkedik el,
(nedves) kontinentális éghajlatú város, az éves középhőmérséklet 11,0
°C.
Legmelegebb hónap a július, a havi középhőmérséklet ekkor a 21°C-ot is
megközelíti. Az eddigi legmagasabb hőmérsékletet (40,7 °C) 2007. július
20-án regisztrálták.
Leghidegebb hónap a január, ilyenkor az átlagértékek -1,6 °C körül
alakulnak. Az eddigi legalacsonyabb hőmérsékletet (-29,3 °C) 1987.
január 13-án mérték. Az utolsó tavaszi fagy átlagos határnapja április
15.
A belső kerületekben gyakran tapasztalható a hősziget
jelenség. A napsütéses órák száma évi 2040. A csapadékmennyiség éves
átlaga 516 mm, a legcsapadékosabb hónapok a június és a november. A
Dunán leggyakrabban két árhullám vonul le, az egyik tél végén (jeges
ár), míg egy második nyár elején (zöldár). Budapest szélvédett főváros,
ami a Kárpátok, illetve a Dunántúli-középhegység vonulatainak
köszönhető. Az uralkodó szélirány északnyugat-délkelet irányú. Az őszi
és téli időszakban gyakori a szélcsend, emiatt a ködképződés.
A klímaváltozás nyomán a közelmúltban felgyorsuló tendencia
eredményeként érezhetően mediterrán típusúvá kezd válni Magyarországgal
együtt a főváros időjárása is: Hosszú, forró és száraz nyarak, rövid,
enyhe valamint hóban szegény telek, a tavasz és az ősz lerövidülése, a
növekvő évi átlaghőmérséklet és napfénytartam mellett a gyakori aszályos
időszakok között ritkán lehulló, néha azonban nagy mennyiségű –
következményeként egyes térségekben akár villámárvizeket is okozó – eső
jellemzik.
Érdekesség, hogy a térképeken jelölt patakok legtöbbjében eltünt a víz
és számtalan forrás kiapadt.
Budapest területe
Budapest területe 525,2 km².
Kerület | km2 | Népesség |
I. | 3,41 | 24679 |
II. | 36,34 | 89339 |
III. | 39,70 | 127602 |
IV. | 18,82 | 100282 |
V. | 2,59 | 26048 |
VI. | 2,38 | 38286 |
VII. | 2,09 | 55121 |
VIII. | 6,85 | 75294 |
IX. | 12,53 | 59019 |
X. | 32,49 | 78986 |
XI. | 33,49 | 147275 |
XII. | 26,67 | 58068 |
XIII. | 13,44 | 119352 |
XIV. | 18,13 | 124300 |
XV. | 26,94 | 80287 |
XVI. | 33,51 | 72639 |
XVII. | 54,82 | 87356 |
XVIII. | 38,60 | 101317 |
XIX. | 9,38 | 60738 |
XX. | 12,19 | 65569 |
XXI. | 25,75 | 76503 |
XXII. | 34,25 | 54348 |
XXIII. | 40,77 | 22257 |
Összesen | 525,14 | 1744665 |
Budapest közigazgatása
Városrészek
A fővárosi önkormányzat jogosult Budapest városrészeinek neveit és határait megállapítani. E történelmi városrészeknek gyakorlati jelentőségük általában nincs, lényegében az utcanévtáblákon való kötelező megjelenésük az egyetlen látható nyomuk a város mindennapi életében. A mai városrészek azokon a belső városterületeken, melyek már a XX. század előtt beépültek, általában az egykori városrészekkel egyeznek meg, míg azokon a területeken, melyek 1950 előtt Budapesthez tartoztak, de a XX. század kezdetéig még nem épültek be (főleg a budai hegyvidéken) általában az egykori dűlők határaihoz igazodnak. Az 1950-ben Budapesthez csatolt települések általában egy vagy néhány városrészt alkotnak beépülésük történetét tükrözve. A XVIII. és a XXI. kerületben viszont az egykori települések (Pestszentlőrinc, Pestszentimre és Csepel) területe számos városrészre tagolódik.
Kerületek
Budapestnek eredetileg 10 kerülete volt, melyeket a
három város egyesítésekor hoztak létre 1873-ban, közülük három a jobb
parton, Buda és Óbuda, 7 pedig a bal parton, Pest területén feküdt.
Ezeket római sorszámokkal jelölték, ennek hagyománya azóta sem
változott. 1930-ban a fővárosról szóló új törvény a városszerkezet és a
népesség változásait figyelembe véve négy új kerületet hozott létre,
kettőt Budán, kettőt pedig Pesten. 1950. január 1-jén Budapesttel
egyesítettek hét megyei várost és 16 nagyközséget, és a kerületek száma
22-re nőtt. Ugyanekkor a korábbi kerületek határai is jelentősen
megváltoztak, a IV. kerület megszűnésével e sorszámot Újpest kapta, a
többi új kerület pedig XV-től XXII-ig kapott sorszámot. 1994 óta
Budapestnek 23 kerülete van; a XXIII. kerület (Soroksár) a XX.
kerületből való kiválással jött létre.
Budapest kerületeit alapvetően az óramutató járásával megegyező irányban
számozták, belülről kifelé szélesedő körben, mivel azonban három
hullámban szervezték őket, ezért e rendszer már nehezen felismerhető. A
jelenlegi 23 kerület közül 6 található Budán, 16 Pesten, 1 pedig Csepel
szigetén a kettő között. A kerületi önkormányzatok (Magyarország helyi
önkormányzatai között egyedülálló módon) jogosultak saját elnevezésük
meghatározására. Így a kerületeknek két hivatalos nevük van: egyik az
államigazgatási helynév (például Budapest főváros III. kerülete), a
másik az önkormányzat saját neve (például Óbuda-Békásmegyer).
Budapest népessége
Budapest népessége 2011. január 1-jén 1 733 685 fő
volt, ami közel három évtizedes csökkenés után újra növekszik a csökkenő
mértékű természetes fogyás és a növekvő bevándorlás következtében, a
lakónépesség a 2007-es mélypont óta közel 40 000 fővel gyarapodott.
2010. január 1-jén 889 757 lakást tartottak számon a főváros
közigazgatási területén. Nyelvileg, etnikailag a népesség viszonylag
homogénnek tekinthető, azonban az elmúlt húsz évben jelentősen
növekedett a külföldiek és a romák aránya, előbbiek 4,4, utóbbiak
4,6%-kot képviselnek a főváros teljes lakosságából.
A budapesti agglomerációban 2010. január 1-jén 2 524 697 fő élt (az
ország összlakosságának több, mint egynegyede), míg a budapesti
várostérségben hozzávetőlegesen 3,5 millió fő, ezzel a magyar főváros a
legnépesebb nagyvárosi övezet Kelet-Közép-Európában.
Anyanyelvi és nemzetiségi megoszlás
A korai újkor előtti időkből kevés forrás áll
rendelkezésünkre Magyarország és a mai Budapest etnikai arculatáról,
ezek közül az egyik a Magyar Királyi Kincstár 1494-95-ös, az egész
országra kiterjedő összeírása. E szerint Buda, Pest, Óbuda és a főváros
teljes mai területe magyar többségű volt, ahogy a mai agglomeráció is
teljesen magyar nyelvterület volt.
A XVIII. század elejére a török hódoltságra jellemző folyamatos háborúk
és fosztogatások megváltoztatták a korábban egységes etnikai
térszerkezetet, a települések egy része elpusztult, mások elvesztették
magyar jellegüket, ahogy a főváros is. Az 1715-ös összeírás szerint
Buda, Pest, Óbuda és Tétény német, Rákospalota magyar, Rákosszentmihály
szlovák többségű volt, míg Csepel különböző délszláv néptöredékeknek
adott otthont, akik fokozatos északra húzódása jellemezte a 150 éves
megszállást. A mai Újpest, Újpalota, Rákosmente és Dél-Pest (Kispest,
Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Pestszentimre, Soroksár) területe
lakatlan pusztaként (deserta) volt nyilvántartva.
A megfogyatkozott népesség pótlása már a török kiűzése után megindult a
spontán, belső és országhatárokon átnyúló vándormozgalmaknak
köszönhetően, az újratelepülést segítette a bécsi udvar és a különböző
földesurak által szervezett telepítési akciók is, amelynek keretében
főként katolikus németek ("svábok”) érkeztek Buda környékére délnémet
területekről és a Rajna-völgyéből, katolikus és evangélikus szlovákok
("tótok”) a Felvidékről és kisebb részben, szervezetlenül katolikus
magyarok a pusztítások által kevésbé érintett területekről
(Nyugat-Dunántúl, Felvidék, Jászság, Palócföld). Az 1784-es, II.
József-féle népszámlálás idejére jelentősen nem módosultak a nyelvi és
etnikai viszonyok, azonban a betelepülések következtében a főváros és
környékének német jellege erősödött, Csepel és a korábban lakatlan
Soroksár is német többségű lett, Rákoscsabára szlovákok települtek.
A középkori, egységes etnikai térszerkezet visszarendeződése a XIX.
században indult meg, ennek kiváltó okaként az iparosodás kezdetét és
ennek nyomán fellépő tömeges belső vándorlást nevezhetjük meg. A
Mezőföld és az Alföld középső és déli, lakatlan területeinek
újratelepülése miatt népességrobbanás következett be a magyarság
körében, arányuk és számuk e miatt gyorsabban növekedett a többi
nemzetiségnél a XIX. század folyamán. A gyors természetes szaporulat
következtében a magyar agrártársadalom az 1867-es Kiegyezés idejére már
a túlnépesedés jeleit mutatta, a magyarságon belül volt a legmagasabb a
földnélküliek, agrárproletárok aránya, e miatt az ország legnagyobb
nemzetisége nagyobb arányban kapcsolódott be a városiasodás folyamatába,
ez járult hozzá legnagyobb mértékben a főváros gyors elmagyarosodásához.
Ezek a magyar anyanyelvű, mezőgazdasági közösségek jelentették a
meginduló ipari fejlődés során rövid idő alatt milliós, majd kétmilliós
várossá hízó Budapest legfőbb népességellátóját egészen az 1970-es
évekig. Az 1880-as népszámlálás idejére az 1873-ban megalakult Budapest
székesfőváros magyar többségűvé vált, azonban néhány környék (Óbuda,
Tétény, Csepel) még a századfordulóig megőrizte német jellegét.
Az 1880 és 1910 közötti időszakot a magyar nyelv általános elterjedése
és egyeduralkodóvá válása jellemezte. A magyarság aránya 30 év alatt
56,75%-ról 85,9%-ra növekedett, ezzel szemben a németek aránya 34,3%-ról
9%-ra, a szlovákoké 6,1%-ról 2,3%-ra csökkent. E mellett a németek
72,5%-a, a szlovákoknak pedig 79,7%-a beszélte a magyar nyelvet. A
magyar nyelvet legnagyobb mértékben a reformátusok beszélték, míg - a
zsidó emancipációnak köszönhetően - a németet az izraeliták. 1910-ben
egy budapesti lakos átlagosan 1,69 nyelvet beszélt, ezen belül a
budapesti magyarok átlagosan 1,62 nyelvet beszéltek, ami alacsonyabb
volt a városi átlagnál, mivel az addigra egynyelvűvé vált városban nem
voltak rászorulva más nyelv ismeretére. Az első világháború, a
forradalmak és országot csapásként érő trianoni békeszerződés sem tudta
megállítani Budapest további fokozatos, végül a második világháború
kezdetére teljessé váló elmagyarosodását.
A népességszám alakulása
1869: 270 476
1880: 355 682 (Párizs 1881-ben: 2 240 000, Bécs 1880-ban: 1 162 591)
1890: 486 671
1900: 703 448
1910: 880 371
1920: 928 996
1930: 1 006 184 (Párizs 1926-ban: 2 871 000, Bécs 1934-ben: 1 935 881)
1941: 1 164 963
1944: 1 235 920
1945: 832 800
1949: 1 057 912 (Bécs 1951-ben: 1 616 125)
1960: 1 804 606
1970: 1 945 083
1980: 2 059 347
1990: 2 016 774
2001: 1 777 921
2011: 1 729 040
Budapest kultúrája
A pezsgő kulturális életéről is ismert Budapesten
bőséggel lehet válogatni a koncertek, a kiállítások és a táncelőadások
között. Kulturális eseményekben a legnagyobbak közé tartozik a Sziget
Fesztivál, ami nemcsak a fővárosban és az országban, hanem Európában is
népszerű könnyűzenei rendezvénynek számít.[62] Más jelentősebb események
közé tartozik a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Budapest Pride (2010-ig
megrendezték a Budapesti Őszi Fesztivált is).
A Fővárosnak több olyan része is van, ahol sok étterem, bár és kávézó
található kis területen. Ilyen a Váci utcának a Szabadsajtó útjától a
Fővám térig futó része, a Ráday utca, amelyet főként az egyetemisták
kedvelnek, a Liszt Ferenc tér, amely az Andrássy út mentén fekszik,
valamint a Szent István tér környéke is. Ezek az utcák és terek nyaranta
késő estig tele vannak élettel. Budapest kávézói közül kiemelkedik az
1894-ben megnyílt, New York kávéház, amelyet a U City Guides internetes
utazási iroda szakértői a világ legszebb kávéházának választottak,
immáron kétszer, 2011-ben és 2013-ban is.[63] Más szórakoztató
létesítmények, melyeket mind a helyiek, mind pedig a fővárosba látogatók
felkereshetnek, a Millenáris Park (Jövő Háza kiállítás, Csodák
Palotája), a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Fővárosi Nagycirkusz, a
Magyar Vasúttörténeti Park és a Budapesti mozik is.
Budapesten európai viszonylatban is neves tudományos könyvtárak
működnek, melyek egy-egy szakterületen egyedülálló gyűjteménnyel
rendelkeznek. Ilyen – többek között – az Országos Széchényi Könyvtár,
melynek kézirattárában a könyvnyomtatás kora előtti könyv- és
írástörténeti emlékeket őriznek. A fővárosi lakosság közművelődésében a
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár játszik fontos szerepet. Más könyvtárak, a
Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az ELTE Egyetemi Könyvtára, az
Országgyűlési Könyvtár, a Ráday Gyűjtemény és az Országos Idegennyelvű
Könyvtár is.
Múzeumok
A Budapesten található múzeumok közül több is
büszkélkedhet több százezres látogatottsággal, köszönhetően az izgalmas
tárlatoknak, a nemzetközi összefogásban megvalósított kiállításoknak. A
főváros összesen 223 múzeummal és galériával büszkélkedhet, amelyek a
magyar történelem, művészet és természettudomány mellett az egyetemes és
európai kultúra és tudomány számos emlékét is bemutatják. A legnagyobbak
közülük, a Magyar Nemzeti Múzeum, a
Magyar Nemzeti Galéria, a
Szépművészeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a
Memento Park és az
Iparművészeti Múzeum.
A Magyar Nemzeti Múzeum a magyar történelem tárgyi emlékeit mutatja be.
A múzeumot 1802-ben gróf Széchényi Ferenc alapította Ferenc király (II.
Ferenc császár) hozzájárulásával, hogy a gazdag nagycenki gyűjteményét
az országnak ajándékozhassa. Az épület 1837 és 1847 között épült
Pollack Mihály
tervei alapján, klasszicista stílusban. A Magyar Nemzeti Múzeum 1802-es
létrejöttével időrendben Európa harmadik nemzeti múzeuma.
A Szépművészeti Múzeum a Hősök terén található, mint a
tér
műemlékegyüttesének a része. A múzeumban európai képzőművészek minden
korszakából találunk gyűjteményeket, olyan hírességektől, mint például
Albrecht Dürer, Francisco de Goya, Leonardo da Vinci, Claude Monet és
még sokan mások. A Szépművészeti Múzeum továbbá antik és egyiptomi
gyűjteményekkel is rendelkezik. Az épületegyüttes 1900 és 1906 között
épült Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc terve alapján
neoreneszánsz és neoklasszicista stílusban. 2011-ben kormányhatározat
jelent meg arról, hogy az eddig a budai
Királyi-palotában
székelő Nemzeti Galéria 2012. február 29-ével beleolvad a Szépművészeti
Múzeumba. Az
intézmény utódja, az Új Nemzeti Galéria 2018-tól a kormányzat szándéka
szerint az Ötvenhatosok terén épülő új Múzeumi Negyedben működik tovább.
A Budapesti Történeti Múzeum a főváros egyik legjelentősebb múzeuma, a
Szent György téren. A múzeum Budapest történetének dokumentumait és
tárgyi emlékeit őrzi. Több egység is tartozik hozzá, ezek a Aquincumi
Múzeum, a Vármúzeum és a Kiscelli Múzeum, valamint kiállítóhelyei, a Gül
Baba türbéje, a Fürdőmúzeum, a Hercules-villa és a Középkori Zsidó
Imaház.
A Memento Park (vagy Szoborpark Múzeum) egy szabadtéri múzeum Budapest
belvárosától harminc percnyire autóbusszal. A park a kommunista időszak
bemutatásával foglalkozik. Itt az a negyvenkét volt köztéri szobor áll,
amelyek a szocializmus éveiben a rendszerváltásig a főváros utcáin
voltak megtalálhatók.
Színházak
Budapesten negyven színház, hét hangversenyterem és
egy operaház működik. A kulturális kínálatot nyaranta különféle
szabadtéri fesztiválok, koncertek és előadások gazdagítják, amelyeket
gyakran történelmi hangulatú műemléképületek udvarain rendeznek meg. A
legnagyobb színházi létesítmények a fővárosban, a Budapesti
Operettszínház,
a József Attila Színház, a Katona József Színház, a Madách Színház, a
Magyar Állami Operaház,
a Nemzeti
Színház, a
Pesti Vígadó és a
Budai Vigadó, a
Radnóti Miklós Színház és a Vígszínház.
A Magyar Állami Operaház az Andrássy út 22. szám alatt található. Mivel
itt, az Andrássy úton épült, így 2002 óta a világörökség részét képezi.
Az épületet Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz stílusban. Kilenc év alatt
épült, 1875 és 1884 között. Az Operaház, Magyarország egyetlen
kimondottan operákra és balettekre szakosodott színháza. Az Opera Europa
szövetség tagja.
A Budapesti Operettszínház a VI. kerületben a Nagymező utcában
található. A színház a főváros egyik kulturális és társasági központja,
az évi közel ötszáz előadását körülbelül ötszázezer ember látogatja
évente. Utóbbi éveiben még külföldön is elismert és keresett színházzá
nőtte ki magát, zenész színházként operett és musical előadásaival
vendégszerepel Európa különböző színházaiban és fesztiváljain egyaránt.
Az épület 1894-ben épült bécsi építészek tervei alapján.
A Madách Színház szintén a VII. kerületben az Erzsébet körút 29-33. szám
alatt található. A mai helyén található színház a XX. században,
1961-ben került oda. Előtte ugyanis több színházi vállalkozás is Madách
Imre nevét viselte. A színház tevékenységét nemzetközi elismerés övezi.
Évente közel háromszáz előadást tartanak, közel ötszázezer vendég előtt.
Budapest turizmusa
Budapest a 2011-es adatok alapján a világ 25.
leglátogatottabb városa: a 4 376 900 turistájával, európai viszonylatban
sorrendben, London, Isztambul, Párizs, Róma és Barcelona után a hatodik
helyet foglalja el. A fővárosi szállodák ugyan ebben az évben 81,4
százalékos elégedettségi mutatóval, a világ 100 legjobb hírnévnek
örvendő szállodái közül az élmezőnyben, a 10. helyen szerepelnek. Ezzel
második helyet foglalják el az európai szállodák közül, az elégedettségi
visszajelzések alapján csupán a listavezető németországi Drezda
szállodái előzik meg.
A TripAdvisor utazási iroda a világ legjobb 25
szállodája közé sorolta a fővárosi
Gresham-palotát.
Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött idő tekintetében 7,3 millió
vendégéjszakával (2012) messze Magyarország legnépszerűbb települése;
legnagyobb küldőpiacai Németország (619 ezer), az Egyesült Királyság
(528 ezer) és Olaszország (520 ezer).[81] Budapesten 837 különböző
műemlék található, amelyek a legtöbb európai művészeti stílust
képviselik. Kiemelkedőek
a klasszicista és az egyedien magyaros szecessziós épületek. A budai
Vár
és a Duna-part 1987 óta, az
Andrássy út és történelmi környezete,
valamint a
Millenniumi Földalatti Vasút és a
Hősök tere 2002 óta a
világörökség része.
Turisztikai szempontból is jelentős látnivalók Budapest legrégibb
hídjai, a
Széchenyi lánchíd, a
Margit híd és a
Szabadság híd, valamint
az Erzsébet híd, amely modern kialakítása ellenére a városkép
meghatározó elemévé vált. A turisták kedvelt célpontjai a legnagyobb
közparkok, Pesten a Városliget és a
Népliget, Pest és Buda között pedig
a Duna két parkosított szigete, a
Margit-sziget és az Óbudai-sziget.
Mivel a főváros világhírű gyógyfürdőváros,
Budapest gyógyfürdői a
gyógyturizmus kedvelt célpontjai. A különleges összetételű gyógyvizet
tíz gyógyfürdő hasznosítja, amelyek többsége egyben műemlék és
turisztikai látványosság is. A város legfelkapottabb és leghíresebb
bevásárlóutcája a Váci utca, ahol a legtöbb világmárka képviselteti
magát. Ezenkívül egyre divatosabb bevásárlóutca az Andrássy útnak a
Belvárostól az Oktogonig futó része. A vásárcsarnokok közül a
Központi
Vásárcsarnok a legnépszerűbb a külföldi turisták körében. Vásárcsarnokok
találhatók még a Rákóczi téren, a
Batthyány téren, a
Klauzál téren, a
Hunyadi téren és a Hold utcában. Népszerű turistalátványosság még a
Gellért-hegy a
Citadellával, a
Szabadság-szoborral és a
Szent
Gellért-szoborral.
A 2000-es évek elejétől kezdődően a város életében meghatározó szerepet
töltenek be az úgynevezett romkocsmák, amilyen például a Szimpla
romkocsma, a Fogasház, a Dürer kert, az Ankert, az Instant vagy épp a
Kertem, amelyek alternatív működési módjukkal, egyedi stílusukkal, és a
külföldieket igencsak vonzó hangulatukkal a leglátogatottabb helyekké
váltak – sokszínű szórakozási és kulturális lehetőségekkel bírnak (a
legtöbb ilyen jellegű vendéglátóhely a VII. kerület belső részén, a
Zsidónegyedben található). A Budapestre látogató turistákat Budapesti
Turisztikai Desztináció Managament Nonprofit Kft. infópontjaiban
ingyenes térképekkel, illetve információkkal látják el a látnivalókról.
A városba látogató turisták igénybe vehetik a 24 vagy 72 órás Budapest
kártyát, ami az érvényességi ideje alatt ingyenes utazást biztosít a BKV
járművein, illetve több étteremben, múzeumban, illetve egyéb
turisztikailag fontos helyen kedvezményes vásárlást tesz lehetővé.
Gyógyfürdők
Budapest a világ kevés olyan fővárosának egyike, ahol
hőforrások találhatóak. A különleges összetételű gyógyvizet hivatalosan
8 gyógyfürdő hasznosítja. A gyógyfürdők többsége egyben műemlék és
turisztikai látnivaló is.
Pannónia aquincumi és a II. római légió táborhelyén fürdőépületeket,
vízvezetékeket, csatornahálózatot, magán- és nyilvános fürdőket tártak
fel. A budai fürdők első virágkorának tekinthető ez az időszak. Eddig
összesen 18 fürdőt azonosítottak, melyek közfürdők, katonai fürdők, ill.
magánfürdők voltak. Aquincum polgárvárosi nagy gőz- és kis közfürdője,
valamint a Táborváros vízvezetékei a mai Római Strandfürdő területén
lévő forrásokból nyerték vizüket. A római fürdők jellegzetes elemeit
sikerült azonosítani az aquincumi feltárások során, melyek a következők:
apodyterium (fűtött öltöző), tepidarium (meleg vizes fürdő), caldarium
(forró levegőjű és forró vizes fürdő), frigidarium (hideg vizes merülő
medence). A Római Birodalom bukásával az aquincumi fürdők a római
épületekkel együtt feledésbe merültek.
A honfoglalást követően, az első igazán jelentős emlék 1178-ból való,
amikor már a mai Óbuda-Újlak (a mai Lukács- és Császár-fürdő) területén
létezett a Felhévíz nevű település. Itt végezte betegápoló tevékenységét
a Szent János-rend, akik a Gellért-hegy lábánál kórházat és fürdőt
alapítottak. Kórházukat Árpád-házi Szent Erzsébetnek, II. Endre
leányának tiszteletére nevezték el Szent Erzsébet ispotálynak. Ez a mai
Gellért fürdő helyén volt. Zsigmond király idején a fürdőkultúra
ismételt virágzásnak indult, amikor Buda királyi székhellyé vált. A német
nyelvű Budai törvénykönyvben (Ofner Stadtrecht) külön fejezetet
szenteltek a fürdőknek, a szabályozás részleteiről azonban nem maradt
fent forrás. Mátyás korában már „királyi fürdőknek” hívták a
fürdőházakat, mivel maga a király is rendszeresen látogatta őket.
Bizonyítja ezt a várból a
Rác fürdőhöz vezető fedett folyosó is.
Galeotto Marzio beszámolója szerint a Mátyás udvarába messziről érkező
vendégeket gőzfürdőbe hívták meg. 1536-ban Oláh Miklós esztergomi érsek
beszámol arról, hogy a budai Felhévíz gödreiben felgyűlő meleg vízben a
parasztok és szőlősgazdák rendszeresen fürdőt vettek. Ez a szokás a mai
Lukács fürdő környékén évszázadokig fennmaradt, egészen a XIX. századig.
A fürdőkultúra a középkor második felében egész Európában hanyatlásnak
indult, ugyanis a pestis járványok után elterjedt az a felfogás, hogy a
betegséget a víz is közvetíti, ezért sorra bezárták a fürdőket.
Budapest fürdőinek következő virágkora a török hódoltság 150 éves
korszakához köthető. A gyógyvízforrásokra épített, merőben más és
sajátos stílus a közösségi fürdőkultúrát testesítette meg. A Duna jobb
oldalán több fürdőt létesítettek a törökök, ezek közül négy kiépített
hévíz, kettő gőzfürdő, egy hammám, egy pedig a pasa fürdője volt. A
korabeli leírások alapján 7-9 fürdő működött Budán a török hódoltság
időszakában. A törökök kétféle fürdőt különböztettek meg, a gőzfürdőt
(ez minden esetben épített, fűthető létesítmény), valamint a
termálfürdőt. Az épített fürdőt hammámnak hívták, ezek művészi
kivitelezésű és díszítésű fürdők voltak, melyeket vallási okokból a
források fölé építették, ugyanis az iszlám vallás szerint a testi
tisztálkodásra csak a folyóvíz alkalmas, az állóvíz nem. A kaplidzsa,
ilidzsa vagy germáb elnevezésű fürdők jelölhettek természetesen feltörő
hévizet, elkerített, de nyitott fürdőhelyet, de akár klasszikus épített
törökfürdőt is.
Ebből az időből maradt ránk a
Rudas-fürdő (egykori török nevén a
„Zöldoszlopos”) és a Király gyógyfürdő törökfürdője, illetve a Rác-fürdő
kupolás medencéi, valamint a korszak legjelentősebb törökfürdője, a
feltehetően Szokoli Musztafa által épített Veli bég fürdő, mely ma az
Irgalmasok Veli bej fürdője néven működik.
Egy angol utazó a következőképpen számol be a török által emelt budai
fürdőkről (1669-70): "Fürdők is akadnak szép számmal, több alkalommal
meg is fürödtem bennük. Legszebbnek Veli bej fürdőjét találtam, amely
szép külsejét nagy részben Szolimának köszönheti. Mind a négy sarkán
kupola, közepén pedig egy lenyűgöző szép ötödik, melyet tizenkét magas
oszlop tart. (…) A városon kívül, a Konstantinápolyba vezető út
kapuja előtt láttam egy kutat, melynek vize forró, a fenekén mégis halak
úszkáltak. Az ember az hihette volna, hogy ezeket főtt állapotban lehet
csak kihalászni”.
A török uralom végével a fürdők dicsfénye megfakult, állapotuk romlásnak
indult. A 18. század elején születtek az első olyan tanulmányok, melyek
a budai hévforrások és azok egészségre gyakorolt hatását fejtegették.
1721-ben jelenik meg a hazai balneológia jelentős műve, Stockert Lőrinc
Thermographia Budensis című műve, mely nemcsak tudományos munka, hanem a
budai fürdőket népszerűsítő kiadvány is volt. Mária Terézia 1762-es
rendelete alapján került sor az ásványvizek, "a kincstár terhére
végzendő analizálására és jegyzékbe foglalására".
A budai fürdők
harmadik nagy korszaka a felvilágosodás korában kezdődött. Fürdők a XIX.
század első felében is működtek Budán, ekkoriban elsősorban
tisztálkodási és szórakozási szempontból értékelték ezeket az
intézményeket, de tisztában voltak a fürdők gyógyhatásával is. A
budapesti fürdőkultúrában ebben az időszakban a tisztálkodási
szolgáltatások nem vállnak el a gyógyfürdő kultúrától, az egyes
intézmények a tisztasági fürdők mellett testápolást, orvosi
szolgáltatásokat (pl. köpölyözés) is kínáltak. Ebben az időszakban a
gőzfürdőket "orosz gőzfürdőnek" nevezik, ugyanis az orosz népi fürdőzés
elemeit vették át a budapesti fürdők. A nők és férfiak együtt használták
a gőzfürdőt, nyírfavesszővel csapkodták egymást, majd testüket hideg
vízben hirtelen lehűtötték.
1810-ben Vlagyimir Bronyevszkij orosz tengerésztiszt a következőket írja
a budai fürdőkről: "A budai forró ásványvizes fürdőknek különleges
gyógyhatást tulajdonítanak. (…) A keleti ízléssel berendezett
fürdők egyedüli emlékei a török uralomnak, mostanában azonban nem
működnek. Helyettük hosszú tetszetős faépület szolgál a fürdőnek, sok
apró kabinnal. (…) A fürdőtermeket rendesen karbantartják, a
medencék vize tiszta, és külön csapon át az ásványvízforrásból és a
Dunából táplálkozik. (…) A kormányzat a fürdőt bérbe adta azzal a
kikötéssel, hogy minden fürdőzőtől óránként egy forintot (hatvan kopek)
kap a fürdő használatáért. A fürdő olyannyira divatos, hogy reggelenként
ide siet a legjobb társaság”.
A kortársak véleménye megoszlott a fürdőkről: Vlagyimir Bronyevszkijvel
szemben két évtizeddel később, Pirch kapitány azt írta a Rudas fürdő
közös medencéjéről, hogy az "utálatos látványt nyújtott”. Helmuth
Moltke porosz katonatiszt miután megtekintette a Rudas közös medencéjét
1835-ben, külön fürdőt nyittatott, amit rendkívül kényelmesnek talált.
Franz Schmas 1822-ben írt német nyelvű monográfiájában a budai fürdők
pontos leírását adja (Blocksbad: a németek a Gellérthegyet Blocksbergnek
hívták, ez a fürdő a mai Gellért helyén álló
Sáros Fürdő, Neu-oder
Raitzenbad: Rácfürdő, Kaiserbad: Császárfürdő). Schams Pesten egyetlen
fürdőt említ, a korabeli viszonyokhoz képest drágának számító dr.
Rumbach-féle vasfürdőt (németül Eisenbad). Patacsich József 1831-es
"Szabad királyi Pest városának leírása” című művében további fürdőket is
említ: Duna Fürdő (a későbbi Diána fürdő), az említett Rumbach-féle
fürdő, valamint egy terézvárosi és egy városligeti fürdőt is. 1812-ben,
Kitaibel Pál javaslatára kezdték összegyűjteni a hévforrások
gyógyerejéről szóló adatokat, melyből Magyarország első hidrográfiája is
elkészült. Az orvostudományok, a balneológia, és a mélykúti fúrási
technika vívmányai új lökést adtak a fejlődéshez. Ismertté vált
Magyarországon az északi fürdőkultúra is, amely főleg hőhatásokon
alapult - ilyen volt a szauna, a hőlég- és gőzkamrák, a hidegvizes
medencék.
A budapesti fürdőkultúra újabb fellendülése a XIX. század második felére
tehető. Ez Than Károly kémiatanár elméleti munkásságának, Zsigmondy
Vilmos artézi kútfúrásainak, Chyzer Kornél és Boleman István
balneológiai munkásságának köszönhető.
1867-ben a technikai haladásnak volt köszönhető a Zsigmondy Vilmos által
fúrt I. margitszigeti kút, amely Budapest első melegvízű artézi kútja
lett. Ezt követte a Városligetben, a mai Hősök tere alatt található I.
számú kút kifúrása, melynek munkálatait 1868-ban kezdték és 1878-ban
fejezték be.
Számos fürdő megújult és újjáépült, így a Császár- majd később a
Lukács-fürdő is. Megépült a margitszigeti
Szent Margit Gyógyfürdő,
elkészült a Rudas-fürdő uszodája.
1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület, melynek tagjai
között számos neves szakember volt. Céljak között szerepelt, hogy széles
körben megismertessék és népszerűsítsék a hazai fürdőket és vizeket,
hogy gyarapítsák a balneológiai- és orvostudományi ismereteket. 1922-ben
megalakult a Budapest Fürdőváros Egyesület, 1928-ban a főváros
elhatározza, hogy a Rudas, Széchenyi és Gellért fürdők üzemeletetését
egységesíti. Egy évvel később a Rudas és a Gellért valóban közös
fővárosi igazgatás alá került. 1934-ben megvásárolta Budapest az akkori
Szent Imre (későbbi Rác) fürdőt. 1934-ben alakították meg a Budapesti
Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságot.
1930-ban Budapest megkapta a "Fürdőváros” címet, majd ezt
követően 1937-ben (a Budapest Fürdőváros Egyesület kezdeményezésével)
került sor az első Nemzetközi Fürdőváros Kongresszus megrendezésére,
melyre 30 országból 342 külföldi vendég érkezett.
1949-ben megalakult a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Községi
Vállalata, amelynek kezelésbe kerültek az államosított magánfürdők. A
vállalat 1957-től Fővárosi Fürdőigazgatóság néven folytatja
tevékenységét, amely magába foglalja a főváros tulajdonában lévő fürdők
és gyógyfürdők üzemeltetését, a források fenntartását és hasznosítását.
A budapesti fürdők és gyógyfürdők forgalma 1988-ban közel 7,9 millió
volt, 1990-re visszaesett 6,8 millióra.
A rendszerváltozás után számos budapesti gyógyfürdő rekonstrukciója
megkezdődött: 1997-ben indult meg a Széchenyi Gyógyfürdő
rekonstrukciója, 1999-ben több szakaszban megkezdődött a Lukács fürdő
felújítása, 2007-től a Gellért műemléki felújítása zajlott. A felújítási
munkálatok keretében az európai uniós normáknak megfelelően a budapesti
fürdők és gyógyfürdők úszómedencéit szűrő-forgató berendezésekkel látták
el.
Gyógyvízforrások
A budapesti termál- és gyógyvizek területei
elhelyezkedésük, vízadó rétegük, a vízben oldott ásványi anyagok
mennyiség és a víz hőmérséklete alapján a következőképpen
csoportosíthatók:
Budapest északi csoport: egyszerű langyos karsztvíz. Pünkösd fürdő,
Római-fürdő, Csillaghegy kútjai és forrásai, a korábbi Tungsram strand
kútja, az óbudai Árpád-forrás. E források hőmérséklete jellemzően 22-24
°C.
Margit-sziget északi csoport: termális karsztvíz. A Dagály strand, az
ELMŰ sporttelep uszodájának kútjai, a Paskál-kút.
József-hegyi csoport (változatos hőmérsékletű és összetételű): a
József-hegy lábánál lévő források (pl. a Lukács fürdőt, Királyt és a
Veli bej fürdőt ellátó kutak), a József hegy és Duna partja között fúrt
kutak. Hőmérsékletük elérheti a 63 °C-ot is.
Mélykarasztcsoport: termális mélykarsztvíz. Mesterségesen fúrt kutak,
Margit-sziget I, a Széchenyi fürdőt ellátó I. és II. városligeti kutak.
Gellért-hegy és budapesti déli csoport: termális karsztvíz. Számos fürdő
forrásai és kútjai innen kapják vizüket. A Gellért, Rudas és Rác fürdőt
ellátó forrásokat összefoglalóan alhévízi forrásoknak is nevezik,
hőfokuk 46-49 °C. Ide tartozik még a csepeli és pestszenterzsébeti
termálkút, a Közraktár utcai kút, a már kimerült Tétényi úti Szent Imre
Kórház kútja, a korábbi Vízügyi Kutatóintézet kútja, Apenta telepi kút,
Erzsébet téri megfigyelő kút
Pestszenterzsébeti gyógyvíz: más kategóriába nem sorolható, sós-jódos
jellegű.
Budapest politikája
Önkormányzati rendszer
Budapest önkormányzati rendszere eltér az ország egyéb
területein működőtől. Egyrészt Budapest területén csak települési
önkormányzatok működnek, megyei önkormányzat nem, másrészt a főváros
önkormányzati rendszere kétszintű. Budapest sajátos jogállását az
Alkotmány rögzíti, egy sorban említve a fővárost a megyékkel. Ezáltal
Budapest helyzete különbözik a megyei jogú városokétól is, melyek a
megyék területéhez tartoznak és önkormányzati feladataik ellátása során
együttműködésre kötelezettek azokkal.
A kétszintű önkormányzati rendszer egyrészt a főváros egészére kiterjedő
hatáskörű Fővárosi Önkormányzatból, másrészt a 23 kerület mindegyikében
működő kerületi önkormányzatokból áll. A Fővárosi önkormányzat és a
kerületi önkormányzatok egyaránt települési önkormányzatok, melyek között
a feladatok és hatáskörök megosztását a törvény részletes előírásokban
rögzíti. A Budapesten keletkező önkormányzati bevételek jelentős része
úgynevezett „megosztott forrás”, nem az egyes önkormányzatok saját
bevétele, és külön törvényben rögzített szabályok szerint részesülnek
belőle a kerületek és a főváros.
A két szint között szervezeti értelemben nincs hierarchikus viszony,
azonban a törvény számos területen hierarchiát teremt a döntési
hatáskörökben. Ez azt jelenti, hogy a fővárosi és a kerületi
önkormányzatok egymás hatáskörét nem vonhatják el, viszont a fővárosi
önkormányzat törvényben meghatározott esetekben alkothat olyan
szabályokat, melyek a kerületi önkormányzatok számára kötelezően
betartandók. Ilyen alá-fölérendeltségi viszony érvényes például a
településrendezés területén, ahol a kerületek csak a főváros által
megszabott kereteken belül alkothatnak saját szabályokat, viszont a
törvény megszabja a fővárosi keretszabályozás kiterjedését is.
A két önkormányzati szint között a feladatok megosztására vonatkozóan
szabad döntés alapján lehetséges feladatátengedés, együttműködés vagy
közös feladatellátás társulás útján. Az átengedett feladatokra példa a
gimnáziumi képzés, mely a törvény szerint a főváros feladata, mégis
mintegy felerészben a kerületekhez tartozik, együttműködésre az
egészségügy terén kerületenként egyedi megállapodások alapján a
járóbeteg-ellátás kerületi fenntartásba adása, a társulásos formára pedig
a közterület-használat ügyei az V. kerületben, illetve a parkolás
rendszerének működtetése az V., IX. és XIII. kerületben. A parkolás
egyúttal példa arra is, hogy a kerületi önkormányzatok szintén köthetnek
társulási megállapodásokat a főváros nélkül is.
Választási rendszer
Budapest polgárai a helyi önkormányzati választások során megválasztják a főpolgármestert, a kerületek polgármestereit és a kerületi képviselő-testületeket. A főpolgármestert és a kerületi polgármestereket az összes többi településhez hasonlóan közvetlenül, egyszerű többségi rendszerben választják, a kerületi képviselő-testületeket a tízezer főnél népesebb települések vegyes választási rendszerét alkalmazva, a Fővárosi Közgyűlésnek pedig a kerületek polgármesterei, illetve a pártok kompenzációs listán bejutatott képviselői lesznek a tagjai.
Budapest gazdasága
Budapest világvárossá fejlődésében az iparnak
kiemelkedő szerepe volt, 1910-ben a magyar főváros még a munkás
elővárosok (mai külső pesti kerületek és Csepel) nélkül is döntően ipari
város volt, dolgozóinak 45,2%-a ipari munkás volt. A trianoni
békeszerződés után Budapest és elővárosainak ipari túlsúlya meghatározóvá
vált a lecsökkent országterületen, a két világháború közötti időszakban a
teljes magyar ipari termelés felét a főváros környéki ipari koncentráció
adta, amelynek további fejlődését segítette a háborús készülődés is (pl.
Weiss Manfréd Művek).
A második világháborút követő kommunista évtizedekben folytatódott az
ipar töretlen – és bizonyos szempontból erőltetett – fejlődése. A
fővárosi munkáslétszám a gyors újjáépítés és a fokozatos
kapacitásbővítésnek köszönhetően az 1950-es években megduplázódott, a
budapesti ipar országon belüli részesedése nem csökkent; 1960-ban az
ország szekunder szektorban foglalkoztatottainak 43%-a budapesti volt
(közel 600 000 fő), 1966-ban az ország teljes ipari termelésének 52%-át,
munkáslétszámának 41%-át a főváros adta. Az 1960-as évek második felében
döntés született a budapesti ipar dekoncentrációjáról, az üzemek
termelésének egy részét vidékre kívánták telepíteni, ezzel együtt
csökkentették a főváros fejlesztési alapját, forrásokat csoportosítottak
át, előtérbe került a középvárosok, vidéki ipari centrumok,
megyeszékhelyek fejlesztése. A döntés következtében (és az 1965-ben
meghozott beköltözést korlátozó intézkedések nyomán) Budapest növekedése
az 1970-es évekre megtorpant, népessége lassan növekedett, stagnált, majd
fogyásnak indult, munkáslétszáma 1990-re közel felére (309 ezer fő, az
országos létszám 22%-a) esett vissza.
A rendszerváltás után a budapesti ipar látványosan visszaszorult; sorra
szűntek meg, vagy váltak szét kisebb egységekre nagy múltú, sok esetben
egykori világhírű cégek (Ganz–MÁVAG, Óbudai Hajógyár, Ganz Danubius
Magyar Hajó- és Darugyár, Láng Gépgyár, Csepel Művek, Ikarus. Orion,
Magyar Optikai Művek, Mechanikai Művek stb.) A szocialista ipari üzemek
bezárásával párhuzamosan sok új munkahely is keletkezett, elsősorban a
szolgáltatás és a kereskedelem terén, ennek köszönhetően a fővárosban a
legkisebb a munkanélküliség és a legmagasabb az egy főre eső átlagos
jövedelem.
Mára Budapest a tercier ág országos központja. Itt bonyolódik a
nemzetközi pénzforgalom 90%-a, az ingatlanközvetítés, a
reklámtevékenység, a gazdasági tanácsadás 60%-a. Így a kereskedelem,
logisztika elég fejlett a fővárosi régióban. A szolgáltatási ágazatban
pedig kiemelkedő jelentőségű a turizmusra épülő vendéglátóipar. Több mint
ezer étterem, kávéház és szórakozóhely várja a vendégeket, ahol a magyar
konyhaművészet és a nemzetközi gasztronómia fogásai mellé a legjobb
magyar borok kerülnek az asztalra.
Budapest iparában manapság szinte valamennyi ágazat képviselteti magát.
Főbb termékei a híradás- és számítástechnikai eszközök, az elektromos
gépek, az izzólámpák, a fénycsövek (Tungsram). A gyógyszeripar nagy múltú
központjai: Egis, Sanofi (a volt Chinoin), Richter Gedeon. A fővárosban
alacsony az ipari vállalkozások aránya, az ipar folyamatosan kitelepül az
agglomerációba. A nagyiparban a fővárosiak 8,2%-a dolgozik. Minden 100
Magyarországon működő külföldi érdekeltségű cégből 54-nek Budapesten van
a székhelye. Innen irányítják az ország egész területén végzett
tevékenységüket. Ilyen például a Magyar Telekom, a General Electric, a
Vodafone, a Telenor, az Erste Bank, a CIB Bank, a K&H Bank, az, UniCredit
Bank, a Budapest Bank, a Generali Providencia, az ING, Aegon, Allianz
biztosítók. Budapesten nyitott regionális központot például a Volvo, a
Toyota, a Saab, a Ford, a Daewoo is. A General Electric Budapestről
irányítja az európai, a közel-keleti és az afrikai régiókban történő
tevékenységét. A többségben magyar tulajdonú MOL és az OTP Bank is a
fővárosban működteti központját. 2009 óta Budapesten működik az Európai
Innovációs és Technológiai Intézet, valamint itt található az
éghajlat-változással foglalkozó Tudás- és Innovációs Közösségének
(Climate-KIC) egyik régiós központja is. A Climate-KIC célja, hogy
európai partnerhálózata segítségével széles körben elérhetővé tegye az
éghajlatváltozás negatív hatásainak csökkentéséhez szükséges szaktudást,
valamint piacra segítse a kapcsolódó innovatív termékeket és
szolgáltatásokat.
Budapest közlekedése
Budapest az ország közlekedési vérkeringésének
centruma. Innen indulnak sugaras irányba a vasúti és a közúti fővonalak,
összeköttetést teremtve az ország megyéivel és Európa jelentős
nagyvárosaival. A Keleti pályaudvart és a Nyugati pályaudvart több,
szinte Európa egészét átszelő vonatjárat érinti.
Az országos, esetenként egyben Európát is átszelő utak fővárosba bevezető
szakaszai rendkívül túlterheltek, és az útvonalak Budapest-centrikussága
miatt nagy gondot jelent a hatalmas tranzitforgalom. Ezért kiemelkedő
jelentőségű a fővárost elkerülő M0-s autóút, melynek kiépítésével enyhült
a fővárosi utak zsúfoltsága és a város levegőszennyezettsége. Budapestet
a Duna osztja két részre, területén hét közúti és két vasúti híd
található. Ezek északról délre haladva: Újpesti vasúti híd, Árpád híd,
Margit híd, Széchenyi lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd, Petőfi híd,
Rákóczi híd, Összekötő vasúti híd – valamint a Deák Ferenc híd az M0-s
körgyűrű déli részén és a Megyeri híd az északi szakaszán. A Duna főága
választja el egymástól Budát és Pestet, mellékágai pedig több szigetet is
közrezárnak. A Margit híd, a Lánchíd, az Erzsébet és Szabadság híd nem
csak városképi jelentőségű, hanem önmagában is művészeti alkotás.
Budapesten 11 féle közlekedési eszköz jár (4
metróvonal, 5
HÉV-vonal, 35 villamosjárat,
16 trolibuszjárat, 240 nappali és 43 éjszakai autóbuszjárat).
Turistalátványosságként megtalálható a városban a
Budavári sikló, a
Libegő, a keskeny
nyomtávú
Gyermekvasút, a közforgalmat is bonyolító
Fogaskerekű vasút
és a kishajó (propeller). A klasszikus tömegközlekedési eszközökön kívül
három közösségi autómegosztó szolgáltatás érhető el Budapesten: a MOL
Limo, a GreenGo és a DriveNow.
Budapest 10 európai fővárossal áll közvetlen vasúti összeköttetésben, a
napi nemzetközi járatok száma meghaladja az ötvenet. A főváros és a
nagyobb vidéki városok között közlekedő InterCity járatok népszerűek és
kulturáltak. Négy nagy nemzetközi pályaudvar működik a fővárosban, a
Keleti
pályaudvar, a
Nyugati
pályaudvar, a
Déli pályaudvar és
Kelenföld
pályaudvar.
A főváros kerékpáros közlekedése a kedvezőtlen infrastrukturális helyzet
ellenére jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Becslések
szerint egy átlagos hétköznapon 1-2% között van a kerékpáros forgalom
aránya; a kerékpárhasználat az utóbbi években – főleg a belvárosban –
jelentősen megnőtt.
A Belvárostól 15 kilométerre lévő
Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér fogadja a repülőgépeket. Ferihegy
1-et 1950. május 7-én adták át a forgalomnak. 1985-ben (Ferihegy 2A),
majd 1998-ban (Ferihegy 2B) megnyitották az új terminálokat. Ezt követően
Ferihegy 1-et – teljes felújítás után – 2005. szeptember 1-jétől a
diszkont légitársaságok járatai használhatták, egészen 2012. május 30-i
bezárásáig.
A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a 2A, 2B terminál is
kiszolgálja a schengeni, valamint a nem-schengeni övezetbe induló
utasokat.